Artúr filmélményei

Aranykor (1930)

2016. március 10. 09:46 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Bunuel, Luis
Műfaj:
szürreális, vígjáték
Főbb szereplők:
Gaston Modot, Lya Lys

Megjelenés: 1930, Franciaország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/SvINffxBMrs
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/lage-dor/movie-168676

Tartalom

Érsekek imádkoznak egy sziklán, a hely lakosai pedig összeesnek és meghalnak, amikor új telepesek érkeznek. Az alapkőletételt megzavarja egy pár hangos szeretkezése. A tömeg szétválasztja őket. A gyengébbekkel szemben meglehetősen agresszív férfit (Gaston Modot) elengedik, miután kiderül, hogy egy jótékonysági társaság követe. A nő és a férfi egy házi koncerten találkoznak újra, és az előkelő összejövetelen nehezen tudják magukat türtőztetni...

A film témája a szex és a társadalom, a vallás előnytelen kapcsolata. Bunuel, a rendező szerint elsősorban az őrült szerelemről, Dali, a társszerző szerint pedig inkább a katolikus szeretet erőszakoságáról szólna. Mindenesetre az egészen biztos, hogy a férfi és a nő egymás iránti vágyának beteljesülését rendre ellehetítleníti valami: család, kötelességek, egyház, az emberek vagy saját maguk.

Megvalósítás

Megvalósításában folytatják az Andalúziai kutya hagyományait, ugyanakkor azzal ellentétben nem csak nehezen meghatározható kapcsolatú képeket dobálnak egymás után, hanem van már némi történet is, és a jelenetek egymás közti kapcsolata jóval összefüggőbb, egyértelműbben fejezi ki a szexualitást. De így is van bőven olyan részlet, ami így első megtekintésre részemről teljesen értelmezhetetlen (az egyik jelenetben pl. egy tehén foglalja el az ágyat, mivel a korabeli szlengben tehénnek hívták a rendőröket). A film a skorpiók farkának természetfilmszerű bemutatásával kezdődik, amely hat részből áll és az utolsóban található a méreg. Ennek megfelelően tagolják a filmet, így kerülhet az utolsó szegmensbe de Sade műve, a Szodoma százhúsz napja, melyben a főúri orgia erőszakba torkollik - ezen csavar egyet a film, miután az egyik résztvevő egyértelműen Jézus. Már az Andalúziai kutyánál is cél volt a megbotránkoztatás, de váratlanul érte a készítőket, hogy ehelyett sikeres lett, ezért aztán még durvábbat igyekeztek alkotni. Bár elődjénél kevésbé naturalisztikus, témájában közvetlenebb és bántóbb, így a kívánság teljesült, ötven évre tiltották be a filmet, miközben az egyik előadás erőszakba is torkollott.

Ez volt az egyik első francia hangosfilm, ennek ellenére (vagy épp ezért) nem igazán használják ki a hang adta lehetőségeket, sőt, többnyire feliratok vannak mint egy némafilmben. A képi világ kb. ugyanazt hozza mint az előző film, azaz szimbolikus, szürreális kompozíciók váltogatják egymást. Technikailag nem érdekes, bár van benne egy légifelvétel, ami nem tudom mennyire volt megszokott 1930-ban. Van viszont egy nagyon érdekes eleme a filmnek, amiről nem tudtam eldönteni, hogy micsoda. A kamera gyakran kissé bemozdul, lüktet. Ennek vagy az az oka, hogy 1) nagyon amatőrök voltak 2) a felújítás során így sikerült helyreállítani 3) teljesen szándékosan egyfajta álomszerűen émelyítő hangulatot akartak kölcsönözni a filmnek. Inkább a 2-es változatot tartom valószínűleg, mert nem éreztem tudatosnak és nem olvastam ezzel kapcsolatban semmit.

Élmény

Egy fokkal élvezhetőbb volt az Andalúziai kutyánál, hozta az elvárt szürrealitást, de még mindig úgy gondolom, hogy a hagyományos, történetmesélős filmmel nagyobb hatást lehet kiváltani, mint az ilyen kísérleti jellegű darabokkal, és a szürrealizmus is erősebb lenne hagyományos keretek között. Érdekes volt, csak sokat nem lehetett érteni belőle, képzőművészeti alkotásnak pedig nem elég látványos.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gaston Modot (Az alvilág királya, A nagy ábránd, A játékszabály, Szerelmek városa)
- A filmben szerepel több korabeli művészbarát mellett Max Ernst, a híres dadaista művész is.
- Bunuel, Dali és Lorca, a nagy spanyol művészhármas egy iskolába járt, itt kötöttek barátságot, ami Lorcával megszakadt, miután rámozdult Dalira. Dali viszont az Aranykor írása közben szakított Bunuellel, miután eltérő módon képzelték a további művészi pályafutásukat.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9612698927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro 2016.09.26. 15:23:46

Szinte az "Andalúz Kutya" egyenes folytatása... Ami 22 percben még újszerűsége miatt érdekes volt, az 1 órában már helyenként unalomba fullad. (mai szemmel) Azért amikor az öngyilkos belügyminiszter felesik a plafonra az hangos röhögésre késztetett... de ez - és a néhány szórványos poén azért kevés az egész film élvezetéhez

Életunt Cápa 2016.09.26. 16:36:03

@moodPedro: Nem tudok mit hozzáfűzni, már leírtam mindent :) De köszi a kommentet, újraolvastam és utólag javítottam a gépelési hibákat :D

Az idő jó teszt. Ezt a filmet ugye hat hónapja láttam, és fel tudom idézni egyes jeleneteit, de egyik sem vált ki belőlem valamilyen érzelmi reakciót, szóval azt hiszem elmondhatom, hogy nem tetszett különösebben.

Egy másik remek teszt az lenne, ha mégegyszer megnézném ezeket a filmeket és megvizsgálhatnám, hogy hogyan látom immár tapasztalt szemmel őket.

Kíváncsi vagyok te mit írsz róla.
süti beállítások módosítása