Tartalom

Egy férfi holtan zuhan ki a vonatból. Nyaraláson lévő felesége, Regina (Audrey Hepburn) épp azon lamentál, hogy válni akar, mert férje mintha nem lenne vele őszinte. Röviden megismerkedik Peterrel (Cary Grant), majd hazautazva Párizsba döbbenten tapasztalja, hogy lakása teljesen csupasz, a rendőrség pedig közli vele, hogy férje meghalt. A temetésen három titokzatos férfi bukkan fel, akik mind megbizonyosodnak róla, hogy a férfi valóban meghalt. Nem sokkal később Bartholomew ügynök jelentkezik a CIA-tól Reginánál, hogy felvilágosítsa és segítségét kérje: a három férfi férje társa volt, akik a második világháborúban meglopták az amerikai kormányt. A gyanú szerint a pénz a férjnél volt, ezért vannak a többiek a nyomában és ezért kellett meghalnia, most pedig Regina élete is veszélyben lehet, hiszen ő ez egyetlen kapocs az ellopott pénzhez. A három férfi egyike, Scobie (George Kennedy) rá is támad a nőre, de szerencsére Peter épp arra jár és elüldözi. Ő lenne az egyetlen támasza Reginának, ha Scobie fel nem hívná telefonon, hogy Peter is a pénzt akarja...

A történet önmagában egy fordulatos kémsztori erős romantikus beütéssel és némi humorral. És önmagán kívül se több ennél :D De amit érdemes megjegyezni, hogy bevallottan az Észak-északnyugat mintájára készült. Több nála egy Audrey Hepburnnel és a vele járó humorral, kevesebb egy Hitchcockkal és a vele járó feszültséggel.

Megvalósítás

A történet szerkezete a fordulatoknak rendeli magát alá, ezek pedig mind Peterhez kapcsolódnak, ami egy idő után már túlzásnak és nevetségesnek hat, a filmvégi csavar pedig mai szemmel már elég kiszámítható. Hasonlóan rossz megoldásnak tartom, amit Hitchcocknál többször is a rendező szemére vetettem, hogy túlkorosak a férfifőszereplői egy akciófilmes csábító karakteréhez (ezt most Cary Grant is érezte, ezért kérésére úgy alakították a szerelmi szálat, hogy ne ő legyen a csábító, hanem Regina - szerintem meg pont fordítva lett volna értelme, de mindegy...). A szerelem kialakulását szokás szerint irreálisnak érzem, a rosszfiúk pedig szintén olyan szinten töketlenek, ami már-már abszurddá teszi a filmet. (pl. egyik pillanatban elrabolnak egy kisfiút, a következőben közösen beszélgetnek barátian a rendőrségen...). Az alapvető problémám az, hogy egyszerre próbált vicces, izgalmas és romantikus lenni, amily hangulatok váltakozása nem tett jó. Ha túl humoros kezd lenni, nem veszem komolyan azt, amit szeretnék hogy komolyan vegyek.

Csak vígjátékként jól működne a film, Hepburn a humorosabb részeknél remek, és biztos vagyok benne, hogy a poénok egy jelentős része improvizált, de nem mindegyik működik (pl. az öltönyben zuhanyzás lehet jó lett volna az 1930-as évek végén egy magasabb fordulatszámon működő screwball vígjátékban, itt kínos volt). A helyszínválasztás sem véletlen, a Római vakáció mintájára alaposan bemutatták Párizst, egyes helyszíneit kreatívan felhasználva (fogócska az oszlopok közt, fény-árnyék játék az éjszakai hajókázáson). Képek tekintetében túl sok minden nem ragadt meg bennem, egyszer volt egy hullanézetű kameraszög, illetve az előbb említett árnyékolás gyakori eleme volt a filmnek, amivel Peter titokzatosságát jelezte. Ugyanakkor durván látszódott a vetített háttér, ami szerintem 1963-ban már ciki. Egyes jeleneteket a feszültség érdekében kitartottak, párhuzamosan vágtak, de szerintem nem érte el a hitchcocki feszültség szintjét. Ami még feltűnő és jelzésértékű volt, az a Bond-szerű főcímdal (pedig még nem láttam egy Bond-filmet se, mégis az ugrott be azonnal).

Élmény

Ez a film régimódi és egy olyan korszak sztárjaira épít, ami eddigre már letűnt. Más filmeknél ezt nem éreztem, de itt valahogy nagyon szöget ütött bennem, hogy az európai film ekkor már megújult és modern volt, míg Hollywood megragadt egy korábbi szinten, és néhány kivételtől eltekintve az 1950-es évek közepétől az 1970-es évek szerzőifilmes mozgalmáig nem is nagyon tudott maradandó filmekkel szolgálni. Úgy érzem, kicsit két szék között a földre esett a film: kémfilmnek nem elég komoly, vígjátéknak nem elég könnyed.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Audrey Hepburn (Római vakáció), Cary Grant (Kár volt hazudni, Párducbébi, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Philadelphiai történet, Észak-északnyugat), James Coburn (A nagy szökés), George Kennedy (Bilincs és mosoly)
- George Kennedy idén hunyt el 91 éves korában.
- Hepburn és Grant ekkor találkozott először, és mintha csak a filmben lennénk, Hepburn első mozdulatával sikeresen leöntötte Grant zakóját. Tuti hogy ebből eredt a filmben is folyamatosan visszatérő poén.