Tartalom

Will (Matt Damon) egy egyetemen takarít, és szórakozásból éjszakánként könnyedén megoldja a táblán hagyott matematikai bizonyításokat. Viselkedése azonban aggresszív, és amikor emiatt börtönbe kerül, csak a rá felfigyelő matematika professzor tudja kihozni. Míg a professzor örül, hogy egy ekkora zsenit talált, Willt egyáltalán nem érdekli a kihívás, a hírnév és a jólfizető állás, továbbra is a proli barátaival szeretne lógni, céltalanul lődörögve. A professzor ezért egy pszichológus barátjára bízza, hogy fejtse meg a fiút és győzze meg, hogy használja ki képességét. Will közben megismerkedik egy egyetemista lánnyal, aki előtt azonban szintén képtelen megnyílni gyerekkori traumái miatt. Végül már barátai is noszogatják, hogy kezdjen valamit magával.

Annak ellenére, hogy a film elsősorban a tehetséggel járó felelősség témája körül forog, elhangzik benne egy rakás életbölcsesség, amivel nagyon kell vigyázni, hogy ne legyen idegesítően negédes. Ezt a határt talán nem lépte át a történet, de nagyon a közelében volt.

Megvalósítás

Képileg körülbelül semmit nem adott hozzá a történethez a film. A zene valamennyire idézte az 1990-es éveket, de úgy érzem nem találták el hozzá a megfelelőt, amikor pedig saját zenét tettek a képek alá, inkább sablonos, szirupos volt. Apró figyelmesség, hogy legalább a helyszínek többnyire eredeti bostoniak voltak, hiszen a film két főszereplője és egyben forgatókönyvírója, Ben Géza Affleck és Matt Damon maguk is bostoniak.

Ez a személyes hitelesség nagy szerencséje a filmnek, valószínűleg ez menti meg attól, hogy egy giccs legyen. Ben Affleck és Matt Damon valóban gyerekkoruk óta barátok, bostoniak, filmbéli karaktereik sorsa valamennyire követi ezen elsőfilmes próbálkozásukat, sőt, a filmbéli szerelmespár a forgatás során a valóságban is összemelegedett. Robin Williams-t vígjátékaiban nem szeretem, nekem túl sok, de itt teljesen elfogadható volt. Amitől megbocsájtható lett volna a film érzelgőssége, ha mondjuk az E. T., a földönkívülihez hasonlóan allegórikus.

Élmény

A film első harmadában nagyon szenvedtem, ritkán unatkozok ennyire. Később valamennyire magával tudott ragadni a hangulata, de ahhoz, hogy jó legyen az ilyen életbölcsességekkel dobálózó történet, az kellett volna, hogy hétköznapi, valós, hihető legyen, ez pedig szerintem nem sikerült. Úgy éreztem már ezerszer láttam, nem mondott újat vagy meglepőt (pedig a forgatókönyvet épp eredetisége miatt díjazták).

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Matt Damon (Ryan közlegény megmentése, A tégla)
- Robin Williams halála után a pad, melyben a parkban ültek, emlékhellyé nőtte ki magát.