Tartalom

Csehszlovákiában járunk a második világháború idején. Milos pályakezdő vasutas, úgy tervezi, hogy apjához hasonlóan nem fog komolyan csinálni semmit munkahelyén és hamar nyugdíjba megy. Legalábbis ez mindenképpen kellemesebnek hangzik mint nagyapja és dédapja élete, akik erőszakos halált haltak saját hülyeségük miatt. Szerelmes Másába, de mivel még nem volt korábban nővel, az első adandó alkalommal elmegy mielőtt még bármi történne. Szégyenében öngyilkosságot kísérel meg, sikertelenül. Orvosa (maga Menzel, a rendező) tanácsára tapasztalt nőt keres, hogy beavassa, aki meg is érkezik a partizán Viktoria személyében. A nő bombát ad át, hogy robbantsák fel a másnap áthaladó, lőszert szállító német vonatot...

Egy imperialista kapitalistának biztos nehéz átérezni a szocialista néplélek megjelenítését, tudniillik, hogy mindenki szarik a kamu munkájába és a saját kis életével van elfoglalva. Persze ez csak az egyik, svejki vetülete a történetnek; nyomon követhetjük még Milos férfivá válását, valamint a németekkel szembeni fizikai, de még inkább szellemi ellenállást - vagy általánosabban nézve az egyszerű ember összeférhetetlenségét a bürokráciával, diktatúrával.

Megvalósítás

Ezen szálak jelképesen összefonódnak: mire Milosnak sikerül elvesztenie szüzességét, azaz férfivé válik, rögtön részt is kell vállalni a harcban, illetve amint részt vállal a harcban, megérkezik a jótevő Viktoria. A vallásra csak irigykedésből fakadó prüdéria miatt hivatkoznak a hatalom emberei, de közben a helyiek mind szexelnének, és egyedül a pap az, aki hajlandó lenne tapasztalt nőt szerezni Milosnak. A német propagandaszöveget svejki, józan paraszti ésszel feltett kérdésekkel teszik nevetségessé. Az állomás kicsit e felnőtté válás és az élet átmeneti helye. Kilépve a szülői fészekből Milos ideérkezik, itt kell elvesztenie szüzességét és elhagyásakor meghalnia. Ahogy említettem, az állomás valójában nem igazi munkahely: az állomásfőnök háziállataival van elfoglalva, Hubicka a nőkkel, a nők szerepe pedig kimerül a szex hajkurászásában. Rövid bepillantást kap a túlvilágba tulajdonképpen amikor a németek elviszik pár kilométerre a vonattal, és látja a lepusztult állomás ellenpontjaként az élettel teli vidéket. A cím egyébként azokra a vonatokra utal, amik fontos német szállítmányokat visznek.

A film ironikusan Milos "megkoronázásával" indít a vasutassapka által, de még az egyenruhája is túl nagy rá. Mindehhez Liszt művének egyik ünnepélyes részletét játsszák alá, majd következik a dicső ősök életének állóképekkel való bemutatása, mint A kilátóteraszban. Ezeken kívül mást nem nagyon tudok jóváírni neki, számomra érdektelen volt képileg (persze egy hozzáértő filmszakos nyilván pontosan ki tudná elemezni a beállításokat és jelentésüket, de ugye a blog alapvetése hogy az egyszeri néző mit vehet észre).

Élmény

A film alaphangulata ironikus, de messze nem annyira, mint mondjuk a hozzá hasonló A tanúé, főleg miután megérkezik a német sereg. Az esetlen Milos karaktere miatt aranyos a történet, és nekünk posztszocialista embereknek vicces is, de nem éreztem benne olyan nagy mélységét, megvalósításában pedig még kevésbé hagyott bennem nyomot.

Következik: Arcok