Cselekmény: Valamikor a huszadik század elején járunk. A haldokló Szindbád (Latinovits Zoltán) megkeseredett alak, aki lázasan kereste a szerelmet, de hiába hódította meg és törte össze szeretői szívét, egyik mellett sem érezte igazán jól magát...

Téma: A rövid cselekményleírásból sejthető, hogy nincs hagyományos cselekménye, történetíve. A rendező Krúdy Szindbád-történeteinek hangulatát, vagy még inkább Krúdy világát akarta megfilmesíteni. E film alapján ez egy szomorú, kiüresedett hely, ahol sokan magukat áltatva boldogságot színlelnek és az igazi érzelmek csak a gyökereiknél léteznek, amitől e felszínes világ már túlságosan elszakadt.

Tartalom: A cselekmény szerkezete töredezett, csupán egy vékony keret fogja egybe. Történetünk elején Szindbád meghal. Innentől kezdve életének random pillanatait láthatjuk szeretőivel, de általában idős korából, amikor már nincs sok izgalom benne számára. Ő egykedvűen hallgatja a nőket és őszintén bevallja, hogy igazából leszarja őket. A nőknek azonban ez nem számít, ők el akarják hinni, hogy szenvedélyesen szerelmesek, ezzel értelmet adva unott vagy üres életüknek, bár motivációik eltérőek. Az igaz, a való csak akkor érkezik meg Szindbád életébe, amikor érzi a végét és zarándoklaton vesz részt egy népies öregasszony-csokorban.

Forma: Az Apához és a Szerelemhez hasonlóan itt is a pillanatnyi, asszociációs bevágás a legfőbb vizuális elem, csak itt általában nem asszociációként működik, hanem random emlékképként. Szívesen mutanak szuperközelieket, de vannak természeti képek is bőven, ezeket tarkovszkiji meditációnak szokták értelmezni, de nálam nem jött át, talán a kapkodós vágás miatt. Viszont látványos volt a természetes díszletként funkcionáló felvidéki városkép a színes külső és belső falakkal. A fényekkel való játék a végén izgalmas, amikor este a sötétbe öltözött öregasszonyoknak csak az arca türemkedik ki a környezetből. A zene nem tűnt ki, illetve szerintem az agyondicsért Latinovits sem volt látványos - nem is lehetett a visszahúzódó karakteréből adódóan.

Élmény: Szóval a cél Krúdy világának visszaadása volt. Hogy ez mennyire sikerült, nem tudhatom, mert még nem olvastam Krúdyt, de egy filmnek önmagában is meg kell állnia a helyét. Érezhetően törekedett egyfajta tarkovszkiji transzcendenciára, de nekem nem jött át, és őszintén szólva ez már a sokadik magyar filmem, ami ugyanazzal a fő képi megoldással operál, így nem igazán tudott megérinteni. Ugyanazt tudom elmondani, mint a Szerelemnél is: önmagában nem rossz, de a kor filmjeinek kontextusában nekem nem mutatott újat, mást.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Latinovits Zoltán (Szegénylegények, Csend és kiáltás), Nagy Anna (Apa), Bánhidi László (Talpalatnyi föld, A tizedes meg a többiek), Borbíró Andrea (Körhinta), Máthé Erzsi (Bakaruhában)
  
• Színészdinasztiák: Latinovits Zoltán élettársa Ruttkai Éva; Ruttkai Éva férje Gábor Miklós, élettársa Latinovits Zoltán; Tanai Bella férje Bács Ferenc; Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor; Gábor Júlia szülei Ruttkai Éva és Gábor Miklós;
  
• Huszárik Zoltán rendező feleségei volt két filmbéli színésznő is: Nagy Anna és Móger Ildikó.
  
• Szindbád az Ezeregyéjszaka meséinek egy később hozzátoldott karaktere, vélhetően részben az Odüsszeia arab fordítása szülte meg.
• Itt olvashatóak Krúdy Szindbád-történetei.