Cselekmény: 1947, Magyarország. Népi kollégisták érkeznek egy papneveldébe, hogy vitázzanak a diákokkal és reményeik szerint ezzel a kommunizmus mellé állítsák őket. Vezetőjük, Laci hisz abban, hogy egyenlő felekként, ésszerűséggel, érvekkel sikert fog elérni, ám fellépésük, különösen Jutkáé (Drahota Andrea) és Terézé inkább megfélemlítő, így a diákok passzívak maradnak. Ekkor megérkezik a rendőrség is András (Kozák András) vezetésével...

Téma: A cselekmény minimális, a jelképrendszer egyszerű, de épp ezért többet is bele lehet látni (bár a spekulációt nem szeretem és azt sem, ha egy pici részletre hivatkozva csavarnak egy nagyot az alapvetőnek tűnő üzeneten). Ezt azért írom, mert a fent belinkelt, ajánlott írás korabeli kritikákat szedett össze és ez nekik a korabeli kontextus értőjeként előny, ugyanakkor egyetemesség szempontjából hátrány. (És nemcsak a népi kollégiumokra kell gondolni, hanem 1956 és 1968 diákmozgalmaira is.) Avagy nem látják a fától az erdőt, az erdőtől a fát. Mert Jancsó maga is népi kollégista volt, ezért a hozzá hasonló kortársaiban joggal merülhet fel, hogy belelássanak valamit abba, hogy hogyan ábrázolta őket a valósággal ellentétben, míg számomra "kultúridegenként" az ábrázolt mozgalom nem jelent többet önmagánál. Melyik volt Jancsó célja? Esetleg mindkettő? Elnézést a hosszas felvezetésért, csak érzékeltetni akartam újfent, hogy a posztjaim az ÉN filmélményeim. Szóval ÉN annyit szűrtem le ezen egyetlen megtekintés után, hogy a kommunizmus hogyan válik naiv idealizmusból hamis terrorrá és falja fel önmagát.

Tartalom: Az első jelenet mondjuk kapásból értelmezhetetlen nekem, ahol fiatalok mozgalmi dalokat énekelve feltartóztatnak egy csapat rendőrt és vízbedobják őket, hogy együtt fürödjenek. Ezután szerencsére egyértleműbb lesz bár a random dalolászás nem marad abba: egy papneveldébe mennek, ahol összegyűjtik a diákokat és parancsszerűen felkérik őket vitázni. A hangnem miatt természetesen a diákok meg se mernek mukkani, ami a kommunista ideálokban őszintén hívő Lacit nyugtalanítani kezdi - ő nem kényszeríteni akar, hanem meggyőzni. Csapattagjai érzékelvén ezt leváltják és a sokkal erőszakosabb Jutka veszi át a vezetést, aki a diákok csendes visszahúzódását az aktív részvételtől ellenállásnak tekinti és ő már átnevelésbe kezd. Miután ez sem hoz igazi eredményt, egy felsőbb vezetőség beavatkozik, miközben a rendőrség folyamatosan készenlétben áll a beavatkozásra, ha szükség lenne rájuk. Az Apához hasonlóan itt is külön epizódot kap a megemlékezés a holokausztról, ironikusan egy kalap alá vonva a kommunizmust a fasizmussal (van könyvégetés és megbélyegzés, de nincs hajvágás, mert az náci dolog). Szóval a történetben a kollégisták a párt, a papnevelde pedig a nép jelképe és nagyjából lejátszák a kommunizmus kiépülését. A cím egyébként a kollégisták indulójának egy sorára utal.

Forma: Ez már színes film, de ennek jelentősége mindössze a papnevelde egyenruháiban és persze Laci ordítóan vörös ingében mutatkozik meg.  A helyszín a veszprémi vár és környéke, ami nagy tereivel jó díszletként szolgál. A kamerakezelés jancsós, azonban mintha sokkal riktábban élt volna a korábbi megoldásával, hogy a képkeret jelentse a vágást. És ez azért fájó különösen, mert gyakorlatilag valós időben, egy helyszínen játszódik az egész történet, így nagy ziccer maradt ki azzal, hogy nem egyben, vágás nélkül vették fel az egészet. A népi kollégiumok népies jellegéből adódóan sok a mozgalmi- és népdal, annyira, hogy egyes helyeken már musicalként emlegetik a filmet. Természetesen a dalok illenek az adott szituációra, de teljesen váratlanul és életszerűtlenül csendülnek fel. A színészek megszokott módon kifejezéstelenül játszanak, amit sosem szerettem.

Élmény: Kicsit olyasmi érzésem volt, mint az Out 1-nél, annyira minimalista volt az egész, hogy akár rögtönözhették volna is egészet. Persze simán lehet sokkal mélyebb és sokrétűbb, de első megtekintésre ez rejtve maradt előlem. Ez a minimalizmus ad neki egyfajta hangulatot és szépen bontakozik ki előttünk a kommunista csoportdinamika, de hiányzott belőle ezúttal az átütő erő. Jobb zenével vagy drámaisággal lehetett volna sokkal jobb élmény.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Drahota Andrea (Csend és kiáltás), Kozák András (Szegénylegények, Apa, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás), Bálint András (Apa), Madaras József (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás), Juhász Jácint (Szegénylegények, Csillagosok katonák)
  
• Színészdinasztiák: Drahota Andrea férje Kozák András; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva; Bálint András felesége Bodnár Erika.
• Még életben vannak: Drahota Andrea (78), Bálint András (76), Kovács Kati (75), Csengery Adrienne (74), Balázsovits Lajos (73), Kern András (72), Leisen Antal (72)
• Uri István tavaly hunyt el 73 évesen.
• Orbán Tibor 1983-ban, 40 évesen öngyilkos lett.
• A népi kollégium nem a kommunista párt szüleménye, hanem alulról, önszerveződően jött létre paraszti és kommunista támogatással 1939-től és erősen népies-nemzeti jellege volt. Mintegy tízezer parasztot emelt értelmiségivé, 1949-re azonban terhessé vált a párt számára (részben Rajkhoz való kötődésük, részben szabados szexuális szokásaik miatt), így felszámolták őket.