Tartalom

Costello (Jack Nicholson) az ír maffia feje, még gyerekkorában pártfogásába veszi Sullivant (Matt Damon). Sullivan rendőr lesz, gyorsan halad a ranglétrán, de továbbra is hű marad főnökéhez, és beépített emberként folyamatosan informálja. Nagyjából egy időben végez a rendőrakadémián vele Costigan (Leonardo DiCaprio) is, akit nem engednek lediplomázni. Costigan családja ugyanis benne volt Costello ír gengszterhálózatában, ezért tökéletes beépített ember lehetne. Így a látszat kedvéért kicsapják az akadémiáról, börtönbe küldik pár hónapra, és szabadulása után a feladata az lesz, hogy beépüljön és lebuktassa Costello nagyobb ügyeit. Természetesen mindkét fél hamar rájön, hogy mindkét oldalon van egy-egy tégla, de ki fogja megtalálni a másikat hamarabb...?

A film témája evileg az identitás lenne, hiszen mindkét beépített embernek életvitelszerűen kell hazudnia (ahogy kisebb mértékben megjátszuk magunk a hétköznapokban is), és ez felveti a kérdést, hogy akkor kik is vagyunk valójában. Costigan is mindössze önmaga szeretne lenni az akció végeztével. Nekem túl nagy a hangsúly az izgalmas akción, a film csak kapargatja a témát. Áldhatom a szerencsémet a véletlenül tökéletes időzítésen, hogy ez a film épp a Közelkép után került sorra, amely nagyságrendekkel jobban érzékelteti a kérdést. Sokkal kevésbé észrevehető az apa-fiú kapcsolat témája: többször előfordul valamilyen formában ez a fajta kapcsolat két karakter között (főnök-beosztott), de nem tudok leszűrni belőlük általánosabb mondanivalót. Ehhez kapcsolódik a "nő" is mint motívum, mindig a férfiakért léteznek. A szex megint csak egy számomra értelmezhetetlen elem volt, Costello ugyanis kérdéses, Sullivan képtelen rá, Costigan pedig képes. A végén pedig szinte már komédiába hajlóan derül ki, hogy senki sem az, akinek látszik, a gengszeterek valójában mind rendőrök, akik azért bűnöznek, hogy őrizzék a rendet, míg a rendőrök mind bűnözők, és csak azért őrzik a rendet, hogy a bűnözők bűnözhessenek.

Megvalósítás

A film meglepően fiatalos, pörgős, modern, fordulatos. Feszültséggel teli, amit a két fél okoz, ahogy egymást kerülgetik. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem az a legelviselhetetlenebb, amikor azon kell aggódni, hogy le ne bukjon valaki. Ugyanazon rendező lévén várható volt ugyan, de több ismerős elemet is felfedeztem a filmben mind a Taxisofőrből, mind a Nagymenőkből. De nem ezek voltak a hagsúlyosak, hanem a gyors vágások, amitől meglehetősen pörgős lett az amúgy is sebesen száguldó történet. A zenéje filmzeneként nem érdekes, de az egyik betétdal annyira fülbemászó, hogy nem lehet nem szeretni.

Történetében ugyanakkor sokkal inkább a Szigorúan bizalmast érztem benne viszont, különösen a szerelemi háromszögben; mintha nem is a Szigorúan piszkos ügyek, hanem ez előbbi filmnek lett volna a remakje A tégla. Nicholson maffiavezér karaktere nem tűnt túlságosan reálisnak. Túlságosan komikusnak hatott. Az erőszak gépies volt, nem éreztem kegyetlennek, pedig ez jellemzően a gengszterfilmek sajátja.

Élmény

A tempó, a feszültség és a fordulatok miatt mindenképpen dícséretet érdemel a film, de nekem nem tűnt igazán erősnek, átélhetőnek. Mintha iparosmunka lenne, ami a felszínen tök jó, de nincs igazi értéke, mélysége.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Leonardo Di Caprio (Titanic), Matt Damon (Ryan közlegény megmentése), Jack Nicholson (Kínai negyed, Száll a kakukk fészkére), Martin Sheen (Apokalipszis most), Mark Rolston (A bolygó neve: Halál, A remény rabjai), Kevin Corrigan (Nagymenők)
- Két Wahlberg is játszik a filmben, mindkettőjük híres zenész: Mark Wahlberg Marky Markként volt ismert, Donnie Wahlberg pedig a New Kids On The Blockban szerepelt.
- Minden jelenetben van egy "X" ha valaki meghal.
- Costellót Whitey Bulger, Sullivant John Connolly ihlette.