Tartalom

Valamikor az 1750-es évek Írországában egy párbaj során Barry Redmond apja életét veszti. A fiatal felnőtté érő és halálos szerelembe eső Barry összekap egy helyi lányon egy angol tiszttel (Leonard Rossiter), és párbajban legyőzi őt, ezért menekülni kényszerül. Csakhogy útközben kirabolják, így jobb híján csatlakozik a sereghez, ami mindig is vonzotta. Hamar ráébred azonban, hogy a katona élete korántsem gondtalan, különösen ha ez az időszak épp a hétéves háborúra esik. Megszökik az angol seregtől, hogy nem sokkal később a poroszok fogságába kerüljön, és kénytelen legyen az ő seregükben szolgálni. A háború után kémnek alkalmazzák, hogy inasnak szegődve jelentsen egy kémnek sejtett, előkelő ír szerencsejátékosról, de Barry hamar felfedi magát és inkább honfitársának jelent. Egy kisebb botrány után külföldi udvarokban kopasztják meg az urakat kártyatrükkökkel; Barry ekkor már megállapodna egy vagyonos nő mellett. Vágyának tárgyát Lyndon grófnéban találja meg, akinek szeretője lesz, majd férje halála után új férje. Barrynek ettől még nem lesz saját pénze, a grófnőre van utalva, az ő pénzének örököse pedig az előző házasságából származó fia, aki tisztán látja, hogy Barry hozományvadász. Barrynek ráadásul fia is születik, ezért hogy bebiztosítsa pénzét, adósságokba veri magát, hogy nemesi címet szerezzen. A helyzet Barry és mostohafia között elmérgesedik, a fiú párbajra hívja őt...

A film Thackeray 1844-es pikareszk regényén alapul, ami a Hiúság vásárához hasonlóan gúnyosan romantikus, realista történet. Itt is egy alacsonyabb sorból származó karakter tör egészen magasra, hogy végül visszazuhanjon a mélybe. Ezek alapján lehetne erkölcsi tanmese is, de igazából Barry nem volt kiemelkedően gonosz, még csak nagyon gonosznak sem lehet nevezni. A szerencséje hol segítette, hol akadályozta; nem volt áldozata a társadalomnak, egyszerűen így alakult.

Megvalósítás

Külcsínének legszembetűnőbb jellemzője a fényképezés: speciális, az űrkutatáshoz kifejlesztett kamerákat alakítottak át, így egészen kevés megvilágítással is készíthettek a mai napig példa nélküli felvételeket, amelyek természetesnek hatnak. Ezzel a megvilágítással a kompozícióknak hála pedig teljesen festményszerű sok kép, mint A párduc vagy a Tízparancsolat esetében. Kubrick, a rendező ehhez a kor festőit, Gainsborough-t, Hogarthot, Watteau-t vette alapul. Ehhez társul még a pontosan másolt korhű díszlet és kosztüm, ami számomra már az Amadeus-nál is bizonyította, hogy látványosabb tud lenni bármi másnál. Kubrick filmjei közül talán itt illeszkedik a legjobban a zene a filmhez; tőle megszokott módon klasszikus darabokból válogatott (Bach, Handel, Vivaldi), igaz nem mindig korhűen (Mozart, Paisiello, Schubert), de szerintem ahogy nekem sem, úgy a többségnek sem tűnik fel.

A film követi a regény formátumát is abban a tekintetben, hogy a két része előtt egy-egy rövid szöveges összefoglalót kapunk: az első rész eleje előrejelzi, hogy Barry felemelkedik, a második pedig, hogy elbukik. A történetet utószó zárja:

It was in the reign of George III that the aforesaid personages lived and quarrelled; good or bad, handsome or ugly, rich or poor, they are all equal now.

Hasonló célt szolgál a narráció is, az információátadás mellett gyakran előrejelez eseményeket, így nem ér minket váratlanul egy-egy fordulat, ugyanakkor segít nekünk más szemszögből nézni a filmet; hol ironikusan, hol szomorúan. A szerepőválogatás is dícséretet érdemel, az arcok nagyon karakteresek (ellentétben mondjuk a Vadító szép napokkal vagy A téglával), könnyen megjegyezhetőek. Korhű a szöveg is, persze az alapanyag ehhez adott volt.

Élmény

Szóval jóformán tökéletes a film képileg és hangilag, noha szépsége ellenére nincs benne számomra az a plusz, ami miatt különleges lenne. A történet Thackeray stílusa miatt ironizálóan távolságtartó, és bár Kubrick elég érzelmet visz bele, hogy érzelmeinkre is hasson a film, az eredeti alapanyag miatt a vége nem lesz katartikus. Mindenképpen jó film, de sajnos nem tudott elvarázsolni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Leonard Rossiter (2001: Űrodüsszeia), Andre Morell (Ben-Hur), Philip Stone (Ragyogás)
- A filmben feltűnik számos stábtag is kisebb szerepben, illetve Vivian, Kubrick lánya, akit már szintén láthattunk a 2001: Űrodüszeiában és a Ragyogásban is.
- Thackeray Barry Lyndonjának ihletője Andrew Robinson Stoney volt.