Tartalom

Üzleti útjából hazatérőben a csődbe ment, kereskedő apa eltéved éjjel. Betér egy kastélyba, ahol senkit nem talál, ám terített asztal várja. A kastély félelmetes, de mégis elalszik. Felébredvén még egy rózsát lányának leszakít távozás előtt, de erre egy szörnyeteg jelenik meg, és a lopott rózsáért cserébe a férfi életét követeli három napon belül - vagy egy gyermekéét. A történetet hallva három lánya és egy fia közül a legszebb, jószívű lánya, Belle (akinek a nevét valamiért a magyar szinkronban lefordították és Szépségnek hívnak) titokban hajnalban kilopózik a házból hogy felajánlja a szörnyetegnek életét apjááért cserébe...

A klasszikus 18. századi francia mese ezen változata az alapműhöz hűen a jószívűséget, a külsőségek elvetését propagálja. Cocteau, a rendező szándéka szerint a gyerekek naivitásával kell néznünk a filmet, és hát valóban, a történet nagyon gáznak tűnik felnőtt fejjel. A szörnyeteg megölne egy ártatlan embert egy rózsa miatt, de kiváltható egy még ártatlanabb gyerekkel, majd 10 perccel később már azzal fűzi a csajt, hogy ő jószívű. Aha. És van még ilyenből a filmben.
A szörnyeteg látványosan szenved:
- Belle: Ó szörnyeteg, mi a bajod?
- Szörnyeteg: Szépség... szomjas vagyok!
- (Belle odamegy egy két lépéssel távolabbi kúthoz) Tessék, igyál a kezemből!
- Szörnyeteg: Ó de jószívű vagy!
Nem szöveghű az idézet, de azt hiszem jól érzékelteti, mennyire elviselhetetlen :D A nagy probléma, hogy teljesen logikátlanul ábrázolják a karaktereket és viszonyukat, nem látjuk hogyan szeretnek egymásba a felek, hogy a szörnyeteg miért nem öli meg Belle-t... stb.

Megvalósítás

A megvalósítása szerencsére élvezetesebb, már a stáblistát is kreatívan oldották meg: tantermi táblára krétával írják ki őket előttünk, talán ez is a gyerekkorba való visszarepítést szolgálja. A legjobbak azonban a szörnyeteg kastélyában felvett jelenetetek, ahol karok nyúlnak ki mindenhonnan, ellátva a házimunkát. Belle megérkezése a legerősebb, a felvétel belassul, néha visszafelé mozog, a háttér elsötétül, a zene horrorisztikus, a falból kinövő karok megelevenednek (mint az Iszonyatban), a szörny hangja visszhangzik. Ezek az elemek később is visszatérnek, főleg a varázslatok során, de mindez egyben itt csúcsosodik ki leginkább. A speciális effektek nagyjából kimerülnek ennyiben, de jól néznek még ki a megelevenedő szobrok, a füstölgő szörnyeteg és a különféle díszletek is.

Negatívumot azért találtam itt is, elsősorban a színészekkel volt bajom: borzalmasan túljátszott (mégha ez is volt Cocteau szándéka). A szörnyeteg túlságosan nyámnyila, olyan mint egy hisztis emós, aki nem kapta meg az iPhone-t karácsonyra. Belle értelmetlenül jószívű, inkább már mániákus áldozatszerepben tetszelgő. Ráadásul csak annyival szebb nővéreinél, hogy szőke, több rajta a smink és ki vannak rakva a mellei. A beállításokat elvileg Dore és Vermeer képei ihlették, de a film távol áll attól a festményszerűségtől, ami észrevehető és szerethető volt pl. a Barry Lyndonban.

Élmény

Voltak erényei a képi megvalósításban, amiket szerettem és ahol nem volt probléma egyáltalán, hogy 70 éves a film. De a történet gyerekes kivitelezése bármennyire is szándékos, annyira zavart, hogy inkább bosszantott, mintsem hogy belemerülhettem volna. Úgy érzem, Cocteau egy felnőtt gyerekmesét akart csinálni, de csak félig-meddig sikerült neki az, amitől a Pixart és rajzfilmjeit mostanság annyira szeretjük.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Mila Parely (A játékszabály)
- Bár Jean Marais (a szörnyeteg) kezdetben Mila Parely (az egyik nővér) jegyese volt, úgy tűnik végig más orientáció felé kacsingatott, hiszen Cocteau mellett kötött ki.
- A Disney már a Hófehérke és a hét törpe után, még az 1930-as években előkészítette a saját változatát, de többek közt épp Cocteau 1946-os filmje miatt halasztották el végül a ma ismertebbnek számító 1991-es rajzfilmjük megjelenését.
- Dore 19. századi illusztrációja a meséhez, ami a film képi világát is ihlette: