Tartalom:

Az apa halála után az anya és négy fia a kilátástalan déli vidékről váratlanul beállít a már egy ideje Milánóban élő ötödik fiúhoz, Vincenzóhoz, aki épp eljegyzését ünnepli. Az olaszosan szenvedélyes anyák azonnal össze is szólalkoznak, aminek az lesz a vége, hogy az eljegyzés felbomlik, a család pedig egy alagsori lakásban húzza meg magát. Vincenzo bokszkarrierről álmodott, de nem elég tehetséges hozzá, viszont kedvet csinált két testvérének, Roccónak (Alain Delon) és Simonénak. Vicenzo végül kibékül szerelmével (Claudia Cardinale) és hozzá költözik. Simone erős, de lassú bokszolónak bizonyul, de így is hozza a meccseit, viszont beleszeret egy véletlenül megismert prostituáltba, Naidába, aki miatt hanyagolja edzéseit. Ráadásul hogy lenyűgözze, két kézzel szórja a pénzt, a lány azonban sosem gondolkozott komoly kapcsolatban, ezért egy idő után elhagyja, amitől Simone még züllöttebb életbe csúszik. A családfenntartó a negyedik testvér, Ciro lesz, mivel ő keményen tanul és végzettségének köszönhetően jó állást is kap. A legkisebb testvér, Luca, még gyerek. Két évvel később Roccóban egy véletlennek köszönhetően meglátják a boksztehetséget és a pénz miatt, főleg hogy segítse Simonét, vállalja a sportkarriert, noha nem szeret verekedni. Összefut Nadiával és egyre bensőségesebb viszonyt kezdenek ápolni; Rocco ártatlansága megindítja a nőt és igyekszik jó útra térni. Csakhogy amikor Simone ezt megtudja, bosszút esküszik: megveri a visszaütni nem akaró Roccót és megerőszakolja szeme láttára Nadiát...

Be kell valljam, nem tudom teljesen összerakni, hogy miről szól a történet, pontosabban egyes részei. Az világos, hogy van egy társadalmi olvasata az ebben az időben vidékről nagyvárosokba vándorló emberekről és ennek filozófiájáról (gyökerek, család, elidegenedés, modern életvitel... stb.). Minél többet gondolkozok rajta, annál világosabb egyetemes olvasata is (főleg ennek az írásnak köszönhetően), azaz allegorikus fejlődéstörténetként lehet rá tekinteni, ahol a a Simone-féle materialista erőerkölccsel szemben ott áll Rocco feltétlen jóindulatúsága, ami szintén nem vezet sok jóra, ezért szükség van Ciro közösségelvű józanságára, és a legkisebb fiú, Luca majd talán valahogy mindent képes lesz integrálni. Amivel kapcsolatban nem tudok mire jutni, az az erőszak szerepe, ami talán csak stíluselem. Lejjebb majd kifejtem.

Megvalósítás:

Elvileg epizodikus szerkezetű a történet, mind a négy rész egy-egy fiú nevét viseli, leszámítva Lucát, neki nem jut külön rész, nyilván azzal a céllal hogy az ő jövője még nyitott. Azonban ez hamis felépítés lenne, hiszen gyakorlatilag kizárólag Simone és Rocco körül forog minden, Vicenzo csak a felvezetéshez kell, Ciro pedig csak a lezáráshoz, Luca meg szinte semmihez. Az anya jelenti a gyökereket, a család összetartó erejét, a hagyományt (és időnként a komikus elemet), a városba érve össze is omlik minden annak modern és elidegenítő tulajdonságai miatt. Ennek egyik képviselője Nadia, aki lökést ad a fiúknak a városi élethez, Simonét pedig akaratlanul is a bűnbe taszítja, azzal, hogy felvillantja előtte a fényűzést. Csakhogy Simone régimódi, ő szerelmes Nadiába, nem csak szórakozik vele, így a szakításkor a férfi az élvezetekhez menekül. Rocco a saját epizódjáig viszonylag a háttérben marad, csak ekkor lép igazán főszereplői státusba, amikor egyrészt felfedezik benne a boksztehetséget, másrészt amikor ártatlanságával elbűvöli Nadiát és kimozdítja őt életviteléből egy tisztesebb élet lehetőségét felvillantva neki. Simone féltékenységében azonban mindkettőjüket tönkreteszi, amire Rocco csak annyit bír reagálni, hogy önmagát vádolja testvére helyett és önfeláldozóan visszaküldi hozzá Nadiát, hogy kihúzza züllöttségéből. De csak tovább csúszik a lejtőn a lehető legmélyebb pontig, ahonnan családja érdekében Ciro már nem hajlandó visszahozni. Az erőszak kiemelt szerepet kap a történetben, de nem jöttem rá, miért. Van tömegverekedés, a fiúk bokszolnak, udvarlásuk eőszakos, Simone konkrétan nemi erőszakot is elkövet majd testvérével a konfliktust is ököllel akarja kibeszélni, Nadiát pedig megöli. Ennek az erőszakos testiségnek a betetőzése, amikor Simone pénzért lefekszik egy ismerősével, de előtte még verekednek. Kézenfekvő lenne valamilyen darwini városi dzsungellel magyarázni, ahol csak erővel lehet érvényesülni, de ez nem magyarázat mindenre. Ma szemmel a történet már jelképesebbnek tűnk mint a maga korában, amikor Olaszország valóban gyökeres változásokon ment át iparosodásával, a déliek tömeges északra vándorlásával (ld. még: Vörös sivatag). Nadia meggyilkolásának helyszínén konkrétan történt nem sokkal korábban egy hasonló gyilkosság, és egyéb neorealizmusra hajzó elem is van a filmben.

Ilyen elem pl. az alacsonyabb osztályú emberek életének realisztikus bemutatása. A karaktereket viszont nem amatőrök alakítják, bár néha úgy tűnik, annyira bénának látszanak - azonban a kritikusok szerint ez szándékos, operaszerűen akarták megcsinálni, szélsőséges érzelmekkel. De hogy ne legyek igazságtalan, a Nadiát és a Simonét alaktó színésznek is voltak jó jeleneteik, csak azt a gyakorlatot nem szeretem, amikor különféle nemzetiségű színészek játsznak együtt és utószinkronizálják őket, mert ez Delon száján pl. nagyon látszott. Időnként a környezetet, mint jelképes díszletet beemelték a filmbe (a katedrális, a plakátok) A zene nem tűnt fel, képileg pedig néha kicsit film noiros volt az árnyékolások miatt, de amúgy nem tudnék semmi különlegeset megnevezni, ami szemetgyönyörködtető lett volna.

Élmény:

Álltólag nagy hatással volt Coppola és Scorsese filmjeire, és csak az homályosította el sikerét és jelentőségét, hogy még abban az évben jött ki Az édes élet is. Én nem tudok rá mit mondani. Nem volt rossz, sőt, jó film volt, élvezhető, értelmes, de nem érintett meg igazán érzelmileg. Mit mondjon ilyenkor az ember? Nem írhatom hogy semmilyen volt, hidegen se hagyott. Frusztrálóan nem volt élményem, pedig volt...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Alain Delon (A napfogyatkozás, A párduc, A vörös kör), Claudia Cardinale (Nyolc és fél, A párduc, Volt egyszer egy vadnyugat), Nino Castelnuovo (Cherbourg-i esernyők), Paolo Stoppa (A párduc, Volt egyszer egy vadnyugat)
- A Nadiát és a Simonét alakító színészek a valóságban ekkor egy pár voltak.

Következik: Nem félünk a farkastól