Artúr filmélményei

Johnny Guitar (1954)

2017. június 28. 17:43 - Liberális Artúr

 

 

Rendezte: Ray, Nicholas
Műfaj:
dráma, western
Főbb szereplők:
Joan Crawford

Megjelenés: 1954, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/ACgSyxdV9vE
Ajánlott íráshttp://www.rogerebert.com/reviews/johnny-guitar-1954
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/johnny-guitar/movie-53663

Tartalom:

Egy isten háta mögötti, vadnyugati kisvárosba érkezik Hegedűs Jancsi Johnny Guitar (Sterling Hayden) munka reményében. Messziről szemtanúja lesz egy rablógyilkosságnak is, majd betér a városszéli szalonba, amit a keménykezű nő, Vienna vezet. Rövidesen lincshangulatú tömeg tör be Emma (Mercedes McCambridge) vezetésével, akinek bátyját ölték meg az előbbi rablógyilkosságban. Emma a Dancin' Kid becenevű férfit és bandáját vádolja, akikről nem tudni mit dolgoznak, de mindig van elég pénzük (és nem mellesleg Emma féltékeny rá, amiért a Dancin' Kid láthatóan vonzódik Viennához) és jó kapcsolatot ápolnak Viennával. A lakosság amúgy sem kedveli Viennát, aki azért nyitott épp itt szalont, mert tudta, hogy erre fog haladni a vasútvonal, ami majd egy virágzó várost fog létrehozni, aminek áldásaiból kimaradnak a környékbeliek. Ekkor érkezik meg a Dancin' Kid és bandája is, akik tagadják a gyilkosságot és azt állítják, hogy ezüstbányászként keresik a kenyerük, de nem hülyék hogy elárulják a lelőhelyet. A város elöljárója (Ward Bond) végül egy napot ad mindannyiuknak, hogy elhagyják a helyet, különben erővel kényszerítik majd őket...

Ez még nagyon csak a felvezetés volt, később derül ki, hogy Johnny valójában Vienna régi szerelme, és itt egy szerelmi sokszöget látunk (amiben Ebert szerint nem is a férfiak a fontosak, hanem Vienna és Emma között van egy kimondatlan, egyoldalú szerelem). Én azon részét éreztem hangsúlyosabbnak, amiben egyetlen, kellőképpen hangos ember képes felhergelni egy tömeget akár arra is, hogy ártatlanokat lincseljenek meg, ez pedig jól illeszkedik a korszak kommunistaüldözéseibe. Kisebb mértékben érzek benne egy közösség vs egyén szembenállást is, hiszen a lakosság egyként áll szemben a számukra vállalhatatlan Viennával, aki viszont az amerikai alapértékekre hivatkozva, mint a szabadság, ellenáll nekik. 

Megvalósítás:

Kb. az első negyedórában elhangzik minden fontosabb információ, amikor betör a tömeg Viennához, innentől kezdve már csak le kell futtatni a történetet. Az első téma, amit említettem, a szerelmi sokszög: Vienna és Johnny egykor egy pár voltak, de valamiért szakítottak, ami után Vienna felépítette a saját, önálló életét, de végül újra rászorult Johnny segítségére. Későbbi férfiismerősei között van a Dancin' Kid, akit kedvel ugyan, de nem szeret, mert Johnny korábban már összetörte a szívét. Valószínűleg azonban nem csak Dancin' Kid, hanem a jelekből ítélve több más helybéli is rajong Viennáért. A Dancin' Kidbe azonban Emma szerelmes, mert egy időben tette neki a szépet. Emma ezért gyűlöli Viennát halálosan (Ebert szerint szereti). A második téma, a tömegmanipuláció, nem igényel sok magyarázatot, Emma egyszerűen olyan energiával uszít Vienna ellen, hogy igaznak tűnik minden vádja. Amikor azonban tényleges vérontásra kerül sor, akkor az emberek meghátrálnak némileg naiv módon. Nem nehéz észrevenni, hogy ez a mccarthyzmus megjelenítése, annál is inkább, mert a forgatókönyvet is titokban egy feketelistás író írta. Egy eleme a történetnek, amit nem említettem, hogy kicsit kifordítja a klasszikus vadnyugatot: a főszereplők, a legerőszakosabb alakok a nők, a férfiak meghunyászkodnak előttük, kettejükön kívül más nő nem is szerepel. Ehhez kapcsolódóan kerül képbe az egyén vs közösség témaköre is: a helyiek nem akarják, hogy Vienna ott éljen (az indok mindegy), ő viszont a szabad individum jogával élve maradni akar; jellemző, hogy épp a jog képviselője, a serif tehetetlen a város képviselőivel.

Ez egyes jelenetek beállításaiban is megjelenik, Viennát rendszeresen egyedül, kicsit magasabban mutatják, míg az összegyűlt tömeget egyben, Emmában kicsúcsosodva. Említettem, hogy kicsit kifordított western jellege van a filmnek; ez abban is megmutatkozik, hogy a színészek gyakran teátrálisan eltúlozva játszanak pl. halált vagy egyéb érzelmeket. Emiatt talán megbocsájthatóak az időnként eszméletlenül béna vetített hátterek is. Váratlanul brutális volt az egyik filmvégi fejlövés, az 1950-es években ezt még diszkrétebben oldották meg, itt viszont láthattunk egy lőtt sebet a fejen. A legjellemzőbb vonása a filmnek azonban a színvilága, amelyek nagyon élénkek, és erre rá is játszanak Vienna rikító színű öltözékével vagy rúzsával, miközben több szereplő szemének a színe is jól láthatóan kék. Ezzel fejezik ki legkönnyebben a Vienna és Emma közti ellentétet is, mivel meglehetősen ellentétes színű ruhákat hordanak. És most egy kicsit megint Eberthez fordulok: a fent belinkelt írása szerint ezek az öltözékek a kor divatjában kifejezetten pornósnak számítottak, de ezt mai szemmel én már nem érzékelhettem. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen címmel csak zenés film lehet a Johnny Guitar, de valójában csak egyetlen jelenetben van zene.

Élmény:

Az amerikaiak kezdetben nem szerették a filmet, a kritikák is alapvetően negatívak voltak, mert western jellege ellenére alig-alig nevezhető westernek a túlsúlyos szerelmi szálak miatt, és én is osztom véleményüket, kicsit olyan volt, mint egy paródia, amit nem annak szántak, miközben nagyon is súlyosnak tekinthető a mccarthyzmus árnyékában.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Sterling Hayden (Dr. Strangelove, A keresztapa), Mercedes McCambridge (A gonosz érintése, Az ördögűző), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Páducbébi, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom. Clementina kedvesem, Az élet csodaszép, A nyugodt férfi, Az üldözők, Rio Bravo), Ernest Borgnine (Vad banda), John Carradine (Frankenstein menyasszonya, Hatosfogat, Érik a gyümölcs, Tízparancsolat), Paul Fix (Vörös folyó, Ne bántsátok a feketerigót), Rhys Williams (Szent Mary harangjai), Ian MacDonald (Délidőben)
- Még életben van: Ben Cooper (83)
- A Viennát és az Emmát alakító színésznők utálták egymást a forgatás alatt, részben pont egy közös férfi miatt, aminek a rendező természetesen nagyon örült.

Következik: Ez itt Anglia

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6912698343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By 2017.07.08. 23:02:42

érdekes, nekem ez a film nem a McCarthyzmusról szól, hanem sokkal inkább a nemi szerepek kifordításáról az erős női és hozzájuk képest befolyásolható és gyenge férfi karaktereivel és azok kontrasztjával, amit tovább fokoztak azzal, hogy egy nagyon férfias műfajba, a westernbe helyezték őket. Magának a műfaj választásnak szerintem ez volt az egyetlen oka, ami egyébként szerintem sem volt szerencsés.

(Mindig zavar, amikor a kommunista üldözést "boszorkányüldözésnek" nevezik, ugyanis kommunisták léteztek a boszorkányokkal ellentétben, ráadásul sokkal kegyetlenebbek és veszélyesebbek voltak a világra nézve, mint a mesebeli boszorkák.)

Életunt Cápa 2017.07.09. 07:41:28

@Time Goes By: Ebert is a te véleményed felé hajlott, de hát ez van, ha két különböző ember néz meg egy filmet :) Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy egyszer, az esetek 99%-ában először nézek meg egy filmet, és ezekről a benyomásokról írok, szóval kódolva vannak a félreértések :)

Szóval nekem az maradt meg legjobban, ahogy Emma egyszemélyben minden rossz okozója. Amúgy ahogy belegondolok, igazad van, de mit akarhatott ezzel üzenni a film?

A gyíkká változtatott emberek nevében pedig kikérem magamnak a boszorkánymosdatási próbálkozásaid! :D

Time Goes By 2017.07.09. 09:28:16

@Életunt Cápa: hát ki tudja mit akartak ezzel üzenni. :) inkább csak amolyan '50-es évekbeli gender játék, ami már attól különleges, hogy egyáltalán csináltak ilyet akkoriban. Tulajdonképpen egy kicsit a screwball komédiák és a noirok nyomában halad ezzel, ahol szintén ez volt az alap téma, mármint a nemi szerepek felcserélődése. Lazított vele egy kicsit a kor társadalmi beidegződésén, na meg a cenzúrán. Nagyon sok filmnek ez volt a lényege akkoriban.
Aztán ezt a témát itt egy nagyon stilizált formába öntött a rendező. A film fura stílusa szerintem egyfajta kísérletezgetés volt, amiben nem biztos kell bármilyen értelmet keresni, inkább a vizualitás különlegességét szolgálta. Aztán persze lehet, hogy volt konkrét jelentése is a dolgoknak. Valahol azt olvastam, hogy a ruhák színe is szimbolizált valamit, de őszintén szólva nagyon erőltetettnek éreztem a magyarázatot.

Életunt Cápa 2017.07.09. 11:32:42

@Time Goes By: A ruhákon egyébként már filmézés közben megakadt a szemem, és próbáltam rendszert találni bennük, de nem sikerült. Vienna pl. majdnem mindig hordott valami rikítóan vöröset, Emma pedig az elejét leszámítva végig feketében volt. A pasik meg semleges öltözékekben.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.03.09. 22:23:01

Na ne már... még nálad is szerepel ez a film a legjobbak között??? Az oké, hogy Time Goes By-nál felkerült egy TOP10-be, de ő elfogult az amerikai filmekkel... na de tényleg a te listádon is rajta van, amit pedig válogatott ízlésű emberek listáiból összesítettél? Én még csak a film felénél tartok, de nem bírtam ki, hogy ne jöjjek hozzátok kiőrjöngeni magamat itt a comment-falon... Nem nagyon bíztam, hogy bármelyikteknél kint lesz, hiszen gondoltam, ez semmilyen listán nem lehet előkelő helyen, csak az én könyvembe szerkesztette bele valami idióta... de mindkettőtök ír róla... és nem fér a fejembe, hogy ez a nézhetetlen film hogy kerülhet fel bármilyen toplistára... amikor ilyet kell végignéznem, az mindig megrengeti az 1001-es könyv szerkesztőjének épelméjűségét bennem... bocs a kitörésél, asszem rossz napom van.... :)

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.03.10. 07:37:08

@moodPedro: Úgy érzem, hogy nem tetszett :D

Ebert belevette a Great Movie-jai közé, a kedvenc listámon 250., szóval biztos nem rossz, csak mi nem vagyunk kellően jók az értékeléséhez.

Azt hiszem az lehet a gond, ami sok más filmnél is, hogy 70 év távlatából már nem vagyunk annyira fogékonyak a régebbi korok tabutémáinak sejtetéseire. Már korábban is szerettelek volna rá figyelmeztetni, úgyhogy megteszem most, mert azt hiszem a Johnny Guitarral is valami hasonló van: Douglas Sirk 1950-es évekbeli filmjeivel nagyon vigyázz, nem azok, aminek látszanak :)
süti beállítások módosítása