Tartalom

Az anya altatódalt énekel csecsemőjének: aludjon szépen, különben elviszi a farkas. Mielőtt elnyomná az álom, a csecsemő megpillantja a farkast. Egy emberszerű ökör ugrókötelezik egy kislánnyal. A költő dalolni kezd. Egy nő ruhát mos. A horgász megérkezik fogásával. Nők és férfiak táncolnak, ám megérkeznek a behívók, így a nők magukra maradnak... stb.

Legszívesebben a Tükör c. filmmel vonnak párhuzamot a kritikák,és valóban a történet egyfajta szabad asszociációs játék vélhetően Norstein, a rendező élményeiből, de emiatt nekem inkább az Andalúziai kutya jutott eszembe róla. Mintha a rendező gyerek- és fiatalkori élményei elevenedtek volna meg a gyerekkori emlékezet és látásmód álomszerű képein keresztül.

Megvalósítás

Ami Proustnak a süti, az Norsteinnek az altatódal; ezzel indít a történet, és a dalban emlegetett kis farkas megjelenik a csecsemő szemei előtt, majd elnyomja az álom. Innentől kezdve különböző jelképes jelenetek váltogatják egymást részben a rendezővel középpontjukban, részben csak őt körülvevő világot bemutatva. Néha van összekötő kapocs, mint a meglibbenő asztalterítő vagy a fellángoló tűz, néha váratlanul új jelenetbe kerülünk. Egyes motívumok vissza-visszatérnek, akár másik jelenetben is, mintegy kapcsolatként az egyes képzettársítások között. Ilyen az alma (A föld?), az autók, a tűz... stb., no meg persze a kis farkas, aki itt nem egy félelmetes lény, ahogy elsőre gondolnánk az altató alapján, hanem egy cuki kisállat. Az igazi kérdés számomra az, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a farkas és a rendező. Azt gondolom, hogy a farkas az ő költői képzelete, amit az első művészi élmény életre kelt benne, ugyanakkor meg is személyesíti a rajzfilmben és a farkas is igyekszik megtalálni őt. Több állat is hasonló értékkel bír szerintem, az ugrókötelező ökör és a fiatal művészt lantozni tanító macska ugyanezen elv alapján jöhettek létre. Egyébként négy főbb történetszál van:
- a farkasé, aki próbál bejutni a csecsemőhöz a modern világban;
- a fiatal rendezőé (legalábbis szerintem ő az), akinek otthoni környezete nem túl ihlető;
- a táncoló fiataloké, akiket kettészakít a háború;
- a madarakkal barátkozó kisfiúé.

Mind a négy szál kicsit más stílusban készült: a fiatalkori énjéhez készült rajz ceruzaszerű; a kisfiúkori színes, elnagyolt; a katonáké jól láthatóan papírból kivágott, stop-motionös; a farkasé kollázsokból álló. Ez utóbbi érdemel talán több szót, hiszen sokszor realisztikus hatást ér el vele, amikor valódi filmrészletek és fényképek jelennek meg, különösen ha ehhez realisztikus mozgás és megvilágítás is párosul, mint amikor a farkas átszalad az autóúton. Párbeszédek nincsenek, csak egy-egy újságfelirat vagy távirat jelenik meg a katonás részben. A zene határozza meg igazán a film mélabúsan nosztalgikus hangulatát, Bach és Mozart egy-egy lassabb művével, de persze a katonák szláv tangója is tökéletesen illik a képekhez (ami egyébként felcsendül még a Schindler listájában és a Három szín: fehérben is).

Élmény

Sajnos azonban Norstein elkövetett egy nagy hibát: nem számolt velem. Én ugyanis gyűlölöm az ehhez hasonló, gyerekkori meseélményeimet is meghatározó, elnagyolt, fakó rajzokat. Kb. óvodáskorom végén pillanthattam meg az első, akkoriban divatos nyugati rajzfilmek élénk, tiszta színeit, és onnantól kezdve csak nagyon kevés szocialista rajzfilm tudott a képernyő előtt tartani. Ez a film most visszaidézte az akkori undort, pedig amúgy hangulatos darab, tartalmilag szerintem még veri is az Andalúziai kutyát vagy a Tükört.

Érdekességek

- 1981 óta dolgozik Gogol A köpönyegének megfilmesítésén, emiatt elnyerte az Arany Csiga gúnynevet.

Következik: Szent Mary harangjai