Előzmények: Az orosz filmművészettel elsőként mindenki a szovjet filmművészeti mozgalmak és a Patyomkin páncélos kapcsán találkozik először, már a cári Oroszországban is aktív filmes élet zajlott. Természetesen ide is a Lumiere-ekkel érkezett meg a kamera, épp II. Miklós 1896-os koronázására és a francia cégek kaparintották meg elsősorban az orosz piacot, míg el nem érkezett az első orosz film 1908-ban, a Sztyenka Razin. Jevgenyij Bauer (1865-1917) művészcsaládba született és a színház és egyéb művészetek számos területén dolgozott, mire filmezni kezdett 1913-ban. Az évszám ellenére tüdőgyulladásban hunyt el.

A film: ...avagy "a női lélek alkonya". Vera tehetős, de magányosan érzi magát az arisztokrata körökben. Egy nap anyjával meglátogatja a szegényeket; a látottak megérintik és elhatározza, hogy ezentúl nekik szenteli életét. Csakhogy egyiküket, Makszimot, megidézi a nő szépsége és segítséget kérve magához csalja, majd megerőszakolja... Spoiler: A nő megöli, majd beleszeret egy hercegbe, de amikor múltja kiderül, szakítanak, ezt viszont a herceg nem tudja feldolgozni és öngyilkos lesz. Tipikus tragédia, de a címmel ellentétben egy öntudatos női karaktert kapunk, aki képes túllépni a saját társadalmi közegén, a traumán és az érzelmi veszteségen, míg pont a férfiak nem. Ez már lényegesen komolyabb téma, mint az eddigi rövidek történetei. Ehhez mérten a megvalósítás is kidolgozottabb, ami Bauer díszlettervezői és fotós múltjából adódhat: itt már sokkal erőteljesebben van jelen a háttér és a szereplők sík helyett térben mozognak (bár a színpadias felállás megmarad), szerepet kap a megvilágítás (inkább a fény, mint az árnyékolás, de akkor is jelképes szerepeket tölt be a fény). A színjátszás inkább a teátrális hagyományokra épül még, a feliratok is leíróak, mintsem párbeszédesek. Szóval korához képest korrekt film, kissé talán hosszú, de mindenképpen előremutató.