Tartalom:

Barbra és Johnny egy messzi, elhagyatott temetőbe látogatnak meglátogatni apjuk sírját. Egy tántorgó alakra lesznek figyelmesek, de nem foglalkoznak vele, amíg az rájuk nem támad váratlanul. A támadó beveri Johnny fejét egy sírba dulakodás közben, így az élettelenül terül el. Barbra egy közeli házba menekül az őt üldöző elől. Szerencséjére feltűnik egy normális férfi is, Ben, aki igyekszik távol tartani az egyre gyülekező támadókat, köztük a halott Johnnyt is. Kicsit később a ház pincéjéből újabb emberek kerülnek elő: egy fiatal szerelmespár, valamint egy mogorva házaspár sebesült kislányukkal, akik itt húzták meg magukat, de biztonsági megfontolásokból nem mertek azonnal előbújni. Ben és a férj hamar összevész, hiszen máshogy képzelik el túlélésük zálogát, míg az élőhalottak egyre csak gyűlnek...

Többen állítják, hogy a történet értelmezhető sokrétű társadalomkritikaként, de ahogy A texasi láncfűrészes mészárlás esetében, itt sem igazán láttam ezekre utaló jeleket. Mégis volt abban valami leképezése a társadalomnak, ahogy főhőseink összezárva próbáltak együttműködni kisebb-nagyobb sikerrel, illetve a pesszimista lezárás is szerintem egyfajta általános kilátástalanságot képvisel egy konkrétabb üzenet helyett.

Megvalósítás:

Nem vár sokat a történet az első támadással, és amint Barbra a házba menekül, nagyrészt kamaradrámát láthatunk összezárt és összekülönbözött emberekkel, akik a szélsőséges helyzet, a külső veszedelem nyomása alatti feszültség hatására levetik tanult álarcaikat. Barbra szinte végig sokkos marad, Ben a gyakorlatias, a férj az emberi gyengeségek megtestesítője (féltékenység, félelem... stb.). Szereplőink rendszeresen a rádió vagy tévé köré gyűlnek, ami tárgyilagosan és hosszasan igyekszik híreket és magyarázatot adni, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez oldja vagy növeli a feszültséget. A legnyomasztóbb rész azonban nem a zombitámadás, hanem azok eltakarítása, ahogy a hatóságok könyörtelenül végeznek velük. Ezt pozitívumnak kéne vennem, de valahogy úgy éreztem, hogy ezen a ponton a zombik váltak áldozatokká egy hideg, számító állami gépezet ellenségeként.

Először is tisztázzuk, hogy ez egy nagyon alacsony költségvetésű első film, így sok mindent igazán nem sportszerű kritizálni. A zene pl. hatásos szerintem, de egyszerűen átvették más filmekből. A maszkok, kellékek, színészek amatőrök, de ez nem zavart igazán. Viszont nem mentség arra, hogy nem igazán ijesztő és nyomasztó a film; még az olyan alap dolgok se működtek, mint a jump scare. A képekből nagyjából kihozták a maximumot, emberközelinek látszódnak az események a kézikamera alkalmazása miatt, sok az árnyék, a dőlt szög. Érdekes volt a film vége, ahol állóképekbe váltottak át a stáblista alatt, és talán csak belemagyarázom, de mivel Ben fekete, az egésznek kicsit délies rabszolgalincselés hangulata volt.

Élmény:

A filmnek valószínűleg sokkal fontosabb a filmtörténeti, mint az esztétikai értéke; ez volt ugyanis az első mai értelemben vett zombifilm, valamint ezt tartják az egyik első modern horrornak is, ráadásul kirívóan véresnek számított a maga idejében. (Itt olvasható egy érdekes írás arról, hogy milyen is volt akkoriban a horrorfilmek megítélése és hogy mennyire sokkolta a közönséget.) Gondolom az írásomból érződik, hogy engem se hozott tűzbe, pedig az igazán nem a költségvetésen múlik, hogy mennyire lesz egy film ijesztő vagy nyomasztó. Megjegyzés: Becsszó nem így akartam, tök véletlenül esett húsvétra a film, kicsit szentségsértőnek is érzem magam a feltámadást pont egy zombifilmmel ünnepelni... :D

Érdekességek:

- A filmet a Legenda vagyok inspirálta
- Zombitörténelem: A zombik közvetlenül a haiti mondavilágból származnak, ahol mágiával támasztották fel a halottakat, de megtalálhatóak hasonló lények több kultúrában is Gilgamesig visszamenően. Korai típusnak számít Frankenstein is.
- Röviden cameozik a renező, Romero is.
- Egy amatőr hiba miatt (lemaradt a szellemi tulajdon felirat) a film közkincsnek számít, ingyenesen megtekinthető.

Következik: Casino Royale