Artúr filmélményei

Esőember (1988)

2016. július 16. 22:49 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Levinson, Barry
Műfaj:
road, tragikomédia
Főbb szereplők:
Dustin Hoffman, Tom Cruise

Megjelenés: 1988, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/mlNwXuHUA8I
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/esoember-rain-man/movie-16584

Tartalom

Charlie ifjú titánként nagyon rámenősen és kíméletlenül üzletel a tisztességestől meglehetősen távoli szellemben, és ugyanígy bánik az emberekkel is, beleértve barátnőjét, Susannát. Egy döcögősen haladó autó adás-vétel miatt nagy tartozásokat halmoz fel, és éppen ekkor kapja a hírt: apja, akivel régóta nem tartja a kapcsolatot, meghalt. Nem szerette, mert sosem érezte szeretetét, és az első komolyabb veszekedésük során, még kamaszként lelépett otthonról. Meglepetésére azonban a végrendeletben a nem kis vagyon nagy része egy ismeretlenhez kerül. Rövid nyomozás után Charlie és Susanna eljutnak egy elmegyógyintézetbe, ahol kiderül, hogy Charlie-nak van egy autista bátyja, Raymond (Dustin Hoffman). Hogy megszerezze a pénzt, Charlie megszökteti Raymondot és saját gyámsága alá akarja helyezni, azonban olyan érzéketlenül bánik a kiszolgáltatott báttyal, hogy Susanne otthagyja őt. Charlie hazautazna, ám Raymond nem hajlandó repülőre szállni, így a jóval tovább tartó autóutat választják. Ez idő alatt azonban Charlie, aki törődésre van kényszerítve, lassan kezdi megkedvelni Ryamondot.

Olyan nagyon nem kell mélyre ásni a történetben, hogy értsük: Charlie-nak meg kell tanulnia szeretni, elfogadni mások különbségeit saját akaratával szemben, amire mindaddig képtelen volt. Egy másik, érdekes megközelítés szerint férfi-női szerepben is értelmezhető Charlie átalakulása, aki kezdetben a hagyományosan kemény, apai uralkodó magatartásmintát követi, majd egyre jobban enged teret a hagyományosan női tulajdonságnak tartott törődő érzelmességnek.

Megvalósítás

A film road movie, azaz Charlie karakterének rövid felvázolása után elkezdődik a térben és személyiségben történő haladás azzal az autóval, ami a Charlie és apja közötti konfliktus jelképévé vált. Csakhogy a történet teljesen kihagyta ezt a lehetőséget, és az összezárt utazás mindössze arra volt jó, hogy közelebb hozza egymáshoz a testvéreket, miközben nem haladt át szimbolikus környezetben. Az érintett helyszínek ugyan tipikusan amerikaiak, de semmiképp sem látok bennük jelentést. A történet végére aztán persze átértékelnek mindent, ahogy ennek lennie kell, és a lényeg az utazás lesz, nem az úticél. Mivel Charlie karaktere a központ és a többiek csak köré épülnek, beszéljünk róla. Anya nélkül nő fel egy érzelmeit kimutatni képtelen apával és észrevétlenül ő maga is ilyenné válik. Ezt azonban megtöri Raymond, aki valóban képtelen bármiféle idomulásra, ezért keményebb Charlie-nál. Autizmusa miatt ő méginkább képtelen kimutatni érzelmeit, így gyakorlatilag mindketten egyszerre feleltethetőek meg az apának és a gyerek Charlie-nak. Visszatérve a korábban említett férfi-női szerepet központba állító nézőpontra, a kaszinóban jutunk el oda, hogy a tánctanítás közben Charlie végképp "nővé válik", míg Raymond átesik a férfias mérföldköveken: randizik, táncol, csókol, vezet. Ennek fényében különösen érdekes az a jelenet, amikor Charlie és Susanne szeretkeznek, miközben Raymond belép a szobába, az ágyra ül és nézni kezdi A siker édes illatát, amely épp egy testvérpár vérfertőző kapcsolatáról szól részben.

Technikailag kevés eszközt használ fel kreatívan mondandója alátámasztásához. A road movie-k jellegzetes kompozíciói itt is jelen vannak a magányos utas(ok) és a végtelennek tűnő út ellenpontjában, de ahogy említettem, nem láttam ebben többet. Ahol kell, használják a rángatózós kézikamerát (akcióban, pl. amikor Charlie rohan a konyhába) vagy a gyors vágásokat (pl. a kaszinó sorozatos nyeréseinek gyorsított megjelenítésében), szóval természetesen profi hollywoodi munka, de semmi érdekeset nem fedeztem fel.

Élmény

Mindenki nagyon megható filmként emlegeti, de az én jégszívem nem olvadt fel tőle. Charlie legfőbb sérelme apjával szemben ma már nevetségesen hangzik, a filmvégi katarzisnak szánt jelenet pedig nem igazán volt váratlan vagy drámai. Sokak szerint azonban épp ez az előnye, azaz hogy nem ment át szélsőségekbe, hanem életszerű tudott maradni. Mindenestre engem nem hozott lázba sem a sztori, sem a kivitelezése.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Dustin Hoffman (Diploma előtt, Az elnök emberei), Bonnie Hunt (Toy Story 3), Beth Grant (Donnie Darko)
- Kisebb szerepben feltűnik Levinson, a rendező, Jerry Molen producer és Dustin Hoffman fia is
- A filmben Raymond egy légitársaság gépére sem akar felülni, mert mindegyiknek volt balesete. Minden negatívan érintett légitársaság kivágta ezt a részt a fedélzeten veített példányból :D
- A film egyik legfontosabb tulajdonásga, hogy ráirányította a figyelmet az autizmusra, ám némileg azt a tévképzetet is elterjesztette, hogy  minden autista Raymondhoz hasonló zseni (ellenpéldának lásd a régebben kitárgyalt dokumentumfilmet, a Best Kept Secretet.)
- Az autizmus olyan születési rendellenesség, amely gátolja a társas kapcsolatokat, kommunikációt. Az okai nem ismertek pontosan, és gyógymód sincs rá, de enyhíthetőek a tünetek. Jelenleg 22 millió főre becsülik az érintettek számát (1-2 ezrelék), ami azonban rohamosan nő. Még vita tárgya, hogy ez a megváltozott diagnosztikának köszönhető vagy valóban nő a számuk. Fiúknál jóval gyakoribb az előfordulási aránya.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2212698751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása