Artúr filmélményei

Frankenstein (1931)

2015. augusztus 09. 09:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Whale, James
Műfaj:
horror, szörny
Főbb szereplők:
Colin Clive, Mae Clarke, John Boles, Boris Karloff

Megjelenés: 1931, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/BN8K-4osNb0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/frankenstein-frankenstein/movie-835

Tartalom

Dr. Frankenstein egyeteme kiválósága, célja új élet létrehozása emberi testrészekből elektromosság segtségével. Ehhez friss hullákat kell lopnia. Segédje véletlenül abnormális agyat lop az összetákolt testhez. A kísérlet sikeres, a szörny életre kel, és Frankenstein egészen megmámorosodik isteni tettétől. A tűztől való félelmében a szörny azonban megvadul, ezért elzárják, és elpusztítása mellett döntenek. Eközben Frankenstein esküvőjére készül szülővároskájában, miután belátta hibáját és boldogságát ezúttal a szerelemben. Csakhogy a szörny elszabadul. Barátkozna, de együgyűségében megöl egy kislányt, így a kisváros lakói nyomába erednek. Elsőként épp Frankenstein talál rá...

A film nem sokat őrzött meg Mary Shelley történetének üzenetéből, illetve kevés idő marad a szörny emberekkel való érintkezéseire, így a hangsúly sokkal inkább Frankenstein és szörnyének teremtő-teremtmény viszonyán van. Ettől függetlenül az egyik leghatásosabb jelenet így is a szörny ártatlan játéka a kislánnyal, ami rávilágít a szörny ártatlanságára, és épp ettől lesz igazán tragikus az egész történet.

Megvalósítás

Whale, a rendező a német expresszionizmus rajongójaként ismert, ehhez képest ebből keveset vettem észre  a Frankensteinben.Vannak néha az emberek fölé hatalmasodó árnyékok, gótikus épület, forogva lángoló malom az éjszakában és sötét fellegek. Ezt a hangulatot ellenpontozzák néha Frankenstein apjának komikus jelenetei, illetve a vidám esküvői bál, amit aztán brutálisan tönkrevág a halott kislányát karjaiban vévigcipelő apa látványa. Ami még feltűnő volt, hogy rengeteget mozgott a kamera, követve, körbejárva szereplőit, nem is tudom mikor kezdett ez gyakorivá válni. Ehhez képest viszont gyakran nagyon színpadiasak voltak egyes jelenetek, mintha egy színházi előadást néznénk film helyett.

Nagyon feltűnő volt, hogy nincs semmi zenei aláfestés. Valamikor ez jól jön, egészen nyomasztóvá teszi a hangulatot, többynire viszont üresnek érződik tőle a film. Ha már van hang, használjuk :) A karakterek közül expresszionista módra csak ketten groteszkek: Frankenstein púpos, sántikáló, sebhelyes arcú gnóm segítője, lletve természetesen maga a szörny. Hogy hatásosabb legyen a mozgása, az ő lábaira is súlyokat pakoltak, mint a Virradat esetében.

Élmény

A története alig mutatott túl egy akciófilmén, és mai szemmel nem ijesztő, bár volt benne pár nyomasztóbb rész. Megvalósításában nem éreztem erősnek, bár volt egy-két erénye, de a zene nagyon hiányzott. A New York Times szerencsére elérhetővé tette régi filmkritikáit, és így tudjuk, hogy a korabeli kritikák a horror egyik csúcsaként emlegették - mára ez sajnos kevésbé érződik.

Érdekességek

- Whale, a rendező súlyos betegsége miatt idősebb korára öngyilkos lett:

To ALL I LOVE,

"Do not grieve for me. My nerves are all shot and for the last year I have been in agony day and night—except when I sleep with sleeping pills—and any peace I have by day is when I am drugged by pills.
"I have had a wonderful life but it is over and my nerves get worse and I am afraid they will have to take me away. So please forgive me, all those I love and may God forgive me too, but I cannot bear the agony and it [is] best for everyone this way.
"The future is just old age and illness and pain. Goodbye and thank you for all your love. I must have peace and this is the only way.
"Jimmy"

- A Frankensteint alakító Colin Clive alkoholista életmódja következtében kialakuló betegségben elhunyt 37 évesen.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Mae Clarke (Ének az esőben), Lionel Belmore (Robin Hood kalandjai)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1012699287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro 2016.10.20. 02:55:24

Én egymás után láttam a Drakulát és a Frankenstein-t. Ég és föld szerintem. Míg a Drakula üres ijesztgetés szeretne lenni, a Frankensteinben azért felfedezhetünk ennél összetettebb szándékot is.

A zene hiányával kapcsolatban azért vagy ilyen számonkérő, mert nem időrendben találkozol ezekkel a filmekkel. Még a hangosfilmek első éveiben vagyunk. Ahogy a filmkészítés hajnalán rá kellett jönni, hogy milyen mozgásokkal milyen hatásokat érhetünk el -eleinte fel sem merült, hogy a kamerát mozgatni is lehet -, addig a hangosfilm készítés hajnalán azt kellett megtanulni, hogy a zenét mint eszközt hogy lehet használni, ha halljuk, amiket a szereplők mondanak. AZ volt első körben ugyanis a felfogás, hogy ha halljuk amit a szereplők mondanak, akkor viszont nem hallhatunk olyasmit, amit ők nem hallanak. Tehát zene csak akkor szólhat, ha valaki zenél.
Én is érzem az ürességet, amit említesz, de ez a magyarázata. Néha felmerül bennem, hogy talán még ideiglenes visszalépésként is fel lehet fogni a némafilmes átállást, hiszen most, hogy néma és hangos filmeket nézek ebben az átmeneti időszakban, határozottan érzem, hogy a jól elkészített némafilmek (megfelelő zenével) erősebb hatást tudnak kelteni, mint ezek a hangosfilmek a zene teljes hiányával.
Ezen a kezdeti időszakon nyilván gyorsan túlláp majd a filmművészet...

Életunt Cápa 2016.10.20. 08:15:09

@moodPedro: Köszi, erre nem is gondoltam. Rá is pillantottam az időrend szerinti listámra, és valóban, 1932-33-ban már normálisabb lesz a heyzet, de az 1931-es filmek még szinte mind némák.
süti beállítások módosítása