Cselekmény: 1906, San Francisco. Blackie (Clark Gable) egy menő, partmenti lebuj menő tulajdonosa, aki két kézzel szórja a pénzét és ami a szívén, az a száján. Jó értelemben véve faragatlan, nem ad az üres  formaságokra, látszatra - és legjobb barátja, a pap Tim (Spencer Tracy) bánatára a vallásra sem. Egy este felveszi énekesnőnek a kiváló hangú Maryt (Jeanette McDonald), aki ugyan klasszikus énekesnek tanult,  de pénz híján kénytelen Blackie-nek dolgozni. Blackie nincs hozzászokva a tisztes nőkhöz, ezért nem tud mit kezdeni Maryval, de egyre jobban elvarázsolja, miközben Mary is kezdi meglátni Blackie-ben a kemény külső alatt rejtőző, érző szívet. Eközben a parton gyakoriak a tüzek, ezért több bártulajdonos a legnépszerűbbnek számító Blackie-t kéri meg, hogy induljon a válaszásokon és érdekeiket képviselve próbáljon javulást elérni...

Téma: Sok minden lehetett volna belőle, de a fő motívuma a vallás lett: Blackie az evilági dolgoknak él és erősnek hiszi magát, míg nem kap egy akkora pofont, amit már ő sem bír elviselni. Ez pedig Mary szerelme és a hírhedt 1906-os san franciscoi földrengés, amitől már Blackie is összeroskad és belátja erőtlenségét.

Tartalom: Az első néhány jelenet megalapozza Blackie (beszédes név) karakterét, aki egyfelől nagyvonalú és segít a rászorulókon, másfelől nyers és cinikus. Az előbbi oldalát mutatja pap barátja, utóbbit a bárja. Amerikai film létére meglepően nyíltan ateista, csak mert hisz a saját erejében. Mary egy lelkész tisztes lánya, aki vidékről a bűnös városba érkezik, a hangja kiváló, ezért Blackie lecsap rá, noha Marynek kényelmetlen egy lebujban erotikusan énekelni. Ugyanakkor Blackie-t elvarázsolja a tartással bíró lány, Maryt pedig a Blackie ellentmondásos viselkedése. Blackie ellenpontja és riválisa a látszólag tisztes, de belül romlott Burley; nála Mary operát énekelhet, de nem szereti a férfit. Sokatmondü jelenet a Mary és Burley anyja közti beszélgetés, amelyben kiderül, hogy a város elitje is erkölcstelen emberekből épült és áll, csak jobban ügyelnek a látszatra. A semmiből érkező földrengés megoldja a dilemmát és térdre kényszeríti Blackie-t, aki ráébred, hogy annyira nem erős, hogy ellenálljon a szerelemnek és egy természeti katasztrófának. Műfajilag érdekesen vegyes, enyhén vicces, romantikus, helyenként melodramatikus sok zenei betéttel, de még politikai szál is kerül bele, na és persze ott a vallás témája is. Könnyed és komoly egyszerre, de alapvetően egy szórakoztató film, amíg meg nem érkezik a földrengés és nem változtatja katasztrófafilmmé, ami átértékel mindent.

Forma: Ez igaz a formai elemekre is. Tipikusan 1930-as évekbeli film, ami sokat és gyorsan szövegel, a látványra pedig nem ad sokat, a színészek játékára és külsejére bíz mindent, legfeljebb a díszletekkel emel valamennyit a jeleneten (ld. Burley háza). Mary hangja valóban letaglózó; bár bárba kissé mesterkélt, amikor valóban operadarabokat adatnak vele elő, az sokkal jobban illik hozzá. Fontos, többször visszatérő, fülbemászó dal a San Francisco, amely a város egyik hivatalos himnusza (és nem, a másik nem Scott McKenzié). És akkor bumm, jön a földrengés, ami teljes váratlan, előkészítetlen, ezért igazán hatásos és az 1970-es évek katasztrófafilmjeinek hangulatába repít minket. Oda az 1930-as évek naiv romantikája, visszatérünk az 1920-as évek háborús filmjeihez; emberek haldokolnak, sokkosak, siratják szeretteiket. A földrengés maga is meglepően korrekt, szépen omlanak össze épületek, felszakad a beton, beleférne egy mai filmbe is kis híján.

Élmény: Ha nincs az utolsó negyedóra a földrengéssel, akkor egy jellegtelen zenés, romantikus film néhány jobb jelenettel, a földrengés azonban annyira sokkoló volt minden szempontból, hogy teljesen megértem, miért lett 1936 legsikeresebb filmje. Lehetett volna azért a felvezetés rövidebb és a katasztrófa hosszabb, illetve ha már annyira a vallásra akart kifutni, akkor jobban rámutatni Blackie kétségbeesésére, gyengeségére.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Clark Gable (Ez történt egy éjszaka, Lázadás a Bountyn, Elfújta a szél)
  • Jeanette MacDonald és Shirley Ross (A víg özvegy)
    
  • Spencer Tracy (Bolond bolond világ)
  • Jack Holt (Sierra Madre kincse)
  • Jessie Ralph (A kaméliás hölgy)
  • Edgar Kennedy (Reménytelen szerelem, Mickey, Kacsaleves)
  • Roger Imhof (Érik a gyümölcs)
  • Charles Judels (Ninocska, Pinokkió)
  • Russel Simpson (Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem)
  • Bert Roach (Dübörgő élet)
  • Carl Stockdale (Türelmetlenség)
• Ted Healy (Mat) egy évvel később, 1937-ben, 41 évesen hunyt el fia születésének ünneplése közben, pletykák szerint verekedésben, hivatalosan szívrohamban.
• Gable és Tracy jól kijöttek egymással, haverkodtak, MacDonaldot azonban nem szerette és a csókjelenetek előtt rendszeresen keményen befokhagymázott.
• Néhány jelenetet Griffith rendezett (Van Dyke sokáig a segédrendezője volt), a forgatókönyvírása pedig besegített von Stroheim is.
• Van Dyke, a rendező 1915-ben kezdett Griffith segédrendezőjeként az Egy nemzet születésével, több jelölésig vagy díjig eljutott, 1943-ban azonban, 53 évesen betegsége miatt öngyilkos lett.
• MacDonald nem volt képzett operaénekes; csak az 1940-es években próbálkozott meg a műfajjal, tehetségét bizonyítja, hogy sikeresen.
• A filmet a földrengés minden évfordulóján levetítik a helyi tévék, az utolsó városképet mindig az adott évhez igazítva.
• A Barbary Coast valóban a város legalja volt, persze korántsem annyira romantikusan, ahogy a filmben. A földrengés lehetőséget adott újjáépíteni és elfogadhatóbbá tenni a helyszínt, ami már jobban hasonlíthatott a filmben látottakra. 1911-től azonban keménykezű polgármester került az élre, aki néhány éven belül gyakorlatilag betiltott ott mindent.
• És akkor a földrengésről: 7,9-es erősségű földrengés rázta meg a várost, az épületek 80%-a elpusztult, több mint háromezren haltak meg (a kb. 400 ezer lakosból).