Előzmények: Emilie Cohlról (1857-1938) már volt szó korábban, karikaturistaként dolgozott válatkozó sikerrel, már csak 1907-ben került a filmezés közelébe a Gaumontnál, ami egy fényképezőket, majd kamerákat áuló cég volt és kisfilmek révén reklámozta termékeit, és szükségük volt egy animátorra a trükkökhöz.

A film: ...avagy "egy pincér álma". A történetben a címnek megfelelően a pincér elbóbiskol és szinte kísérteni kezdik munkaeszközei. Nem kell hozzá különösebb üzenetet találni, Cohl szokásos tudatfolyamos, szürreális megnyilvánulásait láthatjuk, ahogy az amúgy filmként induló történet az elalvással rajzfilmbe megy át és a különféle, kocsmával kapcsolatos eszközök asszociációs játékba kezdenek egymással. Önmagában nincs sok értelme, viszont érdekes megfigyelni az eddgiek alapján, hogy Cohl egyre jobban korlátozza magát, hiszen míg a Fantazmagóriában még teljesen szabad volt, a Vidám mikrobákban már volt egyfajta keret, itt pedig már kizárólag a kocsmával kapcsolatos gondolatok jöhettek szóba. Szóval egyre "normálisabban" történetszerű, de kicsit értelmetlennek, öncélúnak látom.