Cselekmény: A kis Archibaldo tehetős családba születik, el is kényeztetik. Történetünk kezdetén egy zenedobozt kap épp, amihez nevelőnője egy legendát körít, hogy érdekesebb legyen: ez egy varázsdoboz, aminek segítségével bárki halálát kívánhatja. A kis Archibaldo nyomban ki is próbálja, mire a mexikói polgárháború egy eltévedt golyója végez a nevelőnővel. Sok-sok évvel később az immár felnőtt Archibaldo (Ernesto Alonso) kicsi rémülettel és nagy izgalommal találrá a polgárháborúban elkeveredett zenedobozra egy boltban. Valamivel később megismerkedik egy borzalmasan rossz természetű nővel, így adva látja a lehetőséget, hogy újra kipróbálja a zenedobozt. Másnap a rendőrség keresi fel a hírrel, hogy a nő meghalt...

Téma: Ha a Robinson Crusoe-nál sírtam, amiért nem a rendes Bunuelt láttam, hát most megkaptam; ez már a könnyen felismerhető Bunuel, akit viszont nem sikerült még kiismernem, így nem igazán értettem meg, mit akar a történet közvetíteni. Az világos, hogy Archibaldoban van egy gyerekkorból eredő perverzió a gyilkosság és a szex összekapcsolódása révén, de Laviniát nem sikerült megfejtenem, így azt se értem, miért ő szabadítja meg ettől a fétistől. Esetleg a férfidominancia megnyilvánulásait látnánk, és Archibaldo végül rájön, hogy nem kell gyilkolnia az uralkodáshoz? Nem tudom...

Tartalom: A történet keretes, Archibaldo a rendőrségen próbálja bevallani, hogyan felelős a nők haláláért, így meséli el visszapillantóként az életét a meghatározó gyerekkori élménytől, amelyben egyszerre szembesül a halállal és az erotikával (természetesen egy női lábon keresztül, elvégre Bunuelről van szó). Nem derül ki, hogy időközben milyen életet él, de amikor egy véletlen során újra hozzá kerül a zenedoboz, azonnal gyilkolni támad kedve. Az első áldozat egy idegesítő nő, épp mint a Monsieur Verdoux kinyírhatatlan özvegye, aki se veled - se nélküled viszonyt folytat egy gazdag férfival. A második nő Lavinia, aki egy idősebb férfihoz készül hozzámenni. A harmadik nő Archibaldo ájtatos menyasszonya, akit szeretője öl meg az esküvőjén. A negyedik áldozat egy örök szüzességet fogadott apáca. Ahogy látszik, mind a négy eset egy kapcsolati állapotot jelenít meg, ezért gondolom, hogy esetleg a férfidominancia megéléséről lehet szó, hiszen mindegyik esetben a nő kicsit átlépi kapcsolata határait, amiért halállal szeretné őket Archibaldo sújtani. Lavinia azonban kivétel, ő csak jelképesen hal meg, így szabadulhat meg Archibaldo a mániájától. Ahogy azonban az egyik írás is felhívta rá a figyelmemet, Archibaldot a legkisebb mértékben sem téli el a társadalom, mindenki tisztességesnek tartja. Archibaldo csak a biztos felmentés tudata után szabadul fel, ekkor már tudja, hogy nem kell ölnie, de megtehetné - legalábbis én így értelmeztem.

Forma: Bunueles, azaz néhány fura képen kívül nincs igazán látványos képi megoldás, puritán módon dolgozik. Egyedül az első elképzelt gyilkosság kap némi sötét-ködösen misztikus környezetet, a többi érdektelen. Persze nyilván tele van pakolva (főleg vallási) jelképekkel minden, ezeken esetleg el lehet időzni. A zene természetesen a zenedoboz dallamára épül, ami vagy maga a zenedobozé vagy annak a torzított változata a beteg elméhez illően.

Élmény: A filmművészet már a közös alapkultúra része, az ember ma már gyerekként megtanulja értelmezni azokat a történetvezetéshez kapcsolódó párhuzamos vágási technikákat, amik még újszerűek voltak az 1910-es években. Azt hiszem Bunuelt azért nem tudom a mai napig megérteni, mert egyedi szabályrendszert követ, amire nem sikerült még 10+ filmje után sem ráéreznem. Nem használja azokat a hagyományos módszereket, amivel érzékeltetni lehet az idő múlását vagy amikkel karaktert, helyzetet lehet felépíteni. Ez a film jelentette a populáris mexikói korszakának végét és a kevéséb megalkuvó szerzői korszakának kezdetét, így végülis élvezhető volt.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Ernesto Alonso (Az elhagyottak), Rita Macedo (az öldöklő angyal), Carlos Martinez Baena (La Diosa Arrodillada, Ő), Manuel Donde (A másik, Sierra Madre kincse, Ő)
- Ernesto Alonso később "El Senor Telenovela" néven várt híressé, annyi szappanoperában játszott. A nekünk is ismerős sorozatok közül a Maria del Carmenből ismerhető.
- Miroslava (Lavinia) még a film megjelenésének évében, 30 évesen öngyilkos lett szerelmi csalódás miatt (állítólag a csalódás tárgya Cantinflas volt). José María Linares-Rivas (a filmben Lavinia férje) szintén a film megjelenésének évében hunyt el, de ő már 54 volt és nem találtam infót a halála körülményeiről.
- Andrea Palma (az anyós) unokatestvére volt Dolores del Rionak.