Tartalom

Damiel és Cassiel (Otto Sander) angyalok; Berlin utcáit járják, figyelik az embereket saját dimenziójukból. Hallják gondolataikat, de nem tudnak részt venni az emberek életében, nem tudnak kapcsolatba lépni velük vagy segíteni rajtuk. Néha egy-egy embert hosszabban követnek: Cassiel az agg Homérosz (Curt Bois) nyomában marad, aki a békéről akar írni, és fél hogy mi lesz az emberekkel, ha elfogynak a mesélők. Damiel egyre kíváncsibban vágyik megsimerni az emberek érzékeit, melyek az angyaloknak nem adattak meg (színek, érintés, zene... stb.). Emberré szeretne válni, amihez a végső lökést az adja meg, hogy egyre jobban kezd érdeklődni az angyalszárnyakban légtornász Marion iránt. Eközben Peter Falk (Peter Falk) Berlinbe érkezik egy második világháborús film forgatására.

Nem vagyok benne egészen biztos, hogy miről szól a film. A szándék valószínűleg egy dicshimnusz lehetett az emberiségről, amely tökéletlensége ellenére is csodálatos. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az előnyök felsorolása helyett inkább felsőbbrendűségünket akarja megmutatni a történet, ami már kevésbé szimpatikus tekintettel arra, hogy csak kicsit ismerhetjük meg az angyalok világát.

Megvalósítás

Nem véletlenül használtam a dicshimnusz szót, ugyanis a film nyelvezete meglehetősen költői. Verssel indít, amely folyamatosan vissza-visszaköszön (itt olvasható). Az emberek gondolatai többnyire szintén filozofikus jellegűek. Ez az egyik fontos eleme a fim hangulatának, amiben a legerősebb. Gyakorlatilag nem is egymáshoz beszélnek a szereplők, hiszen gondolatokat hallunk. Az angyalok néha kommunikálnak egymással, de ők is kicsit a távolba merednek közben. Igazi párbeszédeket talán csak Peter Falkkal hallhatunk, és ez nem véletlen, de nem mondom meg miért, mert lelőném a poént. Talán Marion és Damiel szerelmét is az mutatja legjobban, hogy gondolataik hasonlóak. Az angyalokat egyébként csak a gyerekek és az érzékenyebb emberek érzékelik. A filmben feltűnedező vers is a gyermeki állapotot sírja vissza, és ezt az állapotot őrizte meg Marion. Marion amúgy is angyali teremtés nemcsak gondolataiban, de hivatásában is, mint szárnyakkal repkedő artista. Összefoglalva tehát, Marion és Damiel azért tudnak összekapcsolódni, mert vannak közös pontjaik. De visszatérve a film hangulatára, ezek az egymás mellett elbeszélő monológok, az angyalok kívülálló nézőpontja, az elsuhanó emberi életek, a lepusztult, hideg Berlin az emblematikus Potsdamer térrel mind egyfajta mélabús, távolságtartó magányt érzékeltetnek, amely által mi is kívülállóként kezdünk tekinteni a világra.

Ugyanezt támasztják alá a képek is. A film jelentős része szépiaszínű, gyakran úgy megvilágítva, mintha műteremben lennénk, azaz egy zárt, kreált világban. A Diadalmas szerelemhez hasonlóan csak akkor megy át színesbe a kép, amikor az angyalok megsejtenek valamit az emberek világából. Egy-egy ponton kifejezetten az expresszionizmust idézi ezzekkel a szépiás képekkel, amelyhez remekül passzol a diszharmonikus, némafilmes hangulatú zene, valamint a gyors vágások, áttűnések. Ennek ellenére a film túlnyomó része lassan hömpölyög és teljesen hagyományos képekkel dolgozik. Az emberek gondolatai kezdetben összemosódnak, alig lehet őket kivenni, mígnem angyalaink nem kezdenek el jobban érdeklődni egy-egy egyén iránt. gyakori a párhuzam a múlt és jelen között: utak, amelyeken rómaiak, majd nácik meneteltek; baljós hangulatú, klasszikus vonószene és modern alter-rock; lebombázott épületek és elhagyatottak... stb. A végén pedig egy apró megjegyzés a rendezőtől: Ozunak, Truffaut-nak és Tarkovszkijnak ajánlja, és hiába említi csak a keresztmevüket, tudjuk, hogy rájuk gondolt. Érdekesség, hogy nem feltétlenül lett volna ilyen a film: számos vidám jelenetet kivágtak végül, amely egyrészt emberibbé tette volna a filmet, ugyanakkor kinyírta volna a fenn felvázolt, tökéletes hangulatot.

Élmény

A film erőssége a hangulata, amelyet mind képben, mind tartalomban tökéletesen át tud adni. Akinek sikerül átérznie, annak remek élményt fog nyújtani ez a film - nálam sajnos nem jött át. Az általam olvasott kritikák is vagy áradoztak róla vagy szenvelgőnek tartották. Mindenképpen egyedi darab, de ehehz a sítlushoz szerintem jobban illett volna egy jóval művészfilmesebb alkotás (mint pl. Tarkovszkijéi, ha már szóba került).

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Otto Sander (A tengerlattjáró), Curt Bois (Casablanca), Peter Falk (A herceg menyasszonya)
- A filmnek készült pár évvelkésőbb folytatása is Távol és mégis közel címmel, illetve elkészült az ismertebb hollywoodi remakje is Angyalok városa címen.
- Asszisztensként dolgozott a forgatáson Claire Denis is.
- A két angyal évmilliós együttlétének érzékeltetésében sokat segített, hogy az őket alakító színészek is évtizedek óta barátok.