Cselekmény: India, 18. század. A még gyerek Ramot és feleséget (igen, gyerekházasság), Jankit egyedül neveli megözvegyült anyja. Ram apja neves vallástudós volt, ezért a fiú nehezen tűri a megaláztatásokat, amit nagybátyjától vagy munkaadóitól kell elviselnie. Végül elhatározza, hogy elmegy otthonról tanárt keresni, aki ingyen is tanítja, de még ők se vállaják, tekintettel arra hogy semmilyen előképzettsége sincs. A közelükben maradva, hallgatózva áll neki a tanulásnak. Tizenkét évvel később már RamSHASTRIként, azaz vallástudósként tér haza. Egy alkalommal barátait kisegítve jogi vitába száll a miniszterelnökkel, és miután meggyőzi, ezzel egyben meggyőzi a miniszterelnököt is arról, hogy alkalmas a főbírói posztra. Ramshastri nem fél akár hatalmasságokat sem perbe fogni...

Téma: Ramshastri Prabhune létező személy volt, így egy újabb fontos marathi történelmi alak életrajzát láthatjuk, ezúttal azonban nem egy szentét, hanem egy világi emberét. Értelemszerűen az igazság egyetemességére akarták felhívni a figyelmünket, azaz hogy az igazságszolgáltatás utoléri a hatalmasokat is. Vagy legalábbis utol kéne érnie. Ramshatri fontos alakja volt India jogi rendszerének kiépítésének, főleg e filmbéli tettével. Képzeljük csak el, hogy Polt Péter letartóztattatja Orbán Viktort. Na ugye...

Tartalom: Nagyjából két részre oszlik a történet, Ram történetére és Ramshastriéra, azaz a Szent Dnyaneshwarhoz hasonlóan megint van egy gyerekkori és egy felnőttkori epizódunk. Ram életének meghatározó pontja, amikor megismerkedik néhai apja életével és elhatározza, hogy ő is tudós lesz. Szintén a Dnyaneshwarhoz kapcsolódóan megjelenik benne komikus alakként ugyanaz az alak, aki korábban a főgonoszt játszotta, illetve elég kellemetlen rész, de szintén komikus elemnek szánták az egyik házitanító urának gyerekét, aki vagy vagy túlzóan komikus vagy ténylegesen fogyatékos. Viszonylag váratlanul és hirtelen csapunk bela a második részbe, ami egy teljesen különálló sztorival indul, amibe később bekapcsolódik Ramshastri, mint az igazság bajnoka. Hogy ne spoilerezzek, csak annyit írok, hogy van egy gonosz, nagyravágyó feleség, aki minden rossznak az oka és ami miatt főhősünk kénytelen egy kicsit vacilálni (de azért nem annyira, hogy valós dilemménak tűnjön), hogy fel merjen-e lépni a legmasabb rangú tisztvielővel szemben.

Forma: Szóval a karakterek megint nem túl érdekesek, ennek megfelelően a színészek sem azok, kivéve amikor már annyira kellemetlenül régimódiak, hogy fáj nézni. Megint egy gyerek tetszett a legjobban, aki valószínűleg ugyanaz, mint a Szent Dnyaneshwar kislánya. A gyerekek közös jelenetei a legjobbak, cukik és természetesek, ahogy évődnek. És emiatt hozzájuk fűződik a legjobb zenei jelenet is, amelynek végre van valamiféle koreográfiája. Általában nincs, csak egyszerűen dalra fakadnak indokolatlanl, de egy-két esetben van, azonban ekkor se táncot látunk, hanem olyan mozdulatokat, amelyek részévé válnak a cselekménynek. Meglepő módon a film eleje képileg is elég erős a váltakozó és kreatív kameranézőpontoknak és a dinamikus kamerakezelésnek köszönhetően, de sajnos a film későbbi, nagyobb  részére ez nem jellemző. Van pár elég vad akció-tömegjelenet is, de bosszantó, amikor elrontják rossz vágásokkal. E változó minőség oka az lehet, hogy három rendező is dolgozott a filmen. Ahogy írtam, a zenék többynire indokolatlanok és koreográfiamentesek, nem is fülbemászóak.

Élmény: Tök jól indult, de már fáj a nagyon elavult színészi játék, főleg amikor már-már debilnek tűnnek egyes karakterek. Ez volt az utolsó nagyobb fiilmje a Prabhat stúdiónak, amelynek alapítói között vannak Dammle és Fattelal.

Érdekességek:

- Az idős Ramshastrit maga a rendező, Jagirdar alakítja
- Ramshastri (1720-1789) gyerekkoráról nem tudni semmit, csak a hivatali idejéről. Híres volt szerény életmódjáról, minden ajándékot visszautasított. A filmmel ellentétben nem csupán vallástudós volt, nagyon is járatos volt a jogi kérdésekben, több nyelven beszélt.
- A pashwa, Madhavrao a marathiak egyik legjelentősebb uralkodója volt, ellenállt többek közt a már erősen nyomuló briteknek is, de fiatalon, 29 évesen, 1772-ben meghalt gümőkórban. A fiának, Narayanraonak nem volt sok esélye, 18 évesen megölték 1773-ban, nagyjából úgy, ahogy a filmben. Viszont ekkor már terhes volt a felesége, a későbbi II. Madhavraoval, akinek sajnos szintén nem jutott hosszú élet, 21 évesen öngyilkos lett, nem bírta már elviselni a politikai intrikákat.
- A nagybácsi, Raghunathrao valójában elég régóta gyakorlatilag háborúban állt Madhavraoval, és legyőzése után hosszú évekig háziőrizetben tartották. Arról is elfelejtett szólni a film, hogy bár halálra ítélték, valójában nem lett következménye, még 1783-ig próbált visszakerülni a pozíciójába. Felesége, Anandibai sem nyughatott, 1794-ben bekövetkező haláláig igyekezett hatalomra kerülni.