Tartalom

1930-as évek, a gazdasági válság idején. Cecilia (Mia Farrow) pincérnőként dolgozva tartja el munkanélküli, naplopó, erőszakos férjét, Monkot (Danny Aiello), de kissé ügyetlen szakmájában. Egyetlen menedéke a mozi, minden szabadidejét ott tölti és kívülről fújja a filmeket és a sztárok életét. Amikor férjét másik nővel találja és még állásából is kirúgják, összecsomagol és elköltözik otthonról. Egy kis megnyugvásért beül a moziba, ahol már sokadjára nézheti meg éppen az aktuális vetítést, a Kairó bíbor rózsáját. Váratlanul a film egyik sármos hősszerelmese, Tom megszólítja és kilép a filmből szerelmet vallani Ceciliának, akit már régóta figyelt a vászonról, és esze ágában sincs visszamenni a filmbe. Ezt természetesen a stúdió és a karaktert alakító színész, Gil sem hagyhatja szó nélkül, ezért a helyszínre utaznak. Hogy a bonyodalmak fokozódjanak, Gil is beleszeret Ceciliába...

A történet a valóság és a képzelet többszörösen összetett viszonyáról szól: az emberek a moziba járnak a való világ nehézségei elől és elvárják a szórakoztatást, ám a szerelem erejével az egyik film életre kell és kapcsolatot teremt a valósággal. A kettő azonban nem igazán kompatibilis, Ceciliának be kell látnia, hogy az ideák nem valósak, ugyanakkor azt is, hogy a valóság sem ideális, sőt az is gyakran csak illúzió, ezért végül újra visszamenekül a filmekhez.

Megvalósítás

A történet röviden Cecilia nyomorának és mentsvárának bemutatásával indul, melynek során egyúttal megismerhetjük a nagyon gagyinak tűnő Kairó bíbor rózsájának történetét is. Adná magát, hogy a kettő valamilyen szinten párhuzamos legyen, de nem az, csak egy jellegtelen 1930-as évekbeli vígjáték. Amely ráadásul azzal válik ténylegesen viccessé, amikor Tom kilép a filmből, és jobb híján a többi karakter is leáll és elkezdenek vitatkozni a közönséggel, így reflektálva egymásra. Ez az egyik humorforrás, a másik pedig ahogy Tom megtapasztalja a sokkal ridegebb való világot a filmbélihez képest, és ennyi, a film többi része sokkal inkább melodráma. A valóság megtestesítője fura módon Cecilia férje, aki rendre azt hajtogatja, hogy ha elhagyja, akkor majd megtudja milyen kegyetlen a világ "odakinn" (miközben Ceciliát rendszeresen veri és kihasználja), és igaza lesz, mert a nő minden álmában csalódni fog. Gil karaktere árnyaltabb még, a nagyratörő színészé, akinek fontos karrierje, de nem minden áron, és tulajdonképpen épp olyan mint Tom, csak valóságosabb - pozitív és negatív értelemben.

Technikailag a leglátványosabb elem természetesen a filmbéli film és a valóság interakciója, hiszen gyakran egymással beszélnek a a Kairó... szereplői és a moziteremben ülő néző, producerek. Egy ponton Cecilia is belép ebbe a filmbe és korabeli montázsszerű technikát is láthatunk, de egyébként a film jellegzetessége mindössze abból adódik, hogy kissé siváran szürkés képi világgal támasztja alá a gazdasági világválság hangulatát.

Élmény

Már az Annie Hall is tele volt a negyedik falat ledöntő megnyilvánulásokkal és az egyik legrégebbi film, az Ifjabb Sherlock detektívnél ugyanez megesik (csak fordítva) és még számtalan példát lehetne sorolni, szóval az ötlet egyáltalán nem volt újszerű ahhoz, hogy lenyűgözzön. Látványos sem volt igazán, a humor se volt gyakori, a történet pedig lehetett volna sokkal mélyenszántóbb annál mint amit mutatott, mint az Ének az esőben esetén,

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Mia Farrow (Rosemary gyermeke), Danny Aiello (A keresztapa 2, Volt egyszer egy Amerika, Szemet szemért, Leon a profi), George Martin (Leon a profi)
- Woody Allen rendező és Mia Farrow ekkoriban együtt voltak.

Következik: Párizs, Texas