Rendezte: Rossen, Robert
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Paul Newman
Megjelenés: 1961, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/n7aFFqz2bXU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-svindler-the-hustler/movie-67171
Tartalom:
A fiatal, energikus Eddie (Paul Newman) és öregedő társa pool sharkok, azaz kis kocsmákba betérve eljátszák a béna biliárdozókat, hogy aztán a fogadási téteket váratlanul megemelve megkopasszák a felbátorított játszótársakat. Eddie azonban többre vágyik, a hírhedt Minnesota Fats-et, a legjobbnak tartott biliárdjátékost akarja legyőzni. Sikerül összehozni a partit, amely több mint egy napig húzódik. Kezdetben Eddie tűnik diadalmaskodni, ám Fats partnere, a szerencsejátékban utazó Bert (George C. Scott) megpillantván Eddie-t azonnal kimondja az ítéletet: a fiú vesztes alkat. Ennek megfelelően a kimért, arisztokratikusan játszó Fats lassan felőrli őt, pénz nélkül és megsemmisülve hagyva Eddie-éket. Szégyenében titokban elhagyja partnerét, és már nem is térhet vissza korábbi életmódjához, mert mostanra mindenki ismeri őt. A buszpályaudvaron megismerkedik a már hajnalban részegeskedő, alkoholista Sarah-val (Piper Laurie), akivel rövidesen össze is jönnek, mint padlón lévő emberek. Eddie szeretne újra megmérkőzni Fats-cel, de a közelében ólálkodó Bert figyelmezteti: Eddie nem a tehetség hiánya miatt vesztett, hanem mert nincs benne tartás...
Szeretik a történetet úgy jellemezni, mint az emberré/felnőtté válás történetét, amelyben a forrófejű Eddie-nek tartást kell szereznie (eredetiben a többértelmű character szót használják), hogy felülkerekedve Fats-en túllépjen önmagán és a biliárdtermek érzéketlen világán. Én azonban nem tudtam elvonatkoztatni, általános érvényre emelni a történetet, túlságosan kötöttnek éreztem a helyzetet hozzá.
Megvalósítás:
Az átverős filmek módszerével indítva először megvezettetik a nézőket is, hogy megértsük hamar, miből élnek Eddie-ék, de ezek után nem voltam benne biztos, hogy a rögtön Fats-hez érkező Eddie megjátssza-e magát vagy tényleg ennyire fűti a bizonyítási vágy. Ezen a ponton feltűnik Bert, úgyhogy most hagyjuk magára picit Eddie jellemfejlődését; Bert ugyanis rögtön látja rajta, hogy nincs esélye Fats-cel szemben, és nem a tehetség hiánya miatt, hanem mert jellembeli különbség van köztük, ami idővel kiütközik. Eddie kivert kutyaként elsompolyog, szakít partnerével, aki az apró lépésekben és a kisszerű jövőben hisz, míg a telhetetlen Eddie nagyságra vágyik. Bert látja benne a lehetőséget, ezért "mentorául" szegődik. Eddig mintha pozitív színben tüntettem volna fel Bertet, pedig ő hideg és számító érdekember, csak a hasznot keresi Eddie-n és nem riad vissza attól sem, hogy a cél érdekében eltöresse az ujjait. Eddie azonban nem fejlődik mellette semmit. Megismerkedik Sarah-val, aki hozzá hasonlóan mélyponton van, de kölcsönösen gyógyulnak együtt, ahogy egymásba szeretnek. Eddie mellette érti meg, hogy számára a biliárd nem a nyerésről szól, hanem a játékról. A tragédia akkor jön el, amikor Sarah és Bert találkoznak, és ellentétes erőként "összecsapnak". Eddie elveszíti Sarah-t, ez a veszteség adja meg neki végül a karaktert. Szóval az a helyzet, hogy Bert és Sarah is érdekesebbek a számomra kissé klisészerű Eddie-nél, és főleg Sarah-ról nagyon keveset tudunk meg. Kettejük a háttérbe szorítják Eddie-t és emiatt nem tudtam elvonatkoztatni a konkrét történettől.
A rendező neo-neorealista műnek nevezte filmjét, mert a valós, hétköznapi helyszínek mellett valós alakokat szerepeltetett a főszereplőkön kívül, de oly módon, hogy beiratta őket a színésztanfolyamra. De a fő szál mégsem nevezhető hétköznapinak, szóval ez a műfaji besorolás szerintem túlzás. Képileg a biliárdmeccsek látványosak valamennyire a gyors vágásokkal, helyenként expresszionizmust idéző montázsokkal. A színészek kevésbé izgalmasak, mint a megformált karaktereik, amivel azt akarom mondani, hogy pl. a szinte szótlan, de így is súllyal rendelkező Fats nem attól jó, hogy jól játszik, hanem mert ilyennek van beállítva a karaktere.
Élmény:
A rendező a kommunista párt tagja volt, és amikor megindult a komunistaüldözés, nem nevezte meg társait - kezdetben, de amikor rájött hogy ezzel elvágta magát a hivatása elől, visszakozott és többeket feladott. Állítólag ez a legyőzöttség jelenik meg filmjeiben, különösen ebben, ahol a főhős nem tehetsége révén emelkedik naggyá, hanem mert megtapasztalja a veszteséget, a bukást. Akik szeretik a filmet, azoknak ez átjön, de nekem nem jött át. Ahogy említettem, ehhez túlságosan eltávolodott a történet Eddie-től és áttevődött a súlypont Sarah-ra és Bertre, amit van aki megint előnnek értelmez, szerintem pedig az összhatás szempontjából gyengített a végeredményen.
Érdekességek:
- Színészek, akiket láttunk korábban: Paul Newman (Bilincs és mosoly, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé), Piper Laurie és Stefan Gierasch (Carrie), George C. Scott (Egy gyilkosság anatómiája, Dr. Strangelove), Murray Hamilton (Egy gyilkosság anatómiája, Diploma előtt, Cápa), Charles Dierkop (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé)
- Még életben vannak: Piper Laurie (85), Michael Constantine (89), Jake LaMotta (95), Charles Dierkop (80)
- Egy rövid szerep erejéig feltűnik a Dühöngő bika Jake LaMottája is.
- Paul Newman dublőre többször is Willie Mosconi volt, aki példátlanul 15-ször nyerte meg sorozatban a biliárdbajnokságot az 1940-1950-es években.
- Piper Laurie a film után megházasodott és anya lett, emiatt visszavonult egészen a következő 14 évvel későbbi filmjéig, a Carrie-ig.
- A filmnek készült folytatása is 25 évvel később A pénz színe címmel Scorsese rendezésében, ahol Paul Newman újra eljátszhatta Eddie-t, fiatal tanítványa pedig Tom Cruise volt.
Következik: Sullivan utazásai