Cselekmény: ...avagy "a fülemüle imája". Egy kétlányos vidéki családban az apát házasságtörésen kapják és lelövik. A tágabb család úgy gondolja, a legjobb megoldás, ha az anya és a két lány elköltöznek a városba, hogy személyük ne emlékeztesse az embereket a család becsületén ejtett foltra. A lányoknak, Amnának és Hanadinak szerencséjük van, hamar találnak munkát cselédként egy-egy előkelő háznál. Míg azonban Amnának jó sora van a rendőrfőnöknél a vele egykorú lánya mellett, Hanadit megszédíti az egyedül élő mérnök, így az anya úgy dönt, mégis nagyobb biztonságban van a becsületük a falujukban. Úton hazafelé az őket kísérő nagybátyjuk leszúrja Hanadit, Amna rémületében pedig visszamenekül munkaadójához. Telnek a hónapok, a mérnökről kiderül hogy minden cselédjének csapja a szelet, Amna ezért boszút esküszik. Az alkalom hamarosan elérkezik, amikor a mérnök bejelentkezik a rendőr lányának kezéért...

Téma: A téma jól láthatóan a hagyományos vidék és a modern város kibékíthetetlen szembenállása, de a történet nem áll igazán egyik oldalára sem, és ebből jól látszik, hogy Egyiptom (és több közel-keleti ország) ekkoriban és a mai napig hogyan próbál egyensúlyozni a kettő közt. Más kérdés hogy a leírások ebből csak annyit látnak hogy a becsületgyilkosság milyen barbár dolog ha arabok csinálják, míg Japán vagy a Nyugat esetében felállva tapsolnak.

Tartalom: A címről érdemes tudni elöljáróban, hogy egy egyiptomi hiedelem szerint ha kívánunk valamit és meghalljuk után a fülemülét, akkor az teljesül. Ugyanakkor a fülemüle nemcsak ennek volt a jelképe, hanem a szabad szerelemnek is (nem a hippi értelemben véve), ezt a részét eléggé kihangsúlyozták, amikor Amna és a mérnök a szerelmről filozofáltak. A történet kezdetén kicsit kellemesen meglepődtem, hiszen megint úgy nézett ki, hgy az idősíkokkal eljátszadoznak, amikor a közepéről indult a sztori, de innentől kezdve lineársian haladt a cselekmény. A rövid előrevetítés után a faluval indítunk, ahol erősen élnek a hagyományok és az egyén tettei kihatnak a családra is, a becsület fontosabb az életnél.  Ennek következetes képviselője a család feje, a nagybáty, aki könyörtelenül próbálja tisztának láttatni a családot, így inkább elkergeti főhőseinket a faluból, semmint hogy személyük emlékeztesse a közösséget a férj-apa házasságszédelgéseire. A lányok annyira ebbe a világba tartoznak, hogy még a vonat látványától is megijednek és teljesen ismeretlen számukra a nagyvárosi élet. A vidék rideg puritánságával élesen szembenáll tárgyakkal zsúfolt nagyváros, ahol az emberek sokkal könnyedebbek, ugyanakkor jóval erkölcstelenebbek is, amit elsősorban a mérnök testesít meg. Minderre rárakódik Amna és a mérnök kapcsolata, ami a két világ együttélését is jelképezheti. Kezdetben kibékíthetetlenül különbözőek, de gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy idővel sikerül egymáshoz hasonulva összeilleszkednük - az ellentét azonban feloldhatatlan. A kettő közötti állomás térben és erkölcsben is a városszéli fogadó, ahol egyszerre van jelen mindkettő; ez talán 1959-ben átmenetnek tűnt, most már sokkal inkább a két világ fúziója, szintézise, ahogy Zanooba ismeri a nagyváros fortélyait, de külsőben és erkölcsiségében egy fellazultabb vidéket jelent.

Forma: A külső jegyek kifejezőereje ezúttal elsősorban a helyszínekben, díszletekben, jelmezekben nyilvánul meg, a korabeli noiros árnyékolás csak a veszélyt jelentő mérnök házában jelenik meg, illetve Amna belső, felzaklatott lelki világát mutatják be egy sajátnézőpontos jelenettel, amikor látja nővérét meghalni és elájul. Szóval a vidéki helyszínek mindig erős napsütésben, kopár tájjal mutatkoznak, lakói egyszerű, fekete ruhában vannak, míg a város ennél jóval sokszínűbb, de árnyékosabb is. A súlypont Amna karakterén van, de nem igazán érzem az átmentet a vidéki naivából a nagyvárosi csábítóba. Ez nem az ő hibája, a történet nem vezeti rendesen végig a folyamatot.

Élmény: Rettegtem az Afrita hanem után Barakattól, de szerencsére ez egy korrekt film volt, ami a Kairói állomás után újfent megmutatta a korabeli egyiptomi társadalom rétegződését, problémáit. Az egyik legjobb egyiptomi filmnek tartják, szóval ne féljetek tőle, de álljatok hozzá kellő nyitottsággal és ne azt lássátok bele, mint azok a kritikák, amelyek szerint ez a nők elnyomását hivatott bemutatni.