Tartalom

Egy régészkedő pap démoni szobrocskát talál Irakban. Egy másik pap Amerikában épp elvesztette édesanyját, akit nagyon megbántott, amikor utoljára találkoztak. Eközben egy lányát egyedül nevelő anya orvoshoz viszi kamasz gyermekét, mert fura tüneteket produkál. Az orvosok először a kamaszkorra, majd agyi problémákra gyanakodnak, ám nem találnak semmit. A tünetek azonban súlyosbodnak: az addig aranyos lány rángatózik, káromkodik, szinte másik ember lett. Azt hiszi, megszállta az ördög, és mivel a pszichiáterek is tehetetlenek, szimbolikus ördögűzést javasolnak. Épp a két papunkra esik a választás.

A rendező tagadja, hogy lenne a filmnek bármiféle egyéb aspektusa azon túl, ami történik. Ebben az estben az lehetne érdekes, amit mondanak vagy amilyenek a karakterek. A megtestesült gonosz viszont semmit nem mond vagy tesz, amivel elgondolkoztathatna, és az emberek morális kétségeit se nagyon láthatjuk, leszámítva az anyjával elbánó papot - az ő szála viszont nincs kellőképpen kifejtve.

Megvalósítás

Az alaphangot már a Pszichót idéző főcímzene is megadja, és ezt további apróságokkal erősíti meg: démonikus szobrok, testileg és lelkileg beteg emberek, hosszas csendek, vérvörös égbolt, gyorsan feltűnő rémképek. Szükség esetén a kamera is dől és remeg. Az iraki rész után azonban meglehetősen lelassul a film, és nem is gyorsul vissza még az izgalmas részeknél sem. Egyes események pedig érthetetlenül kimaradtak, mintha valami selejtes kópiát vetítettek volna.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy a film régi. Mai szemmel egyáltalán nem nyújt horrorisztikus látványt. Őszintén szólva sokkal durvábbnak hatottak a hétköznapi borzalmak: az őrült, idős asszonyok és a kislány torkába felnyomott injekció. Azoknál a részeknél, ahol ijesztőnek kellett volna lennie, sem a zene, sem a vágás nem támogatta az eseményeket.

Élmény

Úgy érzem, a szándék az lehetett, hogy lassú, nyomasztó, de hétköznapi eseményekkel előkészítsék az ördögűzést, ahol aztán nagyon összetojjuk magunkat. Lehet hogy ez így is volt az 1970-es években, de mai szemmel - legalábbis nekem - az alaphangulat sem volt nyomasztó, és a tetőpont se volt elég ijesztő. Pszichológiai drámának pedig ugyancsak kevés volt, pedig voltak benne ígéretes kezdeményezések, de ezek csak kezdeményezések maradtak.

Érdekességek

- A történet valós eseményen alapul.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Lee J. Cobb (12 dühös ember), Jack MacGowran (Doktor Zsivágó),
- A harmadik pap ot alakító színész, akiből legkevésbé néznénk ki, valóban pap.
- Két színész is elhunyt még a film megjelenésnék évében... véletlen...? (ördögi kacaj)