Artúr filmélményei

Radírfej (1977)

2016. szeptember 28. 11:37 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Lynch, David
Műfaj:
horror, szürreális
Főbb szereplők:
John Nance

Megjelenés: 1977, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/Wp3Qcp11X2U
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/radirfej-eraserhead/movie-2066

Tartalom

Henry (Jack Nance) hazafelé tart, amikor a csinos szomszéd nő szól neki, hogy barátnője telefonált: meghívta vacsorára szüleihez. Henry kicsit zavart, hiszen már régóta nem látogatta meg őt a barátnője, Mary, talán már le is mondott róla. A vacsora feszengős légkörben zajlik, ahol kiderül, hogy Mary megszült, ezért össze kell házasodniuk és össze kell költözniük. Azonban koraszülés volt, még az sem biztos egyelőre, hogy Mary csecsemőt szült. És valóban, a kis lény inkább hasonlít egy emberszerűbb spermiumra. Mary egy idő után már képtelen idegileg elviselni a gondozását, ezért hazaköltözik. A csinos szomszéd nő "véletlenül" kizárja magát és bekéredzkedik Henryhez éjszakára, ami természetesen szexszel végződik. Henry álmában a radiátora mögött egy holdarcú nő mosolyog és táncol kedvesen, miközben Henry születményéhez hasonló lényeket tapos agyon. Henry feje alól előbújik egy ugyanilyen lény lelökve a fejét, amit egy gyerek felszed és elad egy mesterembernek, hogy radírt készíthessen belőle...

Mivel egy Lynch-filmről beszélünk, sosem lehet egyértelműen értelmezni a látottakat, hiszen az ő álomszerű látomásai leginkább az Andalúziai kutya tudatalatti, nehezen összepárosítható képeivel rokoníthatóak. Amiben azonban nagyjából mindenki egyetért, beleértve engem is, hogy Henry (azaz Lynch) párkapcsolattal, elkötelezettséggel, gyerekvállalással kapcsolatos szorongásai jelennek meg a történetben.

Megvalósítás

Stílusához képest a történet szerkezete egészen hagyományosan lineáris. Valamivel problémásabb dolog különválasztani a valóságot a látomásoktól, hiszen a valóság maga is egy torz lencsén keresztül jelenik meg, amelyben a vacsorának szánt csirke műanyag, de még sütés után is él és ahol a szülés még nem feltétlenül ember-gyereket jelent. A valóság és a képzelet is jelképekkel teli, amiknek a jelentésén lehet töprengeni, de többféle értelmezésre adnak lehetőséget. Van itt cserépnélküli földbe ültetett faág, vizes tál a fiókban, gyilkosság az utcán, na és persze fejből gyártott radír. A karakterek hasonlóan működnek: Henry és Mary folyamatosan szorongó arcok, a szomszédból csak a szexualitás árad, az anyós (Jeanne Bates) rá van indulva Henryre, a radiátor-lány, akinek az arcáról nekem az Utazás a Holdba jutott eszembe, de lehet hogy inkább petesejteket ábrázol, és ott van a teljesen titokzatos űrbéli ember, aki valamit váltókkal mozgat, no meg a torz baba, aki kezdetben csak sírni tud, de amikor Henry szerelmi kísérletei dugába dőlnek, röhög. A film hangulata vegyes, mert bár alapvetően sötét és nyomasztó, a családi vacsorát kifejezetten humorosnak élte meg valamennyi leírás.

A groteszk jelképek sokasága mellett a képi világra is ez a nyomasztó hangulat jellemző, amit elsősorban a fekete-fehér színnek köszönhet, de sok az árnyék, sosincs nappali világosság (ha van, akkor is szürkés), a lámpafények is inkább a plafont világítják, mintsem az életterületet. Ezt támasztja alá a díszlet is, amely egy nem meghatározható időbeli, disztopikus városra emlékeztet. Emberek alig vannak benne (de párbeszéd sincs sok, az első tíz percben egy szó sem hangzik el), nincs nyoma szépségnek csak funkcionális, lepusztult épületeknek. Egyes elemei sci-fire utalnak, mások inkább a 20. század első felére. Nagyon fontos a szerep a zenének, amely a képi világhoz hasonlóan meghatározó: jellemzően dark ambientes zúgás, csikorgások teszik ki a  filmzene nagy részét, ami miatt kész felüdülést jelent, amikor a holdarcú nő kellemes dala elhangzik (itt található egy nagyon kis profi írás róla). Fontos még megemlíteni, hogy a film gyakorlatilag költségvetés nélkül készült családtól, barátoktól kölcsönkapott pénzből, amatőr színészekkel, Lynch pedig több feladatot is ellátott az írástól kezdve a zeneszerzésig, mintegy öt éven keresztül.

Élmény

Hamisítatlanul lynchi, szürreális és kellemetlen, de nem tudott annyira magával ragadni, mint A sötétség útján, talán mert ha egy film már túl "elvont" lesz, akkor nehezebb azonosulni vele. Az utóbbi filmben az alapérzelmek széles skáláját átélhettük, itt végig csak a kellemetlen, nyomasztó légkör uralkodott.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jack Nance (Kék bársony), Jeanne Bates (A sötétség útja)
- Jack Fisk (a bolygón élő ember) egyedül ebben a filmben játszott; Lynch gyerekkori barátja, és elsősorban producerként, díszlettervezőként, rendezőként dolgozott többek között Malick filmjein.
- A film nyereséges lett elsősorban a midnight movie korszaknak köszönhetően, amikor a mozik késő este B-kategóriás, művész vagy régi filmeket vetítettek az 1960-1970-es években. Innen lett sikeres a Rocky Horror Picture Show is.

Következik: Kairó bíbor rózsája

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4112698661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása