Előzmények: Albert Capellaniról (1874-1931) már volt szó, le Bargytól tanult színészetet, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: A népszerű történetben Frederick ugyan már jegyes, de a nyüzsgő Arles-ba érve beleszeret egy nőbe és meg is kéri a kezét szinte azonnal. A lány volt szeretője azonban féltékenységében nem akarja veszni hagyni szerelmét... A történet nem több egy balladai mesénél, megvalósítása azonban elég jól sikerült. A történet maga kissé hiányos, feltételezi az előzetes ismeretet, a lényeg azonban végre nem a cselekményen van már, hanem Frederick érzésein. Ez elsősorban testének görcsös, teátrális rángatózásában jelenik meg, illetve végre nem a trükkök uralják a történetet, hanem a történet a trükköket, azaz csak annyit és akkor használnak áttűnést, amikor szükség van rá, a hőn szeretet lány utáni vágyakozás hallucinációit jelezve. A vágások összeszerkesztése is meglepően jó lett, pl. a balesetnél. Úgy látszik a minőségi ugrás a történetmesélésben 1908 környékén jött el.

Érdekességek:

- Arles egy dél-francia kikötőváros sok római rommal, ez szépen megjelent a filmen is.
- Sok művész ihletője volt; egy időben például itt élt van Gogh és Gauguin és előbbi a filmmel azonos cimű festményeket készített az 1880-as évek végétől kezdve. De a film alapja egy novella, amiből készült színdarab, ahhoz kísérőzene és opera is.