Cselekmény: A Sivatagi showban bemutatott, Kalahári sivatagban élő busmanok társadalma irigylésreméltóan ideális, nincs rossz szándék, magántulajdon, elégedettek azzal, amit a természet ad. Mígnem egy kólásüveg landol egy repülőből. A tárgy minden munkához hasznos, de csak egy van belőle, ezért megjelenik az irigység és a vele járó minden rossz. Egykük, Xi ezért úgy dönt, hogy elviszi az üveget a világ végére, hogy visszaadja az isteneknek. Eközben a szomszédos Birmaniban egy gerillacsapat sikertelen támadást intéz az elnök ellen, így menekülőre fogják és az üldözők elől a Kalahári-sivatag felé mennek. Egy távoli nagyvárosban pedig Kate, az újságíró sokall be a nagyvárosi léttől és elhatározza, hogy a Kalahári-sivatagba megy tanítani pár hónapra, hogy "méregtelenítse" magát. Szerencsétlenégére a kétbalkezes biológus, Andrew indul fogadására...

Téma: Hát az nincs, pedig lehetne. Az egyik fő poénforrás ugyanis civilizált vllág civilizálatlansága, ahogy Xi szemén keresztül észrevesszük az ésszerűtlenségeit. Persze ez erős csúsztatás a film részéről, de legalább lehetne a témája, de megelégszik azzal, hogy viccekhez használja fel... vagy rosszul látom?

Tartalom: A Sivatagi show stílusában kezdődik, bemutatja a Kalahári-sivatagot és a benne élő busmanokat és rousseau-ian ideális társadalmukat, majd áttér a közeli nagyvárosra, amit szintén úgy mutat be, mint egy állatvilágot. A kettő közötti párhuzam és az ítélet ki is mondatik: a busmanok a természethez alkalmazkodtak, a modern ember a természetet igazította magához és csak nehezíti vele saját életét - ezt példázzák Xi kalandjai. A fő történetszál mégsem ez, hanem Kate és Andrew románca, ami szintén hasonló módon a városi és a természetközeli életmódok ütközéséről szól. A harmadik szál a legfeleslegesebb, de eddigi élményeim alapján a legafrikaibb: a kétkablkezes gerillacsapat puccskísérlete szépen idézi a gyarmati uralom alóli felszabadulás utáni kezdeteket. A civilizációk ütközése mellett a csetlős-botlós poénok adják a humorforrást, ami 1980-ban kissé ósdinak tűnik, de végülis működik akkor is, ha nagyon primitív. A poénok időnként abszurdak, vannak visszatérőek is, illetve helyzetből és jellemből adódóak, szóval e téren változatos.

Forma: Formavilágában is az afrikai fimeket idézi, a humoros hatás kedvéért vannak benne gyorsítások, illetve az egész hangrámondásos, ami elég fura konzervhangot kölcsönöz a szereplőknek, de ez talán csak azért van, mert nem az eredeti afrikaans nyelvű terjedt el, hanem a szinkronizált. A poénok teljesen jól, jó ütemben tálaltak, és nem kevés közülük kifejezetten vizuális. Az igazi fénypontja az egésznek azonban Xi ártatlan és jólelkű karaktere, ami valószínűleg nem megjátszás, csak önmagát adta, és ez a pozitív hangulat belengi az egész filmet.

Élmény: Hmmm.... Gyerekkoromban rengetegszer láttam, így az újdonság varázsa elmaradt, de nem lett rosszabb felnőtt szemmel sem. Jók a poénok, megható a busman közösség és Xi, de még egy nagy fokkal sokkal jobb lehetett volna, ha kihangsúlyozza a a civiliizáció romlottságát.

Érdekességek:

- Annak ellenére, hogy külföldi, ráadásul afrikai, nagy sikert aratott a film világszerte, és még hat másik film készült.
- A busmanok, valódi nevükön a szanok a környék őslakosai és valószínűleg ők állnak legközelebb az emberiség őseihez. Jelenleg mintegy 90 ezren élnek, főleg Botswana területén.