Rendezte: Ozu, Jaszudzsiro
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Riu Csisu, Higasijama Csieko, Hara Szecuko
Megjelenés: 1953, Japán
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/H0djHgHnAiE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/tokioi-tortenet-tokyo-monogatari/movie-37151
Tartalom
Egy idős házaspár Tokióba utazik meglátogatni családjukat. Az unokákat nem érdeklik a nagyszülők, a gyerekek pedig nem érnek rá velük foglalkozni. Érezvén a terhet, a házaspár hazautazik, és rövidesen a nagymama meghal. A család egy rövid szertartás erejére újra összegyűlik, majd gyorsan visszatérnek napi rutinjukhoz.
A film lényege a generációk közötti családi kapcsolatok bemutatása. Bár érezhető a rendező részéről a szimpátia a nosztalgikus, hagyományosabb világ felé, szerencsére az idősebb nemzedéket sem mutatja sokkal jobbnak. Az unokák nem is reagálnak a nagyszülőkre, mintha már külön dimenziókban lennének; a gyerekek ugyan kötődnek még a szüleikhez, de már elszakadtak tőlük, mások mint gyerekkorukban voltak; a nagyszülők merev társadalmi normák szerint élnek, képtelenek őszintének lenni.
Megvalósítás
A drámaiságot és a mozgalmas cselekményt nélkülöző tartalomhoz hasonlóan a megvalósítás is mozdulatlan: fel sem tűnt, de gyakorlatilag nincs kameramozgás, gyakran a szereplők sem mozognak, csak Szomszédok-szerűen a kamerába beszélnek. Érdekesség, hogy a legtöbb beállítás "tatami-szintű", azaz alulról veszik a filmet.
Élmény
Kevésbé ismert, de Kuroszavához hasonló jelentőségű és elismertségű japán rendező Ozu. Ezt a filmet a legjobbak között tartják számon, és én értem, hogy egyedibb a megszokott nyugati filmeknél (talán leginkább a Play Time-hoz hasonlít, csak kevésbé unalmas), de ez a fajta film igazán katartikus élményt nem tud kiváltani. Nem is ez a célja persze.
Érdekességek
- Kyoko Kagawa az egyetlen életben maradt színész a stábból.
- Színészek, akiket láthattunk már korábban: Eijiro Tono (Hét szamuráj)