Cselekmény: Megpróbálok cselekményt írni, de nem lesz könnyű. Szóval egy színész Csontváryt tanulmányozza következő szerepéhez, de közben zavarják az állandó anyagi gondok és feleségével (Drahota Andrea) sem tud normális életet kialakítani...

Téma: Hát passz... valamilyen szinten persze Csontváry élete jelenik meg, de sokkal inkább van szó az őt megérteni próbáló színész szakmai és magánéleti válságáról, kettejük párhuzamáról, társadalmi helyzetükről.

Tartalom: A cselekmény szerkezete a Szindbádhoz hasonlóan szilánkos, csak itt két szál keveredik (vagy talán csak egy és csak a színészt látjuk Csontváryként és nem a valódi Csontváryt), ettől aztán elsőre szinte kibogozhatatlan. És akkor most mit mondjak, hogyan írjam le azt, amit nehezen lehet felfogni... Elsőként talán a nőkhöz való viszony jelenik meg, a Csontváry esetében tartózkodás, a színésznél káosz, mert látszólag szereti a feleségét, de azért másokkal is ágyba bújik. Magánéleti és szakmai válsága az ebédjelenetben csúcsosodik ki, ahol nem tud mit kezdeni családjával, barátaival, nem tudja összeegyeztetni művészi elvonulásaival. A társadalomhoz való viszony egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a színész zsenimenedéket akar létrehozni, hogy a nélkülözés(e) ne kösse gúzsba a tehetséget, másrészt abban, hogy rendre élettelen bábukként jelennek meg.

Forma: Tipikusan huszárikos, összefüggéstelennek tűnő bevágások, gondolom azért erősen alapul Csontváry képein és önéletrajzi írásain. A festmények rendszeresen megjelennek, megpróbáltak eljutni a valódi helyszínekre, de Libanonba nem sikerült. A festmények képi világa azonban nem jelenik meg, sem a színek, sem a formák tekintetében. Ez nem biztos, hogy baj, de én azt próbáltam volna lemásolni. Itt-ott sikerült szürreálisabb képeket készíteni, ilyenek voltak a már említett bábuk vagy az utolsó medencés jelenet. A magyar zenékkel általában nem vagyok kibékülve, ezzel most is így voltam. Hiába érthető a szándék, valahogy nem illett oda egy-két pontot leszámítva, túl hangos volt, túl erőszakos. A filmet Latinovitsnak ajánlották, ő lett volna a főszereplő, de eddigre már meghalt és egy bolgár színész lett a főszereplő, akinek viszont a film jellegéből adódóan nem sikerült igazán kibontakoznia.

Élmény: Valószínűleg teljesen félreértettem a filmet, de nem az én hibám; találkoztam már "elvontabbakkal", amelyek mégis érthetőbbek - azt hiszem a gond az volt, kevéssé különítették el a két cselekményszálat. Pedig még bele lehetett volna tenni a rendezőit is, hogy önreflektáljon. Kicsit Jodorowsky, kicsit Paradzsanov, és egy külföldi valószínűleg még nálam is nagyobb bajban lenne az értelmezéssel Csontváry ismerete nélkül.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Drahota Andrea (Csend és kiáltás, Fényes szelek, Még kér a nép)
  • Dajka Margit (Szindbád)
  • Balázs Samu (Bakaruhában)
  • Márkus László (Bakaruhában, A tizedes meg a többiek, Az ötödik pecsét)
• Színészdinasztiák: Holl István felesége Pásztor Erzsi; Drahota Andrea férje Kozák András;
  
• Balázs Samu egy évvel később 75 évesen elhunyt, ez volt az utolsó filmje.
• Csontváry 1853-ban született, és a legendát némileg árnyalva, már 27 évesen felébredt benne a festő misztikus hivatástudatot érezve, de valóban csak 41 évesen kezdett rendszeres alkotásba, miután elegendő pénzt gyűjtött hozzá. Első ismert képe az 1890-es évek elejéről való, az utolsót 1909-ben festette. 1919-ben hunyt el.
• Kortársai nem értékelték nagyra, festményeit majdnem eladták vászonnak, amikor egy műértő megtalálta és felvásárolta irataival együtt. Igazán ismert az 1960-as évek közepén lett egy kiállításnak köszönhetően.