Cselekmény: 19. század, Mexikó. Egy elhagyatott kriptában vajúdó nő egy púposra (Claudio Brook) bízza újszülöttjét, hogy vigye az apácák árváhazába, ahol biztonságban lehet. Ugrás az időben. Tizenöt évvel később új lány érkezik az árváházba Justine személyében, szobatársa Alucarda lesz, aki kb. azonnal rágerjed a lányra és pszichopata módra már azon ábrándozik, hogy majd együtt halnak meg. Egy alkalommal kirándulás közben ráakandak a kriptára és kíváncsiágból felnyitnak egy sírt. Alucarda hangokat kezd hallani, így gyorsan kimenekülnek. Később mise közben Justine rosszul lesz és elájul. Alucarda a papot és az apácákat vádolja érte, sátánista szövegeket kezd kántálni, majd megjelenik a púpos, aki orgiába torkolló vérszerződést köt velük...

Téma: Egy ponton azt gondoltam, hogy ironikusan a kereszténységet kritizálja valójában annak élvezeteket elítélő jellege miatt, de ezek a hangok idővel elmúltak és maradt egy ún. nunsploitation film belőle, ami egy szexszel és erőszakkal operáló, olcsón hatásvadász film apácákkal a főszerepben.

Tartalom: Először tanúi lehetünk Alucarda baljós születésének, majd barátsága-szerelme kezdeteinek Justine-nal, végül ahogy egyre jobban hatalmába keríti őket a gonosz. Jó horrorfilm módjára sokáig csak feszültségkeltő, nyugtalanító jeleket kapunk (hangok, ördögi tekintet, öngyilkosság), de a horror elemek váratnak magukra kb. a film hamradáig és az igazi vérfürdő csak a végére jön el. A nunsploitation másik fontos eleme szex, ez hasonlóan csak jelzésértékűen van jelen a két lány túl szoros barátságaként a film harmadáig, de ekkor el is lövik majdnem az összes patront az orgia-jelenetben. Bár az exploitation szerepet betölti a film, a probléma, hogy ezen kívül mást nem nagyon, a cselekmény nincs igazán felépítve. Alucarda már az első pillanattól kezdve megszállottnak tűnik és nyoma sincs annak, hogy hogyan kerülnek közel egymáshoz Justine-nal. És ez igaz a legtöbb karakterre, eseményre, minden alá van rendelve a műfajnak, avagy hogy stílszerűen fogalmazzak, a narratívát feláldozták a műfaj oltárán.

Forma: Ez már egy fokkal jobb, bár rányomja a bélyeget, hogy egy negyvenéves filmről van szó. Mai szemmel a vér, erőszak és szex mennyisége és milyensége kis túlzással élve gyerekmatiné szintű, de ezen segítenek a gyors vágások, dőlt szögek, hirtelen hanghatások. Az apácatemplom díszlete elég horrorisztikus lett, emiatt is gondoltam többek közt egy ideig, hogy valójában itt a kereszténység az, ami a valódi gonoszként jelenik meg a sötét világítás, a keresztrefeszített, szenvedő Jézus vagy az ördögüzést végrhajtó papok miatt. A legjobb elem mégis egy egyszerű dolog volt: a magukból kikelt karakterek vonaglása, sátáni kacaja volt az, ami némileg horrorisztikus benyomást kelthet a mai nézőben is. Nem hiszem, hogy a színészek hibája, inkább a forgatókönyvé, de a megszálltakkal ellentétben a jó oldal karakterei borzasztóan szárazak és erőltettetek voltak.

Élmény: Hát ennél azért láttam jóval durvább filmet az 1970-es évekből mind erőszak, mind szex terén, ráadásul a narratíva bénasága miatt nem igazán volt átélhető sem. Nunsploitationnak oké, viszont nem számít mérföldkőnek ezen a téren sem, ellentétben mondjuk az A Rainha Diabával, szóval nem értem, miért van a listámon. Elvileg abban az időben megrázóbb volt. Ha végigmegy az elkezdett kereszténygúnyoló úton, akkor értékesebb film lenne, de ez érthetetlenül megszakadt kb. a felénél.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: David Silva (A vakond, A szent hegy), Claudio Brook (Viridiana, Az öldöklő angyal, Oszlopos Simeon), Martin LaSalle (A zsebtolvaj)