Tartalom

Antonius lovag (Max von Sydow) és szolgája, Jons (Gunnar Bjornstrand) megkeseredve tért haza a kereszteshadjáratból, amikor megjelenik előtte a Halál, hogy elvigye. A lovag haladékot kér egy sakkjátszma idejéig, hogy értelmetlennek gondolt életében még gyorsan megtalálja a keresett válaszokat. Eközben vándorszínészek járják a pestis-sújtotta, világvégér készülő Svédországot vidámságot csempésze e vészterhes időkbe. Keresztezik egymás útját, így együtt haladnak tovább. A lovag nem talál válaszokat ugyan egzisztenciális és hitbéli kérdéseire, de legalább pár boldog pillanatot még megél a színésszel és feleségével (Bibi Andersson) időzve.

A történet azzal az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogy mi az élet a túlvilág tükrében, pontosabban hogy mit ér az élet, ha nincs isten - hiszen ha a halál után semmivé leszünk, akkor a földi lét üres és értelmetlen, legalábbis egyesek így fogják fel a filmben. Élete értelmét a lovag végül a színészcsalád megmentésében leli meg.

Megvalósítás

A film olyan, mint egy moralitásjáték némi shakespeare-i stílussal, karakterei nem önálló személyiségek, inkább egy-egy társadalmi réteget, életfelfogást, hozzáállást képviselnek, szócsövei Bergmannak, a rendezőnek. A lovag istent keresi, szolgája már lemondott róla és humanistaként él, kiútként várva a halált e szörnyű világból, a pap vezeklésként éli életét, valaki pedig csak élni akar, amíg lehet. Ők a "sötét" oldal. Velük szemben állnak a színészek a pozitív életfelfogásukkal, hiszen nekik van egy kisgyermekük, a "jövő". Az előbbi csoport jelenetei komoran sötétek, a színészek rendszerint napsütötte, életteli tájakon jelennek meg. Egzisztencialista bábként léteznek ebben a világban az emberek, ők a haláltól mint fogalomtól félnek, nem az elmúlástól és a fájdalomtól.

Bár nem pontosan korhű minden, a későközépkori korhangulatot jól visszaadja a film apokaliptikus képeivel (fekete madár, végtelen tenger, a Halál, pestis, haláltánc.. stb.). Mindezt már-már expresszionista módon erős árnyékolással és arcközeli kompzíciókkal spékeli meg. A kornak (és Bergman önéletrajzi elemeinek) megfelelően sok a bibliai utalás: a cím maga is az apokalipszisre utal, és egyértelmű a Halál, a papság, illetve a templomok és Jézus szerepe, de még a színészek nevei is Mia és Jos (Mária és József) - bár a gyereknek már nem merték a  Jézus nevet adni.

Élmény

Erős képi világgal bír a film, jól hozza a világvége hangulatot, de zeneileg kissé kevés, túl sok a csend, sokat javított volna rajta ha végigvonal valamiféle baljós motívum. De a fő problémám a történet közvetlenségével volt, életszerűtlen és túlságosan egysíkú volt, túlságosan nekünk voltak címezve a párbeszédek és monológok. Félreértés ne essék, nem azt várom egy filmtől, hogy bonyolultan közölje mondanivalóját, de itt minden egy dolog körül forgott.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gunnar Bjornstrand (A nap vége, Persona, Fanny és Alexander), Max von Sydow (A nap vége, Az ördögűző, Szkafander és pillangó), Bibi Andersson (A nap vége, Persona), Ake Fridell, Gunnel Lindblom, Maud Hansson és Gunnar Olsson (A nap vége)
- Még életben vannak: Max von Sydow (86), Inga Landgre (88), Gunnel Lindblom (84), Maud Hansson (78)
- Nils Poppe (Jos) és Inga Landgre (a lovag felesége) házasok voltak.
- Benkt-Ake Benktsson (a kereskedő) még a film megjelenése előtt elhunyt.

Barnakanapés képek: