Tartalom

Bagira, a fekete párduc egy nap gyereksírásra lesz figyelmes: egy összetört csónakban emberi csecsemőt talál. Megesik rajta a szíve és egy nemrég lefialt indiai farkas családhoz viszi, hogy neveljék fel. Tíz évvel később Maugli, az embergyerek otthonosan mozog a dzsungelben, azonban amikor a farkasok hírét veszik, hogy a rettegett, embergyűlölő bengáli tigris, Sír Kán (George Sanders) újra a közelben vadászik, úgy döntenek, hogy nem védhetik tovább Mauglit és vissza kell térnie egy emberek lakta helyre. Bagira vállalja az utat, de Mauglinak esze ágában sincs otthagyni az otthonaként szeretett dzsungelt, főleg miután találkozik Baluval, az ajakos medvével, aki maradásra és az élet egyszerű örömeinek élvezetére biztatja. Csakhogy Sír Kán már a közelben van...

Az eredeti novellagyűjtemény állatmesékből áll erkölcsi tanulságokkal, az első filmtervezet pedig kalandosabb és komorabb lett volna, ám ezt Disney jóval egyszerűbb családbarát történetté butította, így a komolyabb témák elmaradnak, pedig sok minden adott lenne. Talán leginkább a felnőtté válás témája húzható rá, hiszen Mauglinak meg kell tanulni kirepülni fészkéből, a dzsungelből és legyőzni Sír Kánt. És talán csak az én képzelgésem ezt belelátni, de mintha lenne egyfajta rasszista felhangja annak, hogy mindenkinek a saját fajtájánál kell maradni - bár annak fényében, hogy mind Kiplinget, mind Disneyt megvádolták már rasszizmussal, nem biztos hogy nagyot tévedek.

Megvalósítás

A történet nagyon rövid felvezetés után rögtön a közepébe csap és Maugliékat pár perc után már utazni látjuk, ami fura, mert egy mai film biztosan nem hagyná ki az elhatározás és az indulás, a búcsú érzelmi drámáját, illetve így a karakterekről sincs kezdetben fogalmunk. Ezt elsősorban Maugli esetében éreztem problémásnak,mert nem tudjuk miit tud, milyen ember, mire képes... stb. Mintegy road movieként, utazás közben kalandokba keverednek, barátokat szereznek, megváltoznak. Bagira végig atyáskodik Maugli felett, de közben mégsem mer igazán kötődni hozzá. Balu igen, ő önzőbb módon megtartaná magának a fiút és hagyna mindent a régiben. Tudom nem lenne szabad ilyenen fenn akadnom egy gyerekmese esetében, de nagyon zavart, hogy az állatok nem viselkednek állatként és különféle fajok nyugodtan eltársalognak egymással, és egyedül Sír Kán az egyetlen ragadozó, amúgy mindenki teljes békében él a másikkal. Ráadásul nem volt vicces, illetve semmi felnőttes nem volt benne. tudom hogy ez csak ma alapvető elvárás, de az 1930-1940-es évek Disney-rajzfilmjein sose jutott eszembe számon kérni rajtuk, hogy miért nem élvezhetőek felnőtt fejjel. Egyszóval untam magam nagyon és nem nevettem.

A karakterekhez visszatérve, mindegyik más személyiség volt, mindegyiknek eltérő stílusa volt és ennek megfelelőek voltak a zenei betétek is. Több karakter esetében a hangjukat adó színész volt a minta, különösen Balu és Lajcsi király, az orángután esetében. Tök jó volt Maugli hangja; hallatszik, hogy nincs az elóadónak színészi képzettsége, de ettől természetes. A dalok esetében viszont zavart, hogy nem törekedtek nekik indiai hangzásvilágot adni. Maga a rajzolás ugyanolyan ceruzás jellegű volt, mint a 101 kiskutyában, kivéve a mozdulatlan háttereket, amelyeket rendesen megfestették. Nem véletlenül volt az egyik legszebb rajz a fenn látható vízeséses kép: itt a régi technikához visszatérve valódi képet "rajzosítottak". A képek nem túl részletgazdagok, de Bagira állatias gesztusai pl. tetszettek, de a többiekéi már nem tűntek élethűnek.

Élmény

Azt hiszem, korábban még sosem láttam egyben A dzsungel könyvét, így kíváncsian vártam, de ugyanakkora csalódás volt, mint a 101 kiskutya. Ma szemmel, felnőtt fejjel unalmas és kissé bugyuta, nincs elég idő kibontakoztatni a karaktereket és a drámai helyzeteket. És mi a vége? Maugli gondolkodás nélkül otthagyja barátait és a dzsungelt az első punciért, és azt kívántam, bár tépte volna szét a tigris inkább...

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: George Sanders (A Manderley-ház asszonya, Mindent Éváról, Itáliai utazás), Sterlin Holloway (Bolond, bolond világ), J. Pat O'Malley (101 kiskutya, Mary Poppins), Ben Wright és Darleen Carr (a muzsika hangja), Hal Smith (A szépség és a szörnyeteg)
- Maugli hangját a rendező fia kölcsönözte, miután az eredeti színész mutálni kezdett.
- Ez volt Disney utolsó filmje, még megjelenése előtt elhunyt.
- A négy keselyű hangját eredetileg a Beatles adta volna, de nem vállalták a szerepet.
- Számos legenda létezik az erdőben nevelkedett, ún. vad gyerekekről már az ókor óta, de sok köztük a kitalált eset. Az első magyar vad gyerek a18. századi Hany Istók, de nekem az ő leírása sem tűnik túl valósnak.

Következik: Sodródó felhők