Cselekmény: Egyszer volt, holt nem volt, élt egy Shrek nevű ogre (Mike Myers) kényelmesen a kis mocsarában, távol a tőle gyűlölködve rettegő emberektől. Csakhogy lord Farquaad, az ország ura (John Lithgow) utálja a mesebeli lényeket és mindet épp Shrek mocsarába száműzi, beleértve Szamárt (Eddie Murphy) is, a beszélő szamarat. Shreknek minden megér a nyugalma, ezért Szamár útmutatásával elindul Farquaadhoz, aki eközben királyi címre tör, amihez feleségül kellene vennie egy hercegnőt. Választása Fionára esik, akit azonban egy tűzokádó sárkány őriz. Épp kapóra jön neki Shrek érkezése, aki könnyűszerrel legyőzi a ráküldött lovagokat, így adja magát hogy egyezséget kössenek: Shrek visszakapja a mocsarát, ha kiszabadítja Farquaad számára a hercegnőt...

Téma: Didaktikusan kimondott a téma: ne a külső alapján ítéljünk, az ogre is egy érző lény és egy ember is lehet undi.

Tartalom: Már a felvezetés egyértelművé teszi, hogy meseparódia lesz közönséges poénokkal, de szerencsére a közönségességet csak annyira tartják szinten, hogy kellően lerombolja a klasszikus mesék szentimentális pátoszát. Nem olvastam az alapművet, de a cselekményt egy egy egészen sötét dolog indítja be, a meselények faji alapú gettósítása, aminek később nyoma sem lesz, szóval valószínűsítem, hogy ez a szál valahol, valamikor sokkal kiemeltebb szerepet kapott, míg esetünkben csak addig van jelentősége, amíg Shrek otthonába kényszeríti a mesehősöket. Fura mód ezzel alig élnek, pedig rengeteg poénlehetőség van a klasszikusokban, mégis javarészt csak biodíszletnek vannak ott a jólismert mesehősök. Ezzel együtt is úgy paródia, hogy nem paródia, ugyanazokból a klisékből épül fel a történet, mint a klasszikus mesék: a mogorva, de amúgy nemes főhős mellé szegődik egy csacsogó csacsi, kiderül róla, hogy nem mogorva ő, csak megkeseredett, megmenti a szépséget, a szépség rájön, hogy a szörnyeteg csak kívül szörnyeteg és beleszeret a személyiségéért, míg címszereplőnk lassan megnyílik. A paródia itt is abból adódik, mint annyi más esetben, hogy anakronisztikusan rávetítik jelen valóságunkat erre a múltbéli képzeletre. Kíváncsi leszek, hogyan fog öregedni, mert már most érzem több utalásán, hogy a történet húszéves "jelene" felett már elszállt az idő, egy mai néző nem feltétlenül fogja érteni a popkulturális utalásait - cserébe viszont sok a klasszikus elem is a disneys utalások révén. Ha a cselekményen nem is, a karaktereken azért csavarnak egyet a poén kedvéért, és ez pont így jó, hiszen a cselekmény kifordítása már sok lenne, abszurddá tenné. Jellemfejlődése csak Shreknek van, de az is faék egyszerűségű, pedig Fionában lett volna lehetőség, ha komolyabb akart volna lenni a történet.

Forma: Ezredfordulós animáció, bevallom, akkor még nem értettem, minek erőltetik, és még most sem látom különösebben esztétikusnak a karaktereket, a háttér pedig még bántóan üres. Ezt némileg ellensúlyozta a dinamikusabb kameramozgás, ami pl. a Szörnyt Rt-re (2001) nem volt különösebben jellemző. Remek ötlet volt modern popslágerekkel megrakodni, hiszen ezeket mindenki ismeri, mindenki tudja, mit "kell" érzeni, amikor felcsendülnek a dallamok.

Élmény: A mesék fura kettősséggel bírnak, hiszen a köztudatban gyerekesnek gondoljuk őket, miközben nem voltak azok sem a népmesék, sem a modernkoriak, de a Disney klasszikusai, mint a Hófehérke és a hét törpe (1937) vagy a Bambi (1942) is sokkal komolyabbak, mint a sikerfilmek többsége. Ennek ellenére a ezeket az újgenerációs animációkat szokás azzal illetni, hogy a felnőttekhez legalább annyira szólnak, mint a gyerekekhez. A Shrek esetében úgy érzem, itt sokkal több volt a felnőtteknek szóló poén, mint a gyerekeknek, de ettől még ők is élvezhetik. Én már megjelenésekor is felnőtt voltam, már akkor is láttam, hogy ez nem egy formabontó film, ettől függetlenül jól működik, a paródia jelleg ellenére is van egy érzelmesebb vonulata, így mindenki jól szórakozhat rajta.

Érdekességek

• Korábban láttuk a Shrek-sorozaton kívül:
  • Mike Myers (Becstelen Brigantyk)
  • Eddie Murphy (Beverly Hills-i zsaru)
  • John Lithgow (Mindhalálig zene, Csillagok között)
  • Vincent Cassel (A gyűlölet)
  • Jim Cummings (Aladdin, Az oroszlánkirály, Szörny Rt, A hihetetlen család)
  • Kathleen Freeman (A földkerekség legnagyobb show-ja, Ének az esőben)
• A szinkronok egy jelentős részét a stáb adta, pl. az egyik rendező volt a Farquad herceg jelmezes alak, a Shrek 2 rendezője, Conrad Vernon pedig a mézeskalács
• Kathleen Freeman a film megjelenésének évében, 71 évesen hunyt el.
• Az ogrék emberevő (főleg gyerekekre utazó) óriások, hozzájuk hasonló lények szinte mindegyik kultúrában megtalálhatóak.