Cselekmény: Johan egy mennonita (viszonylag puritán keresztény) közösség tagja szép nagy családdal a mexikói tanyaviilágban, tisztes életivtellel, de belül majd megszakad a szíve: végzetszerűen beleszeretett ugyanis egy másik nőbe. Szereti a feleségét is, de egyúttal képtelen ellenállni a mindent elsöprő szerelemnek...

Téma: A rendező elmondása szerint a szerelemről akart filmet forgatni, de ennél azért jóval több lett a film, mert malicki transzcendenciát sikerült ültetni a képekbe (de örültem, amikor felmerült bennem Malick neve és már az első kiritkában viszontolvashattam - de jó vagyok :D). Csak itt a "felsőbbrendű" nem szeretetteljes (legalábbis a végéig), hanem közönyös, mint pl. a Melankóliában.

Tartalom: Bár viszonylag hosszú a film, ha történik is valami, az általában irreleváns a cselekmény szempontjából, úgyhogy muszáj lesz spoilereznem: Johannak ellenállhatatlanul beleszeret egy nőbe, de erkölcsi tartását nem adja fel és mindenről beszámol a feleségének is. A hármas mindegyike szenved a helyzet miatt, a feleség szíve végül szó szerint beleszakad és meghal, de feltámad (helló Az ige). Reygadas azért választotta ezt a környezetet, mert szerinte itt nem érvényesülnek korunk társadalmi elvárásai, hiszen a mennoniták őszinte, becsületes életet élnek, és valóban, mindenki őszintén szereti a másikat, amit ki is használ egy-két poén erejéig a történet (ld. gyerekek a furgonban). Próbáltam utánajárni a vallásos közeg miatt, hogy a neveknek lehet-e extra bibliai jelentésük, és talán igen (ld. Marianne, Esther). A téma szempontjából az apa tanácsa központi, amikor elmeséli, hogy ő is hasonlóan járt, de megértette, hogy az érzések önmagából fakadnak, így képes volt ellenállni a szerelemnek a békesség kedvéért.

Forma: A téma szempontjából fontosabb transzcendenciáért viszont a képek felelnek; ezt már az első jelenet megalapozza, ahogy lassan, nagyon lassan a csillagos égboltról a horizont felkelő napjára fordul a kamera (tisztára, mint a Mennyei háború nyitójelenete). Ez a lassú tempó végig megmarad alkalmat adva az elmélyülésre vagy arra, hogy észrevegyük a minket körülvevő jelképeket (pl. harmatcsepp, pillangó). A malickos hatást a természetközeliség adja és az időnként éteri megvilágítás, de itt gyakrabban vesznek el az óriás természetben a kis emberi alakok, így befogadó világ helyett inkább közönyöset érezhetünk, noha ez a végére kicsit megváltozik. Megmarad a Mennyi háború nézőpontos nézete is (időnként halszemoptikával súlyosbítva), bár ezúttal kevésbé koncentrál egyetlen központi alakra. Közben nem tudtam nem Martelre gondolni, mert minden háttérzaj nagyo fel van erősítve. A színészek autentikus, amatőr mennoniták voltak, de illett az eszköztelen játékuk a filmhez.

Élmény: Hmm... Nem mondom, hogy nem jó vagy nem élveztem volna, ez az a fajta film, amit alapból szeretni is tudnék, ott van benne Malick és Kieslowski.  De talán az a bajom, hogy túlságosan ott vannak benne és nem tudok elvonatkoztatni tőlük. Más a film, de nagyon hasonló, ezért muszáj egymáshoz viszonyítanom őket és abban ez sajnos alulmarad, hiába méltó hozzájuk.

Érdekességek:

• A mennoniták a 16. századi holland Menno Simons-ról kapták nevüket, aki egyre meggyőződésesebb anabaptistává vált pappá szentelése után, mert csak onnantól kezdte tanulmányozni a Bibliát...
  
• Kb. 2 millió mennonita él világszerte, alnémet nyelvjárást beszélnek. Közösségeik hasonlítanak a filmekből ismert amisokhoz, de sokkal nyitottabbak a világ felé.