Tartalom:

A kisfiát (Aoki Tomio) egyedül nevelő apa Kihacsi (Szakamoto Takesi) és fiatal kollégája Dzsiro egy este belebotlanak a frissen elbocsájtott és így fedél nélkül maradt fiatal lányba, Harueba. Dzsiro szerint a lány sima csaló, Kihacsi szíve - és szeme - azonban megesik a csinos lányon és elintéz neki egy szállást a közeli fogadóban. Mivel a fogadós megkedveli a lányt és jól jön a segítség, nála marad. Kihacsi ennek örül, mert teljesen belezúgott a lányba, Dzsiro azonban továbbra is gyanakvóan viselkedik vele. Amikor aztán a fogadós megkéri Kihacsit, hogy hozzák össze Haruet és Dzsirot, szegény össze is törik kicsit...

Ez még mindig a Megszülettem, de... Ozuja és nem a depisebb Késő tavaszé. Kapunk pár életképet ugyan, de alapvetően a történet egészét átlengő pozitív és humanista szemlélet a lényeg, ahol mindenki jó szándékú, segítőkész - és persze emberien gyarló is.

Megvalósítás:

Mivel nem fut ki a cselekmény sehova és a karkaterek se változnak igazán, a történet arra szolgál egyedül, hogy minél mélyebbre ásson minket a film világába. Az öt főbb karakteré szinte a teljes játékidő, de elsősorban Kihacsié, akinél először Harueval való viszonyát figyelhetjük meg, ahogy aranyosan-szánalmasan-bácsisan teszi neki a szépet a nyilvánvalóan kizáró korkülönbség ellenére, és kicsit összetörünk vele, amikor kiderül, hogy Harue inkább Dzsirot szeretné férjül. Ezután azonban kettejük kapcsolatáról Kihacsi és kisfia kapcsolatára tevődik a súlypont, ami kissé kifordított, tekintve hogy a fiú sokkal felelősségteljesebb, míg apja máról a holnapra él. Ettől inkább egyenrangúak, ami legszebben abban a jelenetben mutatkozik meg, amikor a fiút kicsúfolják lusta és műveletlen apja miatt. A gyerek otthon toporzékolni kezd, az apa elveri, majd amikor lenyugszik, a fiú pofozza fel apját, aki ezt már rezignáltan tűri, megértve, hogy az ő hibája. Jön a szokásos probléma, a gyerek "halálos" beteg lesz, az orvost pedig nem tudják kifizetni. Nem árulom el a megoldást, de ez már felesleges volt benne szerintem, enélkül is átjött az üzenet. Alapvetően az előző Ozu-filmekhez hasonló dráma-vígjáték, de ezúttal nincs komoly dráma, erősebb a humor vonal, ami természetesen nem hangosan nevetős, hanem inkább megmosolyogtató. A humor alapja helyzetkomikum ezúttal is, fő kialakítói Kihacsi és eleven fia.

1933-at írunk, Japánban még mindig nincs hangosfilm, ennek hiánya viszont már láthatóan frusztrálja Ozut, ugyanis elég sok a párbeszédes felirat. Itt már egyértelműen megjelenik és végigvonul a filmen a tatami-szintről való felvétel, de a tempó még sokkal pörgősebb, mint a későbbi filmjeinél és színészi visszafogottság sincs, az alsóbb osztályok nyíltságával jelenítik meg érzelmeiket.

Élmény:

Tulajdonképpen kellemes, pozitív hangulatú film, ahol mindenki kedves és jóindulatú, a helyükön van az emerek szíve. Szeretem az ilyen típusú filmeket, de annyira nem tudott most megfogni.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Szakamoto Takesi (Tokiói kórus, Megszülettem de...), Aoki Tomio (Megszülettem de...), Riu Csisu (Az az éjszakai asszony, Megszülettem de..., Késő tavasz, Tokiói történet, A szaké íze)