Tartalom:

A vadnyugati kisváros seriffje, Kane házasodik és visszavonulni készül, hogy egy másik városban üzletet nyisson kvéker (azaz az erőszaktól tartózkodó) feleségével (Grace Kelly), amikor hírt kap: a banda, amely korábban rettegésben tartotta a várost, újra a városba érkezett. Ide tart ugyanis vezérük,  Miller a déli vonattal. Ez azért különösen kellemetlen, mert Kane kapta el és elvileg halálra ítélték, mégis kiengedték, pedig a férfi még bosszút is esküdött. A városlakók biztatására Kane előbb figyelmen kívül hagyja a közelgő veszélyt, de meggondolja magát is visszafordul: Miller mindenképpen utána menne, és addig sem akarja cserben hagyni barátait. Elindul összeszedni az embereket, hogy szembeszálljanak a bandával, ám mindenkinek van egy kifogása, amiért távol maradna a harctól. Ráadásul felesége is ultimátumot ad neki: vagy elmennek együtt vagy különválnak...

Az üzenet maga egyértelmű, Kane elvégzi a piszkos munkát éveken át, de amikor segítséget kér, akkor inkább kiveti magából a közösség, mert ilyenek vagyunk, gyarlóak és önzők, más bajából nem kérünk. Ebből a gondolattól sok leírás messzemenő okfejtésekbe kezdett, de szerintem álljunk meg ennél a felületes értelmezésnél, ne lássunk olyat a történetbe, ami nincs benne. Ami érdekes, hogy minden kritika egyöntetűen Kane-t egyfajta erkölcsi állandónak látta, míg a városiakat alacsonyabbrendűnek, de nekem korántsem ennyire egyértelmű a megítélése és részben a civileknek adok igazat. de lehet hogy csak én vagyok ennyire gerinctelen... :D

Megvalósítás:

Az alaphelyzet hamar feláll, innentől kezdve pedig Kane útját követhetjük nyomon a film nagy részében, ahogy szépen elfordul tőle mindenki: a polgármester (Thomas Mitchell) anyagi megfontolásból, helyettese (Lloyd Bridges) szakmai és szerelmi féltékenységből, valaki egyszerűen fél vagy a családját félti, valaki nem tartja helyesnek... stb. Különféle ellentétpárokat állít fel a történet: Kane a férfi, helyettese még gyerekes; exe harcos nő, felesége jámbor; elődje kiégett, ő még bízik... stb. A közintézményeket is jelképesen járja végig a házasságkötéstől a templomon át a koporsókészítőig. A tűzpárbaj csak az utolsó tíz percre jön el, és hiába a hosszas felvezetés (vagy épp ezért), Miller teljesen súlytalanul érkezik meg, és többen is felrúgják addig következetes értékrendjüket. Állítólag a maga korában egyértelműen kiolvasható volt ebből a történetből az 1950-es elejének kommunistaüldözése, hiszen a forgatókönyvírót is hasonlóan vetette ki magából Hollywood a feketelistájával. De ez megint olyan dolog, amit hatvan évvel később nem tudhatunk előismeretek nélkül.

Sokan dicsérik a zenéjét, de egyetlen balladisztikus daltól eltekintve nekem nem tűnt fel semmi, ahogy a Kane-t alakító Gary Cooper sem hagyott bennem maradandó nyomot, noha állítólag sokat dobott a szereplésén, hogy testi-lelki bajai miatt hitelesen adhatta elő a szenvedő férfit. Képekben az utolsó tíz perc volt igazán jó; a történet szinte valós időben fut, mindössze másfél óráról szól a másfél órás film. A felvezetés és a segítségkeresés viszonylag lassabb ütemébe be-bevillan az óra és az üres sínek képe, jelezve a közeledő vészt, és ez a vége felé egyre gyorsabban fordul elő, míg meg nem halljuk a vonatot. Ezzel párhuzamosan bevágják valamennyi szereplő arcát, akiket addigra valamennyire megismertünk, legalábbis a közelgő tűzharchoz való viszonyukat. Ugyanekkor Kane-t a távolodó kamera egyre magányosabbnak mutatja a kiürült városban.

Élmény:

Anti-western, lélektani dráma, thriller - sok jelzővel illetik a filmet, amely rászolgált jó hírére, rengeteg erkölcsi dilemmát vet fel, az utolsó tíz perce kifejezetten tetszett, de érzésem szerint nagyon bután zárja le. De mindent egybevetve a jobb amerikai westernek közé sorolnám.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Thomas Mitchell (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Elfújta a szél, Az élet csodaszép), Lloyd Bridges (Airplane), Grace Kelly (Hátsó ablak), Eve McVeagh (Diploma előtt), Harry Shannon (Aranypolgár, A gonosz érintése), Lee van Cleef (Aki lelőtte Liberty Valance-t, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf), Robert J. Wilke (Spartacus, Mennyei napok), Howland Chamberlain (Életünk legszebb évei), Larry J. Blake (Alkony sugárút), Jack Elam (Volt egyszer egy vadnyugat)
- Grace Kelly apja, John háromszoros olimpiai bajnok evezős.
- Mint említettem, a filmet annyira a mccarthyzmus jegyében értelmezték a maga korában, hogy a lelkes üdvözlők mellett legalább ekkora ellenérzést is kiváltott. John Wayne és Hawks amerikaiatlannak érezte felháborodásában, és ez volt  közvetlen kiváltó oka a Rio Bravo c. filmnek.
- A sors iróniája, hogy Cooper és Wayne jó barátok voltak, és amikor Cooper elnyerte szerepéért az Oscart, távollétében kénytelen volt azt Wayne átvenni.
- Zinnemann, a rendező még az Osztrák-Magyar Monarchiában született, zsidó származása miatt később Berlinből emigrált; szülei a holokauszt áldozatai lettek.

Következik: Földre szállt csillagok