Tartalom

Valamivel az 1904-es st. louis-i világkiállítás előtt járunk a címadó városban egy felsőközéposztálybeli családban, ahol együtt él a nagypapa (Harry Davenport), az ügyvéd apa a feleségével (Mary Astor) és öt gyerekükkel: Lonnal az egyetlen báttyal, az eladósorban lévő Rose-zal, a szomszéd srácról álmodozó Estherrel (Judy Garland) és a két pszichopata kistestvérrel, Agnes-szel és Tootie-val. Rose izgatottan várja kiszemeltje telefonhívását, mert arra számít, hogy végre megkéri a kezét, ehelyett azonban csak semmiségekről beszélnek. Esther egy házi bál után sikeresen kettesben tud maradni a szomszéd fiúval, Johnnal, aki el is csábul, ám őszinte, de meggondolatlan bókjaival többert árt ügyének, mint használ. Egy heves vita során végül elcsattan az első csók, Rose pedig új udvarlóra akadt egy ezredes személyében, ám nem sokkal karácsony előtt az apa bejelenti, hogy szeretett városukból, még a világkiállítás kezdete előtt New Yorkba költöznek egy ottani pozíció miatt.

Nincs nagyon mit ragozni a film történetéről, egyszerű vígjáték. Kontextusba helyezve kicsit más a helyzet, hiszen 1944-es filmről beszélünk, amikor háború zajlott. Így az idilli korszak idilli helyzete az idilli problémáival tekinthető eszképizmusnak is, de talán az sem véletlen, hogy a női karakterek játszanak központi szerepet abban a korban, amikor a nők egyre nagyobb befolyáshoz jutottak a férfiak hiánya miatt fellépő munkaerőhiány következtében.

Megvalósítás

Alapvetően ez egy zenés vígjáték. Valamiért elöljáróban azt gondoltam, hogy tele lesz indokolatlan dalrafakadásokkal, de többnyire hihetően oldották meg a dolgot, főleg hogy más szórakozási lehetőség a zenén és a táncon kívül nem sok lehetett akkoriban. A film első felében kicsit sok van belőlük. A viccek alapjai nem a screwball vígjátékok csetlései-botlási vagy pergő ritmusú párbeszédei, hanem a kissé ügyefogyott karakterek és a helyzetek, amikbe keverednek. A cseléd szarkasztikus, a kislányok aranyosan rosszcsontok, a férfiak vakok, ha szerelmi ügyekről van szó, a nők cselszövései pedig rendre rosszul sülnek el. A film első fele könnyed hangulatű és vicces, jókat lehet rajta nevetni, a második fele azonban túlságosan melodrámai akar lenni, ami a komolytalan történet miatt nyilván nem sikerül.

A dalok kellően fülbemászóak, bár nem mind saját szerzemény. Leghíresebb közülük a Have Yourself A Merry Little Christmas, mára öröközöl karácsonyi dal lett, ha nem is a filmbéli verziója. Amit nem szerettem, hogy Judy Garland énekhangja túlságosan mély, túl profi ahho a karakterhez képest, amit játszik; oda egy kislányosabb illett volna, nem egy érett asszonyé. Amúgy a színészekkel nincs gond, a gyerekek is teljesen hitelesek, a Tootie-t alakító kapott is érte egy mini-Oscart, de végül nem lett belőle színész. Technicolorral készült, azaz a színek nagyon erősek és szépek; van pár meglepően jó kameramozgás és fényjáték.

Élmény

A sok dal ellenére az első felén jól szórakoztam, lehetett rajta nevetni, a harmincas évek magyar vígjátékait idézte, és ha végig ilyen marad, akkor kedveltem is volna, de a második felére elfáradt és a drámainak szánt részek nem működtek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Judy Garland (Óz, a nagy varázsló), Mary Astor (A máltai sólyom), Harry Davenport (Elfújta a szél), Hugh Marlowe (Mindent Éváról)
- Még életben vannak: Margaret O'Brien (79), Joan Carroll (84), June Lockhart (90)
- Judy Garland és a rendező Minneli a forgatáson összemelegedtek, később összeházasodtak, közös gyerekük Liza Minnelli.
- A világkiállítás annak az 1803-as eseménynek százéves évfordulója, amikor az Egyesült Államok Napóleontól megvásárolta Louisisanát. A kiállítás mai napig a legnagyobb, és ennek köszönhetően terjedt el számos étel, mint a tölcsér, hamburger, hot dog, jeges tea, mogyoróvaj, vattacukor. Ekkor és itt tartották meg az arra az évre eső olimpiát is.
- Különböző etnikumú embereket is "kiállítottak". Az emberi állatkert ekkoriban népszerű volt, de a leírás alapján nem tudommegállapítani, mennyire folyt önkéntes alapon. Mindenesetre sokan megalázónak és rasszistának tartották, ezért idővel megszűntek.