Tartalom:

Sarah (Gena Rowlands) válik férjétől (Seymour Cassel), a gyerekelhelyezésről tárgyalnak éppen. Megeleptésére a kamaszodó lánya az apát választja. Pszichológusa javaslatára európai körútra igyekszik szabadon szexelni és önmegvalósítani, de utálja a helyet, ezért gyorsan hazautazik. Eközben Robertet (John Cassavetes), a folyton kurvázó és tivornyázó írót egyik exe megkéri, hogy vigyázzon közös fiukra hétvégén, akit még nem is látott sosem. Úgy bánik vele, mint a nőivel és nem is igazán törődik vele, ezért a fiú később szinte hazamenekül. Ekkor állít be Roberthez Sarah is, aki a nővére, hogy támogathassák picit egymást.

Már csak a címből adódóan is értelemszerűen a szeretettel foglalkozott a történet, pontosabban annak hiányával. Azt hiszem ebben a történetben Cassavetes oda akart kilyukadni, hogy a szeretetet nem szabad elvárni, nem egy állandó dolog, hanem hol van, hol nincs. Árad folyamatosan, de nem egy irányba.

Megvalósítás:

Ahogy a többi Cassavetes-film, ez is teljesen karakterközpontú, cselekmény alig van, a lényeg a szereplők élethelyzete. Sarah és Robert életét hosszabb blokkokban váltogatják, míg a történet közepénél össze nem fut a két szál, és sokáig még ezután sem tudjuk meg, hogy valójában testvérek. Állítólag erre azért volt talán szükség, hogy a szeretetet ne korlátozzuk a testvéri szeretetre (míg az eredeti színműben egy kissé vérfertőzőek is...). Következetesen barátként utalnak a másikra, és ugye tudjuk, hogy a valóságban Rowlands és Cassavetes egy pár voltak. Mindkettejük sok emberrel veszi magát körül, de jól érezhető, hogy a kapcsolatok felszínesek (vagy megvásároltak) és társaságban is magányosak. Sarah szeretetfüggő, szabadidejében magányos embereket látogat, ennek ellenére, vagy épp ezért férjével megromlik a viszonyuk és még lánya is megutálja. Pszichológusa alkalmi kapcsolatokra ösztönözné, de végül ráébred, hogy mindenképpen családja közelében kell lennie. Robert vele ellentétben mindent elkövet, hogy ne legyenek rendes kapcsolatai, pénzen vesz nőket, egyszerre többet is, kisfiával pedig nem találja a hangot, de nem is keresi. Míg Sarah filozófiája, hogy a szeretet folyamatosan árad, addig Robert a nők lényegének egy féltve őrzött titkukat gondolja, amit aztán megírhat egy könyvében. Ha kiszedte belőlük ezt a titkot, már nem érdekli az alanya. Szerinte a férfiak unalmasak. Ő végül egy hím háziállat személyében találja meg a szeretetet, amely testvére mellett képes áttörni a páncélját, de annak is örül, amikor fia egy ponton azt mondja neki, hogy szereti, hiába utálják egymást együttlétük nagy része során.

Képben a szokásos kézikamerás minimál-stílust hozza a film, de ezúttal több tudatos kompozíciót vettem észre. Egyrészt a már megszokott lépcsők és arcközeliek jellemzik a filmet, másrészt viszont több Fassbinderesen keretezett kép is van, ahol ajtókon, ablakokon keresztül láthatjuk a magányos szereplőket. És hogy ezt fokozzák, gyakran egy-egy karakternek csak egy képbe lógó testrészét láthatjuk, mintha nem is lenne jelen igazán a személye, csak a teste. A leghatásosabb szerintem az a rész volt, amikor távolról láthatjuk Sarah-t egy vasútállomáson egyedül a valószínűtlenül sok csomagjával és nincs aki segítsen neki. Később ezt ellenpontozta a bowlingos jelenet, amikor közelről láthattuk szorosan több személy társaságában. Robert karaktere emlékzetetett Richardéra az Arcokból, Rowlands pedig nagyjából ugyanaz az enyhén mentálisan sérült nő volt, mint az Egy hatás alatt álló nőben. Cassavetes filmjei mindig nagyon alacsony költségvetésű szerzői filmek voltak, de 1984-re már elért oda a technika, hogy így is viszonylag szép színei legyenek a képeknek. Tőle szokatlan módon még némi látványelem is került bele, amikor Sarah képzelgéseit láthattuk. Ilyen elem volt az ugrásszerű vágás, ami teljesen váratlanul ért, vagy Sarah álma a sejtelmesen megvilágított balettelőadásról.

Élmény:

Cassavetes filmjei nem tartoznak a kedvenceim közé, mert kevés bennük a konkrétum és egy-egy érzést próbálnak közvetíteni, ami nekem nem szokott átjönni. Ez utolsó saját filmje a korábbiakhoz képest egészen élvezhető volt, főleg az utolsó negyedóra miatt, és még némi humor is helyet kapott benne.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Gena Rowlands (Arcok, Egy hatás alatt álló nő), John Cassavates (Rosemary gyermeke), Diahnne Abbott (Taxisofőr, A komédia királya), Seymour Cassel (Arcok)
- A Mrs. Kinert alaktó Doe Avedon férje Don Siegel volt.

Következik: A légy