Artúr filmélményei

Az őrület határán (1998)

2016. október 07. 13:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Malick, Terrence
Műfaj:
háborús
Főbb szereplők:
Sean Penn

Megjelenés: 1998, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/mKl5_OxKBn8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-orulet-hataran-the-thin-red-line/movie-3553

Tartalom

A második világháborúban egy csendes-óceáni szigeten katonaszökevényeskedik Witt az életről és halálról meditálva. A paradicsomi életet élő bennszülötteknek azonban hamar búcsút inthet, mert megtalálja egy közelbe érkező hadihajó. Újra hadszíntéren találja magát, ezúttal Guadalcanal stratégiai fontosságú szigetét kéne elfoglalniuk a japánoktól, csakhogy a dombos területet nagyon jól védik, ezért Staros százados megtagadja felettese utasítását, hogy szemből támadjon. Kisebb csapat próbál az állások oldalába kerülni Bell közlegény vezetésével sikerrel, ám a parancsmegtagadás miatt Staros-nak így is mennie kell. Végül sikeresen lerohanják a japán állásokat, ám a japánok is meglehetősen fásultak és leharcoltak már. Bell közben levelet kap szerelmétől (Miranda Otto), akinek gondolata még tartotta benne a lelket, hogy beleszeretett másba...

A cselekmény csalóka, ugyanis ez is az a típusú film, ahol nem a történet számít. A katonák gondolatai, érzelemvilága kerül megjelenésre egy olyan világban, amelyikben természetes a harc. Witt a legfilozofikusabb, ő próbálja megérteni, miért természetes a háború és hogy hogyan fogadhatná el a halált. Eközben a Mennyei napokhoz hasonlóan igyekszik a rendező az egész "cicaharcot" a természet jóval nagyobb kontextusába helyezni, de érzésem szerint ezúttal nem sikerült annyira hatásosan.

Megvalósítás

A történet az édeni helyszínen indul, ahol egy idealizált bennszülött-csoport látszólag harmóniában él és elfogadják Wittet is, de még kissé tartanak tőle katonás külseje miatt. Másik szigeten, de szintén paradicsomi helyszínen folytatódik, azonban itt már az emberi viszonyok ellenségesek. Már nemcsak Witt belső monológjait halhatjuk, hanem több karkater érzelmei, gondolatai, emlékei, félelmei is megjelennek, ami valahogy mégsem a háború eliselhetetlenségére utal, hanem eljelentékteleníti azáltal, hogy az emberek a fontosabb dolgokra gondolnak. Az ezredesenek pl. a becsvágya számít, hiszen békeidőben vált katonává és húsz évet kellett várnia egy igazi háborúig; Staros századosnak az emberei élete számít, Bellnek a szerelme... stb. A legtöbb háborús filmhez hasonlóan itt is sokáig arctalan az ellenség, és később sokat beszéltetik ugyan őket, de nem feliratozzák a japán beszédet, így csak arcukból olvashatunk, hogy nagyjából ugyanazon mehetnek át, mint főhőseink. Bár főhősök nincsenek, csupán néhány karakter, akit gyakrabban láthatunk, de az ő szerepük sem túl nagy, ami megint csak arra jó, hogy eloszlassa a szokásosan egyéni, drámai hangsúlyt és távolságtartóbban nézhessük a filmet. A film jelképei a természet elemei: vergődő madár, a dzsungelen átszűrődő fény, a tengerparton csírázó mag... stb.

Ezek a természeti képek legalább annyira hangsúlyosak, mint az emberek és a cselekmény. A katonák elvesznek a magas fűben, apró lények ők is a hatalmas erdőben, minden jelenetet félbeszakít egy ugyanolyan hosszú, látszólag irreleváns természeti kép. Ezeket a képeket egyébként többnyire természetes fény mellett vették fel, eredeti vagy közeli helyszínen. A tényleges zajokat, a háború zajait elnyomja a katonák belső monológja, illetve az érzelmes zene, ami szintén a távolságtartást segíti. Mivel rengeteg karakterrel dolgozik a film, nehéz őket megkülönböztetni egymástól, ha az ember nem ismeri a színészeket. Azonban igazi sztárparádét vonultat fel a film, ami ugyan a jövő nemzedékeinek nem lesz segítség, de nekünk könnyebbé teszi az azonosítást.

Élmény

A legtöbb kritika ezzel nyit, és nekem is meg kell említenem: a film balszerencséje, hogy egyszerre jött ki a Ryan közlegény megmentésével, amely letarolta a filmvilágot. De továbbmegyek, ugyanis a háborúról már sok jó film készült korábban, a természet hatalmasságát pedig épp maga Malick jelenítette már meg tökéletesen a Mennyei napokban. A maga nemében persze egyedi háborús film, csak így számomra semmi újat nem tudott felmutatni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Cusack (Álj mellém), Adrien Brody (A zongorista), John C. Reilly és Thomas Jane (Magnólia), Miranda Otto (Gyűrűk ura), Jared Leto (Harcosok klubja, Rekviem egy álomért), John Travolta (Ponyvaregény), John Savage (A szarvasvadász, Szemet szemért), Mark Boone Junior (Hetedik, Memento), Matt Doran (Mátrix, Csillagok háborúja)
- George Clooney nagynénje az a Rosemary Clooney énekesnő, akinek a nevéhez többek között olyan világslágerek kötődnek, mint a Mambo Italiano.
- Akármilyen hihetetlen, a már korábban látott két 1970-es évekbeli filmje után Malick húsz évig nem rendezett egy filmet sem, ez a harmadik rendezése.
- A sztárparádé nem tudom hogy mennyire volt tudatos döntés, de a rendezéstől való távolmaradása miatt legendássá vált rendező visszatérésének hírére a legnagyobb sztárok jelentkeztek, hogy szerepelnének akár ingyen is, sőt, Bruce Willis gyakorlatilag még fizette volna a költségek egy részét is egy szerepért cserébe.
- Azonban így is több nagy név a vágóasztalon végezte. Különösen Adrien Brody sértődött meg ezen, aki abban a hitben élt, hogy karaktere központi és egyébként is nagyon jól játszott - vágás után azonban csak rövid mellékszereplő vált.

Következik: Harmadik típusú találkozások

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8912698649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása