Tartalom

Elisabet színésznő, váratlanul megnémul és szinte mozdulatlanná válik. Nem beteg, csak nem akar beszélni. Almát bízzák meg ápolásával a kórházban, és tengerparti üdülőházba küldik őket. A néma páciens mellett Alma egyre több és bensőségesebb dolgokat közöl magáról, ám egy nap megdöbbenve tapasztalja, hogy Elisabet ezeket levélben megírta másnak. Veszekednek, kibékülnek, elfogadnak, és Alma távozik.

Én végig meg voltam győződve arról, hogy itt egy személy különböző tudati szintjei testesülnek meg a főnővérben, Elisabetben és Almában, ehhez képest mindenki pszichológiai horrorként emlegeti a filmet, ahol a szereplők összemosódnak. A film filozófikus, sok szimbólummal dolgozik, de mégsem annyira érthetetlen, mint a Kiffulladásig vagy a Vétlen Baltazár. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy real-time értelmezni tudtam, de úgy érzem, a lényeg a nőiségen van: Elisabet szinte tökéletes, de nincs gyereke, ezért nem játszhatja el hitelesen az anya szerepet. Kényszerből szül, de egy pillanatig sem kívánja a gyerekét. Alma élete legboldogabb élménye egy spontán négyes szeretkezés volt kiskorúakkal, amitől teherbe esett, de Elisabettel ellentétben az ő abortusza sikeres volt. Ezekre épül a film drámája, de közben számos apró dolog is van, amit külön lehetne elemezni, és a kritikák meg is teszik. Talán a szexualitás és a gyerek-téma csak része az egésznek, hiszen gyakran felvetődik a halál és a változás is. Érdemes lesz még párszor megnézni.

Megvalósítás

Két főbb megoldás jellemzi a filmet: egyrészt Alma és Elisabet összemosódása úgy jelenik meg képileg, hogy a fejeik rendre fedésben vannak. A másik feltűnőbb elem háromszor kerül elő: a film elején, közepén és végén. Filmszakadást látunk megspékelve rengeteg, csak egy-egy pillantra feltűnő képpel, ezek a film szimbólumai. Ezek a filmszakadások jól zökkentik ki a nézőt és emelik egyetemesebb szintre a történetet. Egy ponton még Bergmant is láthatjuk, ahogy épp veszi ezt a filmet. (És ne feledkezzünk meg a bevágott péniszről sem, igaz, kedves Harcosok klubja?)

Hangilag és képileg egyébként annyira nem érdekes a filmszakadásos részeket leszámítva, a technika tartalmi szinten izgalmas. Pl. amikor ugyanazt a monológot meghallgathatjuk előbb Elisabet, majd Alma arcát figyelve, vagy amikor Alma meglehetősen naturalista módon meséli el a szeretkezést, ami szinte felér egy pornófilmmel.

Élmény

Elolvasva néhány kritikát, jó eséllyel teljesen félreértelmeztem a filmet, akárcsak a Száll a kakukk fészkére esetében. Itt azonban mégsem haragszok a nehezen megérthető filmre, mert úgy érzem elég kapaszkodót kapunk, hogy további megnézések esetén közelebb jussunk az igazsághoz. Sajnos azonban hiába adott az emberi dráma és a filozófia, mégsem éreztem katartikusnak és igazán átélhetőnek. Egy nyúlfarknyin múlik, de nem tetszett összességében a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gunnar Bjornstrand (Fanny és Alexander)