Rendezte: Ophuls, Max
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Joan Fontaine, Louis Jourdan
Megjelenés: 1948, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/lOtmlrHJfRU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/letter-from-an-unknown-woman/movie-120153
Tartalom
A kamasz Lisa (Joan Fontane) egyedül él anyjával egy bérházban. Szomszédukba új lakó érkezik a fiatal zongorista, Stefan személyében. Lisa kamaszos rajongással szeret belé, de csak távolról meri hallgatni és figyelni szabados életmódját, így a férfi nem veszi észre évekig. Mire egyszer mégis feltűnik neki, Lisa már önálló nő. Megszállott figyelmével Lisa könnyen belelát Stefan lelkébe, amivel elbűvöli a férfit. Szép napot és éjszakát élnek meg, Stefan azonban elutazik és elszakadnak egymástól, mivel a nőcsábász férfi nem keresi újra őt. Lisa teherbe esett tőle, de szép emlék akar maradni, aki nem kényszeríti szerelmét semmire. Tíz évvel később már az előkelő katonatiszt, Johann felesége, akihez fia érdekében ment hozzá. Házasságuk boldog, amíg össze nem futnak a városba visszatérő Stefannal. Stefan fel sem ismeri Lisát...
A történet elköveti azt a hibát, hogy teljesen Lisa-centrikus, így a hangsúlyos témája is az ő élete lesz, ami kb. összefoglalható az önfeláldozó szerelemmel (kezdve a kamaszos rajongásától a külső szemlélődőn át a mindent eldobó szerelmesig). Pedig az elejtett utalások alapján ez a történet Stefanról szólhatott, arról, ahogy örökké elégedetlenül keresett és várt valamit, de már csak akkor vette észre, amikor késő volt.
Megvalósítás
A történet egy levéllel kezdődik egy ismeretlen asszonytól. Stefan kapja Lisától, melyben a nő leírja neki egyoldalú kapcsolatukat a kezdetektől. Ugyanakkor ez a visszatekintő elbeszélés hatástalan, nem lövi le előre a "poént", így nincs jelentősége ennek az eszköznek, ki is hagyhatták volna szerintem. A történetvezetés félig narrált, félig élő, ami - ahogy fentebb említettem - teljesen Lisa-központúvá teszi a filmet. Ez meg azért baj szerintem, mert a film végső, igazi katarzisát Stefan érzelmeinek kellett volna megadniuk, de az ő szemszögéből sose láttuk az eseményeket, sőt, ő se szerepel túl sokat. Lehetett volna hosszabb a film, amiben elég teret kap ő is. Vagy készíthetnének egy feldolgozást, amiben az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Pozitívum volt számomra, hogy a karakterek természetesen viselkedtek, mintha normális emberek lennének, ami a legtöbb filmnél nem mondható el.
A képeket tekintve a film elején volt egy látványosabb megoldás, amikor a hintázó Lisa szemszögét vette át a kamera és lengve mutatta, mit lát éppen. Gyakori megoldás volt felülről mutatni egyes jeleneteket, de nem jöttem rá, mi célból tették ezt. Ami zavart, az a kamu osztrák akcentus, illetve nem tudom, hogy ez jó megoldás-e: a film amerikai, végig angolul beszélnek benne, de a mellékszereplők németes akcentussal. Ettől szerintetek hiteles lesz vagy illúzióromboló? A századfordulós bécsi helyszín miatt adott a korabeli klasszikus zene használata, amely egyes helyeken erős, de többnyire nem tett rám semmilyen benyomást.
Élmény
Talán ezúttal több negatívumot soroltam fel, mint máskor, de ezekkel együtt is aranyos film (mások sírósnak neveznék) elsősorban Joan Fontane, mint boldog szerelmesnek köszönhetően. A történetet szerintem két részben kellett volna megoldani, Stefan nézőpontja nagyon hiányzott, vizuálisan pedig nem okozott maradandó élményt.
Érdekességek
- Színészek, akiket láthattunk korábban: Joan Fontaine (A Manderley-ház asszonya), Erskine Sanford (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, Életünk legszebb évei), John T. Bambury (Óz, a nagy varázsló), Ilka Gruning (Casablanca)