Tartalom

Carl kisgeyerek, csodálja a hírek hősét, az egzotikus tájak ifjú felfedezőjét, Muntzot, aki egy ritka madár után kutatva eltűnik. Csodálatában osztozik Ellie, a szomszéd kislány is. Arról álmodoznak, hogy egyszer majd ők is felfedezők lesznek, és a Muntz beszámolóiból ismert egzotikus, időtlen vidékre utaznak. A gyerekek felcseperednek, összeházasodnak, Carl lufiárus lesz, boldogan élnek, de sose lesz elég pénzük a nagy kalandra. Megöregednek, és egy napon Ellie meghal. Carl magányában, Ellie emlékeivel körülbástyázva morcos öregemberré válik. Amikor a külvilág nem hagyja békén Carlt emlékeivel, lufik ezreit köti Ellie-vel közös házukra, és elrepül Dél-Amerika felé. Csakhogy akad egy kéretlen útitársa is egy idegesítő gyerek személyében...

A szokásosan viccesnek induló rajzfilm Ellie halálával egy brutális érzelmi gyomrossal teríti le a nézőt, érzékenyen vázolja az öregkor lelki nyomorúságát, majd abszurd fordulatot véve elkalauzol minket egy álomvilágba, hogy a szokásos Pixar-tanulságot elmondhassa: el kell fogadni a változásokat, túl kell lépni a múlton. Ez részben persze jogos, de amikor épp egy olyan mindenaposan szélsőséges sokkról van szó, mint életünk szerelmének elvesztése, aki mellett évtizedeket húztunk le, akkor felmerül a kérdés, hogy túl lehet-e lépni gyakorlatilag a saját életünkön?

Megvalósítás

Szépnek szép, de nem annyira mint a Némó nyomában, és nem érzem benne azt a kreativitást, ami jellemző volt a Hófehérke és a hét törpére, a Pinokkióra vagy az első Toy Storyra. Sok vizuális geg is volt benne, ami egy film esetén nem utolsó szempont, de eddig többynire csak a párbeszédek voltak viccesek. Ellie és Carl életének szövegmentes klipjének pedig simán kijár "az egyik legmeghatóbb jelenet" cím.

Tartalmában már érdekesebb, rengeteg szimbólummal érzékelteti, hogy a múlt csak egy kolonc, ami visszahúz, kezdve az emlékekkel teli háztól a szimbolikus tazásig és úticélig. Eddig talán ez a legviccesebb animáció, viszont ami nagy problémám volt, hogy a vége már túlságosan elvesztette a realitásérzékét (ld. repülő kutyák).

Élmény

A rajzfilm eleje nagyon erősen indult, de sajnos ahogy elszállt a ház, úgy szállt el nagyszerűsége is, és visszesett egy megszokott vígjáték szintjére. Addig brutálisan őszintén realista volt, mégha mindezt viccesen és kedvesen is tette, de ezután teljesen alárendelte magát a didaktikus üzenetnek, ami végülis gyerekfilm lévén nem biztos, hogy jogosan felróható neki - de most ugye rólam mint felnőttről van szó. ha a csúcspont nem az elején, hanem a végén lett volna, akkor ez egy sokkal erősebb film lehetne.

Érdekességek

- Docter, a rendező is feltűnik Kevin hangjának erejéig
- Színészek, akiket már hallhattunk korábban a Pixar-filmeken kívül: John Ratzenberger (Csillagok háborúja)
- Kolumbiában a film nagy érdeklődést kapott, mivel Carl erősen hasonlított egyik elnökükre.
- Kiszámolták, hogy körülbelül 23 millió lufira lenne szükség a ház reptetéséhez.
- Egy gyógythatatlan rákbeteg kisfiú szerette volna látni a filmet, de már nem volt ereje elmenni a bemutatóra, ezért még előtte megmutatták neki. 7 órával később meghalt.
- Készült két kiegészítő rövidfilm is: egyik Dugról, másik az idősotthon alkalmazottairól.
- Az elveszett világot a venezuelai Tepuiról mintázták, Paradise Falls-t pedig az ottani Angel-vízesésről.
- Muntz több korablei híresség elegye, közülök legérdekesebb talán Percy Fawcett.