Tartalom:

Brutális kettős gyilkosság rázza fel a kisvárost. A rendőrség nem, csak mi nézők tudjuk, hogy a tini Casey-t (Drew Barrymore) és barátját egy maszkos gyilkos mészárolta le, aki kezdetben telefonon zaklatta és taszította rémületbe a lányt, mielőtt lecsapott volna rá. Az osztálytársakat ez kevésbé rázza meg, nem úgy Sidney-t, akiek anyját hasonlóan brutálisan gyilkolták meg épp egy éve. A gyilkosa azonban börtönben van, mindenesetre inkább barátnőjénél töltené az éjszakát a biztonság kedvéért. Míg otthonában egyedül készülődik, megcsörren a telefonja...

A tartalom alapján ez csak egy átlagos tinihorrornak tűnhet, és az is. Csakhogy a Holtak hajnalához vagy a Gonosz halotthoz hasonlóan itt is túlzásokba esve magát a műfajt komolytalankodja el az előbb említett filmeknél jóval metább-módon folyamatosan utalgatva a horrorfilmekre. Ezáltal szinte végig tudatunkban tartattja velük, hogy ez egy horrofilm.

Megvalósítás:

Nem vagyok egy nagy horrorfilm-fogyasztó, de kamaszkoromban sokkal inkább röhögve néztem a kliséktől teljesen kiszámítható horrorokat, mintsem rettegve. A gyilkosnak szurkoltam, hogy hentelje szépen a sikítozó, szexelő, védtelen kamaszokat. Pontosan ez történik itt is, egyedül marad egy-egy ember, és már tudjuk, hogy jön a gyilkos. A történet vagy a felépítése majdnem hogy mindegy, a karakterek sekélyesek, nem izgulunk értünk, és az sem számít hogy ki a gyilkos, a végén úgyis kiderül. A plusz az benne, hogy folyamatosan horrofilmekből idéznek, rájuk hivatkoznak, még az egyik horror-nerd fel is sorolja a legnagyobb kliséket, hogy rövidesen beléjük is kerüljön. Mindehhez társul egy rakás jelképesen horrofilmes kép is, mint pl. a rendező cameója Freddy Krügerként (szintén saját film), na és mi mástól halhatna meg a gyilkos, mint egy rádobott tévétől? A horrorelemek irreálisan túlzóak, minden a horrorfilmes hatást igyekszik alátámasztani, de szándékosan olyan bénán, hogy tudatában legyünk, hogy ez most egy horrorfilmes hatás (pl. az operatőr hullájának előkerülése vagy a riporter sokszorosan "váratlan" közbelépése). Sajnos azonban nemcsak ebben életszerűtlen, hanem van benne egy rakás logikai vagy fizikai bukfenc is (a gyilkos a kelleténél gyengébb és ügyetlenebb). Viszont vannak elemek, ahol éppen szembemegy a klisékkel és ettől zökkentik ki az embert az illúzióból, mint pl. amikor Sidney vagy Tatum nem sikongva rohangálnak a gyilkos elől, hanem bátrak vele szemben is.

Képileg nem izgalmas. A gyilkos, "Ghostface" maszkja ikonikussá vált, de számomra nem volt ijesztő, ahogy a néhány hulla és a sok vér sem volt félelmetes vagy gyomorforgató. Ehhez hozzátartozik, hogy kínosan ügyelniük kellett, hogy elkerüljék a 18-as karikát. Szóval ijesztgetésnek csak a jumpscare-ek maradtak, de az se mindig volt sikeres. Sőt épp ott működött, ahol a néző szivatása volt a cél és előkészítették az idegeinket a jumpscarre a zenével vagy a szándékosan szűk látószöggel, ennek ellenére nem történt semmi. A színészekre nem tudok jót mondani, bár inkább a karaktereket hibáztatom érte. Egyedül talán Stu alapból gyökér karaktere volt olyan, ami hihető a valóságban is.

Élmény:

Dekonstruktívnak és posztmodernnek tartják, amiért metakommunikál horrorfilm létére a horrorfilmekről. A probléma az, hogy ez önmagában csak formai dolog és nem tartalmi, mint pl. az Ének az esőben esetében. Ugyanakkor nem megy el a paródia vagy a vígjáték irányába se, de még horrorfilmnek se túl jó, nincs meg hozzá a hangulata. És még megkaptam ugyanazt is,mint az Airport - Airplane esetében: van néhány jelenete, ami egy az egyben átkerült szinte a Horrorra akadva c. paródiafilmbe, szóval nem igazán tudtam hova tenni a filmet. (Egyébként meg is néztem közvetlenul utána, tényleg nem kellett nagyon megerőltetniük magukat, tálcán kínálta a poénokat a Sikoly, csak kicsit rá kellett játszani.)

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Drew Barrymore (E.T. a földönkívüli, Donnie Darko), Liev Schreiber (Spotlight)
- David Arquette (Dewey) és Courteney Cox (a riporter) a forgatás alatt melegettek össze és majdnem húsz évig sikerült is együtt maradniuk.
- A sokat emlegetett Az ördögűzőből ismert Linda Blair is cameózott egyet, mint riporter.
- A film létrejöttében óriáasi szerepe volt Drew Barrymore-nak, eredetileg ugyanis egy B-film lett volna, de amikor érdeklődést mutatott iránta, nemcsak a büdzsét növelte meg a stúdió, de ennek volt köszönhető az is, hogy Wes Craven vállalta a rendezést.
- Amikor Billyre esernyővel támadnak, az egyik döfés mellément, épp a színész egyik műtéti sebhelyére, így a filmen valódi fájdalmat láthatunk az arcán.
- A filmet egy az 1990-ben tevékenykedő sorozatgyilkos ihlette, aki azt hiszem brutálisabb volt és simán veri Ghostface-t. Diáklányok voltak az áldozatai és a rendőrség kezdetben két zavart diákot gyanúsított. A szomorú, hogy az elkövetőt egy rablás miatt kapták el és ezután bukott le a gyilkosságaival. 2006-ban végezték ki.
- De a film is megihletett néhány elkövetőt.
- Akkora siker lett a film, hogy még három folytatása lett, paródiasorozat nőtt ki belőle, és beindította a horror műfaj újabb felvirágzását.

Következik: Twister