Artúr filmélményei

A diktátor (1940)

2015. szeptember 25. 11:27 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Chaplin, Charlie
Műfaj:
politikai, szatíra, tragikomédia
Főbb szereplők:
Charlie Chaplin

Megjelenés: 1940, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/k8bVG8XC-4I
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-diktator-the-great-dictator/movie-467

Tartalom

Az első világháborúban egy civilben zsidó borbély (Charlie Chaplin) megmenti egy tiszt, Schultz életét, de megsebesül, és a külvilágról mit sem sejtve ápolják a kórházban húsz évig. Mire hazamegy, Tomániában már gettó és antiszemita törvények várják, és tájékozatlansága miatt természetesen rögtön összetűzésbe kerül a hatóságokkal. Schultz eközben magas pozícióba került, de amikor a rendőrállammá vált ország diktátorával, Adenoid Hynkellel (ugyancsak Charlie Chaplin) szemben kiáll a zsidók mellett, letartóztatják. Sikerül elmenekülnie, és a borbélynál és barátainál keres menedéket, de végül mindkettőjük munkatáborba kerül. A borbély barátai a fokozódó üldözés elől Osterlichbe költöznek, ahol béke van - hiszen ők csak békében szeretnének élni. Nem is sejtik, hogy mind Hynkel, mind szövetségese, Baktéria diktátora, Benzino Napaloni épp Osterlichot akarja elfoglalni. A két diktátor összekülönbözik a kérdésen, ezért Hynkel és a hadsereg a határon megbújva, meglepetésszerűen akarja megrohanni az országot. Ekkor szökik meg a táborból tomániai egyenruhában borbély és Schultz, és persze összetévesztik a borbélyt Hynkellel, akinek beszédet kéne mondani a világ szeme előtt...

A film egyáltalán nem leplezetten az 1930-as évek végének európai helyzetét parodizálja egyrészt az állami szintű antiszemitizmust bemutatva, másrészt a német vezetést (Hitler, Göbbels, Göring) és Mussolinit kigúnyolva. A történet arra a poénra épül, hogy Chaplin csavargója és Hitler ugyanazt a jellegzetes bajszot viseli, így adott, hogy összekeverjék őket, és Chaplinnek így lesz lehetősége elmondani a film végén a Modern időkben már részben kimondott humanista gondolatait a világról:

Greed has poisoned men’s souls, has barricaded the world with hate, has goose-stepped us into misery and bloodshed. We have developed speed, but we have shut ourselves in. Machinery that gives abundance has left us in want. Our knowledge has made us cynical. Our cleverness, hard and unkind. We think too much and feel too little. More than machinery we need humanity. More than cleverness we need kindness and gentleness. Without these qualities, life will be violent and all will be lost....

Megvalósítás

A film meglehetősen epizodikus szerkezetű, egymást váltogatják a borbély és Hynkel jelenetei, ami még nem lenne baj, ha ezek egymásra építkeznének, de gyakran nincs köztük összefüggés, csak egy-egy alkalmat jelentenek egy gegre. Amik közül 1940-re azért már több is ripacskodóan idejétmúlt, hiszen eddigre már a gyorsan szövegelő, szellemes poénok az elterjedtek, nem a kétballábas bohócok. Bár ez nem némafilm, itt is sok a párbeszéd nélküli geg. A nagy beszéde előtt a Chaplin-borbély talán önkritikusan meg is jegyzi, hogy ő nem tud beszélni. Nemcsak a karaktereket, hanem a hozzájuk kapcsolódó filmeket is felhasználták: többször hallhatunk híradószerűen alákommentált jeleneteket, ami megint csak humorforrás, hiszen érezhetően Hynkel beszédeit finomítja a kommentátor.

És ha már a beszédek: Hitler-Hynkel "attribútuma" bajsza mellett a karizmatikus beszédei, adott volt, hogy ez is ki legyen gúnyolva. A filmben a német és olasz halandzsanyelvként jelenik meg, mint napjainkban a minyonoknál, ez újabb humorforrás. Hynkel beszédei pedig olyan erősek, hogy még a mikrofonok is elhajlanak :D Vannak még szimbolikus jelenetek, mint pl. Hynkel tánca a földgömbbel vagy Hynkel és Napaloni kajacsatája (hogy-hogy nem, épp az angol mustártól dőlnek ki). És van még benne két propagandisztikus kiszólás, az egyik a már fent említett borbély-beszéd, a másik a borbély barátnőjének (Paulette Goddard) kiszólása a kamerába, hogy a zsidók csak békében szeretnének élni. (A filmet egyébként állítólag nagyban inspirálta a náci propagandafilm, Az akarat diadala, amelyet egy egyik legjobb filmnek tartanak, de nem láttam még, ezért nem tudom megerősíteni ezt a párhuzamot.)

Élmény

A film egészen komoran mutatja be a zsidók állami elnyomását, de Chaplin ezen szociális érzékenységéről már meggyőződhettünk a Modern időkben is. A beszéde gyekszik egyetemesebb hangvételűvé tenni a történetet, de összességében nagyon aktuálpolitikai, ezért szerintem idővel nézhetetlenné fog válni a kor ismerete nélkül. A legfőbb probléma az, hogy az elnyomókat igazából nem annyira szatirikusan parodizálják mint a Dr. Strangelove-ban, hanem kigúnyolják, szerencsétlen bohócokként feltüntetve őket. (Illetve egy olyan jelenet van, ahol egy zsidó kölcsönére szorul Toménia, és addig félre tudják tenni az antiszemitizmust, ami jól láthatóan csak politikai fogás.) A film közben pedig végig arra gondolunk, hogy Chaplinék ekkor (a film 1938-1940 között készült) még azt hitték, ennél rosszabb már nem jöhet, és nem is sejtették, hogy nemhogy jobb lesz, de még rosszabb a következő évtized... De ennek volt köszönhető, hogy a film még elkészülhetett, és így ábrázolhatta a diktátorokat, mielőtt legfőbb gonoszokká váltak volna a szemünkben.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Paulette Goddard és Chester Conklin (Modern idők), Henry Daniell (Nagyvárosi fények, Philadelphiai történet), Billy Gilbert (Hófehérke és a hét törpe)
- Maurice Moskovitch (Mr. Jaeckel) a film megjelenésének évében hunyt el 68 évesen, műtét során fellépő komplikációkban.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6112699193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása