Cselekmény: Létezik egy titkos kísérleti katonai módszer, aminek segítségével behatolhatunk mások álmaiba. Ezt kihasználva egyesek igyekeznek információkhoz jutni a célpontok tudatalattijából. Ilyen kém Cobb (Leonardo DiCaprio) is, akit felesége (Marion Cotillard) meggyilkolásáért köröznek Amerikában, így kénytelen gyerekei nélkül külföldön bújkálni. Holott nagyon szerette a nőt, így az rendszeresen fel is bukkan álombéli küldetései során akadályozva őt. Egy nap nagyhatalmú ember (Ken Watanabe) keresi fel egy nagyon kényes, nagyon nehéz és nagyon fontos megbízással Cobbot és csapatát, hogy ezúttal ne információt nyerjenek ki, hanem egy gondolatot ültessenek el az ellenlábas (Cillian Murphy) fejében, ami szinte lehetetlen feladat. Csakhogy cserébe elintézné, hogy Cobb hazamehessen...

Téma: Az álom és valóság viszonya a szubjektív érzékelésre utalva végig jelen van, de ez inkább csak eszköz, a valódi téma sokkal inkább az, hogy a kettő hogyan hat egymásra. A tételmondat szerint a gondolatnak teremtő ereje van, tehát a valóságbéli események, döntések kihatnak álmankra/gondolatainkra, de ez fordítva is igaz. Ez lehetne a mozi jelképe is, de 2010-ben vagyunk és nem 1960-ban, így Nolan megelégszik ennyivel.

Tartalom: Elsőre az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi történik, de szerencsére nekem ez már a harmadik nekifutásom volt (egyszer bealudtam, egyszer eluntam :D ), szóval így könnyebb volt feldolgozni, hogy Cobb és társai képesek behatolni az álmokba és onnan információkat kinyerni. Az értelmezés szempontjából kulcsfontosságú karakter Ariadne, a csapat újonc tagja, akinek (azaz nekünk nézőknek) a tapasztaltabbak elmagyarázhatják, mi-micsoda (a nevek egyébként mind beszédesek). Az álom-valóság folyamatosan összemosódik, nem tudni, álmodunk-e éppen és ettől válik fordulatossá, miközben állandó a pörgés a menekülések miatt. A cselekmény Cobb köré épül, aki fejben leélt egy életet szerelmével, de az álombéli korlátlan lehetőségek ellenére visszavágyott a valóságba, az álom ugyanis mégis korlátozottabb volt saját elméje miatt, míg a valóság mindig képes elképzelhetetlent húzni. Cobb ellenpárja az üzleti ellenlábas Fisher, aki szintén az álma segítségével békül ki már halott apjával, azaz az álom segít a valóságon. A többi karakter az adott álomszint megtestesítője, összekötője.

Forma: Elmagyarázzák ugyan, hogy miért nem lehet, de mégis fájó, hogy a képzelet nem jelenik meg vadabb formákban leszámítva a film elejét, amikor Ariadne játszadozni kezd a térrel vagy ahogy Cobb bűntudata időnként előtör. Ezért aztán "csak" egy profin kivitelezett akció-thriller megfelelő tempójú vágásokkal. Vicces a főtéma-dal, ami épp Cotillard ikonikus szerepéből van, de teljesen véletlen egybeesés, Nolan emiatt még változtatni is akart rajta, amikor rájött. Végül maradt a Non, je ne regrette rien, és annak elemeiből épült fel a filmzene. Az akciójelenetek miatt a színészeknek nincs nagyon idejük kibontakozni, így aztán súlytalannak tűnnek a személyes tragédiák.

Élmény: Az egyik legnépszerűbb kortárs film csalódást okozott, részben mert az álmok világát jobban megjelenítő alkotásra számítottam, mint pl. amilyen a gyerekkori emlékemben volt, Az álomküzdőkben. Részben pedig mert valójában nem volt annyira izgalmas sem vagy annyira mély, amennyire lehetne. Nem mondom, hogy csak egy sekélyes akciófilm, de a drámai részek kaphattak volna sokkal nagyobb hangsúlyt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz,  A tégla), Joseph Gordon-Levitt (A sötét lovaf - Felemelkedés), Tom Hardy (A sötét lovag - Felemelkedés, A harag útja, Dunkirk), Ken Watanabe (Batman: Kezdődik), Dileep Rao (Avatar), Cillian Murphy (Batman, Dunkirk), Tom Berenger (Szakasz), Marion Cotillard (Piaf, A sötét lovag - Felemelkedés), Pete Postlethwaite (Távoli hangok csendélet, Közönséges bűnözők), Michael Caine (Batman, A tökéletes trükk, Dunkirk)