Tartalom

Isaac (Woody Allen) elvált, középkorú férfi, tévés sorozatokat ír és jelenleg egy 17 éves gimis lánnyal, Tracyvel folytat viszonyt. Házas barátja, Yale (Michael Murphy) egyik duplarandijuk során bevallja neki, hogy felesége háta mögött komoly viszonyba kezdett az újságíróval, Maryvel (Diane Keaton), és komolyan fontolgatja a válást, noha feleségét is szereti. Közben Isaac sem akarja magát a nagy korkülönbség miatt elkötelezni Tracyvel, így egy hosszabb, átbeszélgetett éjszaka után nem sok kell ahhoz, hogy Mary és Isaas vonzódni kezdjenek egymáshoz. Amikor Yale végleg felesége mellett dönt, Isaac végre ráindulhat Maryre. Viszonyba kezdenek, és Isaac szakít Tracyvel. Csakhogy pár hét után Yale rádöbben, hogy mégis Maryt szereti...

Nagyon hasonló az Annie Hallhoz, itt is önelemzős-romantikus a történet nagy része, de a lényegi pontok benne a moralizálós részek, azaz amikor Isaac néhány szentenciát mond: az erkölcs bomladozóban, épp ezért igyekezni kell legalább saját erkölcsi elveink mellett kitartani és nem hagyni, hogy gyengeségeink elfogadhatóvá váljanak. Bár ezek a lényegi pontok, mégis eléggé elsikkadnak és szerintem a többségnek csak egy romantikus komédia marad meg az egészből (nekem is vissza kellett néznem gyorsan, hogy hol vannak ezek a pontok).

Megvalósítás

Pedig már rögtön azzal indít a nézőkhöz beszélve, ledöntve ezzel a negyedik falat, hogy kedvenc városára, New Yorkra mennyire jellemzőse az erkölcs lazulása. Ez a kikacsintás többször nem fordul elő. Ezután belemélyedünk az "erkölcsi fertőbe", azaz megtudjuk, hogy Yale egy boldog házasságban él, időnként azonban mégis kikacsint, ezúttal Mary személyében viszont komolyan gondolkodóba esett a váláson. Felesége ráadásul mindehhez asszisztál picit, hiszen valószínűleg tud férje kicsapongásairól. Gyereket szeretne, de Yale nem, és ezt is elnézi neki, ahogy azt is, hogy egy nemlétező könyve megírására hivatkozva naplopóként él. Mary hasonló hozzáállással bír, alacsony önértékelése miatt vállalja a szeretői szerepet is. Persze Isaac az igazi elrettentő példa: első felesége drogos volt és otthagyta, a másodikról (Meryl Streep) kiderült hogy leszbikus és most egy nővel él, ráadásul könyvben teregeti ki kapcsolatát Isaac-kel, aki nem mellesleg megpróbálta elgázolni autóval. Jelenleg egy 17 éves gyerekkel kavar, aki önmagáért szereti Isaac-et, míg a férfi csupán egy kalandnak tartja a lányt és mentségére legyen szólva, ezt nem is titkolja, és nem is várja el tőle, hogy vele legyen. Szóval a 17 éves, még ártatlan Tracyt leszámítva mindenki természetesnek veszi a hűtlenséget, egyedül Isaac küzd ellen kicsit, de valójában ő is elfogadja. Jelképekben nem bővelkedik a történet (a kedvencem azonban mégis egy ilyen, amikor Isaac egy ősember csontváza mellett monologizál, mintegy párhuzamba állítva kettejüket), azonban nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a városképet egyfajta belső lelkivilág kivetüléseként akarta alkalmazni, legalábbis még a film elején.

A film eleje ennek megfelelően jól indul, a város életét mutatja be pár percben, mintha egy önálló szereplőt akarna felvázolni, de sajnos a továbbiakban ez elmarad. Mindehhez végig Gershwin zenéjét párosítja (állítólag ennek romantikus hangulata ihlette a filmet), és hát már többször írtam a blogon, hogy a klasszikus az esetek nagy részében zene mennyivel jobban áll a filmeknek mint a kifejezetten filmhez készült zenék. De nemcsak a zene idézi az 1930-as éveket, hanem a képi világ stílusa is: fekete-fehér rengeteg árnyékkal, mintha egy film noirt látnánk. Gyakran szerintem már túlságosan is árnyékol, és sokszor nem lehet kivenni az alakokat. Tucatnyi filmes utalást véltem egyébként felfedezni: a híres híd előtt ülős jelenet pl. nekem a Szédülést juttatta eszembe, a filmvégi jelenet pedig mintha a Nagyvárosi fényeket akarta volna felidézni. Érdemes még megemlíteni a Tracyt alakító Mariel Hemingwayt, aki itt valóban még csak 17, és szerintem nem is játszik annyira jól, hogy valóban Oscar-jelölést érjen, de a hangja és az egész személye annyira tini még, hogy ő volt messze a leghitelesebb az egész filmben.

Élmény

A történet szerintem túlságosan a romantikára koncentrált a tényleges mondanivalója helyett, a képi világa pedig már markáns, de nem annyira sokszínű, mint az Annie Hallé. Bár ez volt a második legsikeresebb filmje, Allennek ez a legkevésbé kedvence, és érteni vélem, hogy miért: mintha rutinból csinálná és nem lenne őszinte magával (épp amit a filmben is szemére hány Yale-nek). Amúgy persze szórakoztató, könnyed, vicces, romantikus.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Woody Allen (Annie Hall), Diane Keaton (A keresztapa 1-2, Annie Hall), Michael Murphy (MASH, Nashville, Magnólia), Meryl Streep (A szarvasvadász), Wallace Shawn (A herceg menyasszonya, Toy Story), Charles Levin (Annie Hall, A turné, Szellemirtók), Karen Allen (Party Zóna, Az elveszett frigyláda fosztogatói)
- Mariel Hemingway nagyapja az író Hemingway
- Tracy és Isaac kapcsolatát valószínűleg Allen és egy 16 éves románca ihlette, akivel még az Annie Hall forgatása során jött össze.

Következik: Lange úr vétke