Tartalom

Jerry (Cary Grant) épp szoláriumban próbál színt varázsolni magának, mert azt hazudta, hogy délre utazott két hétre. Amikor hazaér és feleségét nem találja otthon, sőt, egy másik férfi társaságában állít be, akivel elmondása szerint egy hotelben kellett éjszakázniuk, miután lerobbant az autójuk, megrendül egymás iránti bizalmuk és félkomoly-durcásan beadják a válópert. Kutyájukat (Skippy) Lucynak ítéli a bíróság heti egy láthatással. Amikor Jerry felkeresi Lucyt a kutya ürügyén, máris egy vidéki újgazdag, Dan (Ralph Bellamy) udvarlása közepette kapja, ezért Jerry is igyekszik felcsípni egy bárénekesnőt. Persze épp ott, ahová Lucy és Dan is megérkeznek...

Ez egy vígjáték, nem kell komoly üzenetet keresnünk benne; kora divatjának megfelelően civakodós szerelmi történetet láthatunk, ahol a házaspár kissé túllő a célon, amikor igyekeznek megszabadulni egymástól (melyik házastárs ne álmodozna erről... ?), de aztán rájönnek, hogy szeretik egymást és újra egymásra találnak.

Megvalósítás

A humort szokás szerint részben a helyzetkomikum adja (pl. ajtó mögött megbúvó, kéretlen alakok), a félreértések (pl. amikor Lucy Jerry húgának adja ki magát) és a pörgős, vicces párbeszédek, ahogy ezt egy 1937-es filmben illik. Szerencsére nem erőltettek, hanem egy házaspárhoz méltóan életszerű, gúnyolódó szurkálások. És ez utóbbi az, ami megkülönbözteti ezt a filmet a hasonszőrű társától: a két válófélben lévő karakter előszeretettel rúg bele a másikba, nemcsak a szavak szintjén, hanem kihasználnak minden lehetőséget, hogy kellemetlenséget okozzanak a másiknak vagy kellemetlen szituációba sodorják. Vannak egész filmen végighúzódó poénok is, amelyek mondjuk először a film elején jelennek meg, másodjára pedig a film végén, és felidézve őket sokkal viccesebbek. A karakterek jelleméből kevés vicc adódik, egyik ilyen Jerry ügyetlensége, a másik Dan vidéki primitívsége (ami nem baj, csak erős kontrasztot alkot a többiek kifinomultabb stílusával).

A csetlős-botlós gegek szerencsére minimálisak, de egyéb  vizuális poénoknak is híján vagyunk sajnos. . Állítólag McCarey, a rendező erősen igényelte az improvizálást, ami miatt sok összetűzése volt Granttel, aki bizonytalannak érezte ebben magát, azonban épp ez a filmes szerepe alakította ki azt a karaktert, amivel legnagyobb sikereit érte el. Világítás, kamera tekintetében nem fedeztem fel semmi érdekeset, így a Párducbébihez hasonlóan megint egy állat, Skippy kutya tudott a film leglátványosabb eleme lenni (miközben persze nyilván sokat számítanak a beállítások és a megfelelő ütemű vágások, ebben a film tökéletes volt, csak nem nyújtott számomra semmi egyedit).

Élmény

Márcsak azért is lehet tudni, mennyire fontos a megfelelő tempó, mert film kezdeti poénjai valahogy ültek, nem voltak hatásosak, de ez szerencsére idővel megváltozott és kezdett egyre szórakoztatóbb lenni. Minimálisan árnyalja a felszínes sztorit, hogy egy már múlttal bíró pár történetét láthatjuk, így belső lelki világukat is árnyaltabbnak képzeljük el, ettől pedig kibékülésük is meghatóbb, hihetőbb, életszerűbb.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Cary Grant (Párducbébi, Philadelphiai történet, Észak-északnyugat), Ralph Bellamy (Rosemary gyermeke), Joyce Compton (Életünk legszebb évei), Robert Warwick (Robin Hood kalandjai, Lady Éva), Skippy, a kutya (Párducbébi)
- A film lenyerte a legjobb rendezőnek járó Oscart, ami vígjátékok esetében ritka.
- A népszerű színdarabból három másik változat is készült, belértve egy némafilmet és egy musicalt is.