Cselekmény: Egy férfi egy dzsungelben (édenkert?) frusztrálkodik, míg bele nem botlik egy csapt nőbe, akikkel orgiába kezd. Egy másik férfi az 1964-es brazil puccsról értekezik. Ezután megérkezik az amerikai Brahms (Mauricio do Valle) brazíliai piramisának építését megtekinteni , aki láthatóan szívproblémákkal küzd, ennek ellenére két végén égeti a gyertyát. Ezután egy keresztelő misszionárius felfegyverzi a legelső férfit, hogy legyen mivel megvívnia háborúit, ám ekkor megérkezk egy gyarmatosító...

Téma: "Hogy mi van?" - kérdezheti az olvasó, és igaza van, ennyiből nem világlik ki sok értelem. Szerencsére a rendező volt szíves a flm végén elmagyarázni nekünk, hogy amikor Pasolinit megölték, a Máté evangéliuma kapcsán elgondolkodott, milyen lenne egy mai, de primitív Jézus Brazíliában. Röviden összefoglalva ez egy jelképekkel erősen terhelt film Brazíliáról, és ne is várjátok, hogy képes legyek értelmesen elmagyarázni a gondolatmeneteit, de az biztos, hogy szerepelnek benne történelmi és vallási jelképek.

Tartalom: Az értelmezést nehezíti, hogy a 16 tekercses film részeinek sorrendjét variálva akarta bemutatni Rocha, tehát nem egy lineáris darabról van szó, így a gondolatmenet sem egy logikusan felépített utat tesz meg. Pedig látszólag van egy kronologikus sorrend, hiszen napfelkeltével és édenkerttel indítunk, valahol középtájékon megjelenik Amerika és a gyarmatosító, (majdnem) végül pedig a rendező monológjával zárunk. Bár igaz, a harmadik jelenet az 1964-es puccsról szól, holott annak inkább a végefelé lenne a helye. Tehát viszonylag összefüggéstelen jelenetek halmazáról van szó, amelyek hol vallási jellegűek, hol Brazília történelmével foglalkoznak, hol a kettő együtt jelenik meg. A szereposztásból derül ki, hogy több esetben Jézus különféle változatait látjuk (bennszülött, fekete, katona, gerilla), és ennek megfelelően módosul üzenetük is.

Forma: Avantgárd filmről van szó, de ez inkább a tartalomban mutatkozik meg. Hosszas napfelkeltével indít (állítólag az elnök háza felett), majd jön a véget nem érően zaklatott kézikamerás stílus rengeteg vágással, házi videós jellegű mozgással. Gyakran egy rövidke vágás többször megismétlődik, mintha hangsúlyt akarnának adni a mondanivalónak, ezért kicsit emlékeztet az Out 1-ra.. Összefüggő megszólalás először csak fél óra elteltével, a dokumnetumfilmes jellegű jelenettel jön, amikor egy férfi értekezik a latin dokumnetumfilmek stílusában az 1964-es puccsról. Hogy a közvetített idea az elsődleges és nem a mozizás illúziója, az is mutatja, hogy a díszlet, ha van, láthatóan művi. Hallani a rendezőt többször instruálni a színészeket, akik egyébként em nagyon játszanak, hanem előadják a vélhetően nulla vagy legfeljebb egy utasítást tartalmazó forgatókönyvet. Hogy ennél többre is képesek lennének, azt a baletozó apácák jelenet mutatja, ahol a mozgáskultúra mellett finom áttűnések is vannak, egész kellemessé téve a filmet.

Élmény: Hát ez az a fajta avantgárd művészfilm, amit egy megtekintéssel még nem lehet élvezni, hanem többször meg kell nézni, hogy összeálljon a kép. Ezt a típust pedig nem szeretem, mert legalább annyira vonzónak kéne lennie, hogy az átlagnézőt ösztönözze az újbóli megtekintésre. A mteaforikus gondolatokat amúgy se könnyű elsőre értelmezni, ilyen formavilág mellett pedig szinte lehetetlen.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Mauricio do Valle és Geraldo Del Rey (Isten és Ördög a Nap földjén), Ana Maria Magalhaes (Milyen ízletes volt az a francia), Danuza Leao (A föld transzban)