Tartalom

1400, Moszkvai Nagyfejedelemség. Andrej Rubljov szerzetes és ügyesnek tartott ikonfestő, de még hiányzik a képeiből valami, amitől igazán nagy lehetne. Feofanhoz szegődik tanítványnak, akivel sokat vitatkoznak a vallásról. Több esemény azonban elveszi Rubljov kedvét az emberségtől és a művészettől: a szeretetet hirdető pogányok üldözése; kollégáinak megvakíttatása, mert volt munkaadójuk nem akarja hogy másnak esetleg jobb művet hozzanak létre; I. Vaszilij herceg és testvére Jurij herceg trónharca, aki még Edigüvel, a nogaji tatárok kánjával is lepaktál és lemészároltat több várost. Hogy megvédjen egy bolondságában ártatlan lányt ("jurogyivij"), megöl egy tatárt. A gyilkosság és a támadásban elpusztult képei miatt végül megfogadja, hogy nem beszél és nem is fest többet. A film utolsó epizódjában Rubljov egy fiatal harangöntő fiú első munkáját figyeli 1423-ban: a fiú ellentmondást nem tűrve vezeti a munkát, valójában azonban nem ismeri a harangöntés fortélyait. Meg fog szólalni a harang?

A történet nagyja fiktív és történelmileg nem pontos, ám Rubljov csak az alanya a filmnek, nem feltétlenül róla szól, hanem inkább egy művészről és művészetéről a nem túl barátságos orosz környezetben. Rubljov a szeretet keresi képeihez, de a kegyetlen világban nem találja a film végéig. Egyesek szerint Rubljov maga Tarkovszkij megszemélyesítése

Megvalósítás

A film egy korabel hőlégballonos próbálkozásával indul, aki menekülésképpen száll fel, lvezi a repülést, majd lezuhan. Ekkor tűnik fel először a ló, mint az élet szimbóluma (amit egyáltalán nem vettem észre :D). E prológus után tűnik fel csak Rubljov. A film 10 epizódra van osztva összesen, ebből a tatárok támadása és a harangöntés hosszabb. A kapocs köztük Rubljov belső fejlődése, érése, hasonlóan az Aranypolgárhoz, mégha nem is ő áll mindig a középpontban. Az utolsó két jelenet a film epilógusa: miután Rubljov újra késztetést érez a festésre, a film megmutatja nekünk az alkotásait, majd újra legelésző lovakat láthatunk.

A film fekete-fehér, mindig borongós, ám a festmények filmvégi bemutatása során az ikonokat, amelyeknél a színvilág fontos jelentéssel bír, már színesben láthatjuk. Az epizódszerű, nem cselekményközpontú, szimbólumokkal tarkított stílusa miatt nagyon emlékeztet a Tükörre. Volt néhány tetszetős kép, de összességében nem fogott meg a képi világa, noha kétségtelenül hangulatos a ridegnek beállított orosz világ, mint az 1990-es évek kopottas hatású filmjei (Harcosok klubja, Hetedik).

Élmény

A cím alapján valami olyasmire számítottam, hogy Rubljev alkotásai szerves részei lesznek a filmnek, de azt hiszem ez a sablonosabb megközelítés. Ez a film mindössze azt mutatja be, hogy jut el a tehetséges művész a kétségeken és tagadáson át az érett alkotásig. Nem egy izgalmas vagy látványos film, talán még nem is eléggé drámai, de úgy érzem, a mondanivalóját jól át tudta adni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Anatolij Szolonyicin és Nyikolaj Grinyko (Tükör).
- Irma Raus (a jurogyivij) Tarkovszkij felesége.
- A Moszkvai Nagyfejedelemségből nőtt ki 1547-re a cári birodalom Rettegett Ivánnal az élén. A tatárok igáját majd' 300 év után csak 1480-ra sikerült lerázni, bár portyázások továbbra is voltak.
- Rubljov életéről keveset tudni: 1360 és 1430 között élt Moszkva környékén, 1988-ban szentté avatták. Képeinek egyik legfőbb jellemzője, hogy karakterei az addig megszokottól eltérően nem ridegek, hanem emberközelibb, kedves figurák. Fő műve a Szentháromság: